Ez nem én vagyok! [Szüneteltetve]

●miért..●

•6•

《Ez a rész tartalmazni fogy kicsi kis 18+os tartalmat és hozzá kapcsolódó szavakat is. Ha nem akarod elolvasni akkor haladj a következő jelzésig. Általában ilyen jelek lesznek feltüntetve ha hasonló tartalom jelentkezne》

----------->

... és megcsókoltam. Szánk összetapad, és hallottam míg becsukódik az ajtó, majd újra teljes sötétségbe borul a szoba. Éreztem ahogy iszonyat forróak vagyunk. Nem tudtam, hogy mit érzek. De vágyok rá. Lehet Daniel az, de lehet hogy csak képzelők. Nem kellett volna hagynom elmenni. Ezek fordultak meg a fejemben, míg heves csókolózást folytattam.
- Akarlak. Már elég rég óta.- Szólalt meg a hang a sötetben. Mintha Davidet hallanám, de lehet, hogy mégis Daniel jött vissza, hogy befejezzük amit elkezdtünk. Egyszerűen úgy éreztem most már nincs vissza út. De nem is bántam. Azzal lehetek, akivel igazán akarok, főleg akkor amikor nincs kedvem senkivel sem komolyabb beszélgetést folytatni. Az egész testemet bizsergető érzés rázta meg, ahogy ledöntött az ágyra, majd pólóm alá nyúlt, és elkezdte feszegeti a melltartóm pántját. Élveztem ahogy puha bőre hozzáér az enyémhez. Ezidáig nem igazán engedtem be senkit se a számba, úgy értve hogy eddig szinte mindig csak smárolam. Nem voltam olyan jó csókkirány(nő). De ő... mintha már végiggyakololta volna a fél világot. Tetszett. Hagytam magam. A heves pillanatok alatt lekerült rólunk a póló, rólam talán a nadrág is. Keze finom ujjai bebarangolták az egész testemet. Majd ajkaival a nyakamtól a csípőmig végigcsókolt, és ahogy nőiességemhez ért, felnézett rám, és várta válaszom. Nem tudtam mit mondani, csak nyüszögtem, ebből következhetett, hogy akarom. Megcsókolt ott lent. A fehérneműmön keresztül. Felemelő érzés volt. Ezt egy kis ideig még csinálta. Az igazat megvallva voltam már együtt egy pár fiúval, úgyhogy tudtam, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy ő is élvezze. Mondjuk, sosem próbáltam ki senkin. Addig sose jutottunk. De most éreztem, hogy végigtudom csinálni. Pániktoham ide vagy oda. Minden rendben lesz most. Biztonságban vagyok. Úgyhogy fogtam magam, és lassan lenyúltam a már álló férfiasságához, és elkezdtem simogatni, amire csak úgy reagált, hogy finoman belémnyögött. Ez mindent elárult. Tetszik neki amit csinálok.

* David *

Amit tett, egyszerűen mámorító volt. Már szinte születése óta ismerem Emilyt. Rengetegszer láttam már meztelenül, és ahogy egyre cseperedett fel, elkezdett nőiesedni. A melle megnagyobbodott, feneke kerekedni kezdett. Igazi bombázó lett. Kate szólt, hogy menjek fel Emhez, és hívjam le vacsorázni. Persze szaladtam. Nem kellett kétszer mondani. Úgyis régen láttam. És most hátha bevágódhatok nála. És kaptatok akár Egy puszit. Vagy többet. Ahogy ezzel a gondolattal eljátszottam, el is felejtettem, hogy miért indultam fel a lépcsőn, majd beugrott, hogy kiért is járom meg a fél világot egy vacsi kedvéért. Ahogy bekopodtam és benyitottam, láttam ahogy a kis két barna szempár a sötétben könnyeket ejt, egy szomorú zenére. Ahogy bementem kikapcsolni a muzsikát, észrevettem, hogy Emily felpattan az ágyról és rátámadt a számra. Nekem se kellett több. Az ajtót becsuktam magam mögött, és egyből hagytam magam, hagytam hogy vigyen az a bizonyos hullám. El is vitt. Amit csinált, ahogy csináltuk az észveszejtő volt, addig a pillanatig, amúgy el nem kezdett fulladozni, és míg nem állt görcsbe az egész teste. Már majdnem egymásé lettünk. Nem tudom hogy mi történhetett.
--------->
Gyorsan ráadtam egy nagy felsőt, és egy rövidebb nadrágot, aztán két pánik közt lekiabáltam hogy baj van. Rohama van Emilynek. A mentő gyorsan kijött, és vitték a kórházba. Pedig minden simán ment. Vagyis csak azt hittem. Az nap este hazamentem, ahol az exbarátnőm várt. Vendége volt. Egy másik igen szemrevaló rövid barnahajú, testesebb lány, szinte mint a húgom.
- Emily?.. - kérdeztem ahogy hangom elcsuklott. Mikor a lány hátrafordult, láttam hogy az csak Lisa az. Dorinának a nagy barátnője. -oh. Bocsi. Szia Dodókám. Végre itthon.- köszönte oda illedelmesen.
- Milyen napod volt cukorborsóm? Hogy sikerült a családi vacsora? - kérdezte Dodó, miközben megsimodatta az ágyékomat, ezzel is jelezve mire vágyik.
- Lisa, mikor mész? Mert ha még maradsz akkor csinálok vacsit. Mivel már korog a gyomrom.- fogtam meg a hasam, és elindultam a hűtő felé.
- De nem most voltál vacsorázni a családoddal? - kérdezte Dorina, miközben pakolta el a szárítóról a tányérokat.
- De. Csak nem lett belőle semmi.- sóhajtotttam egyet, majd a fejemet lebiccentettem a föld felé. - Emily miatt...
- Összekaptál vele?! De hisz ő a húgod. Félig. - mondta Lisa miközben feláll a székről, majd betolja maga után azt.
- Nem. De ez iszonyat hosszú. Majd megyek meglátogatni őt a kórházba. - a fürdő felé vettem az irányt. Mikor beléptem, észrevettem azt a törülközőt, amit még tavaly kaptam Emilytől. Magamra zártam az ajtót. Nem hittem el, hogy mi történt. Abban reménykedtem, hogy a fele csak álom volt, és majd felkelek az ágyamban. De nem. Sajnos nem. Majdnem megöltem azt az embert akit a világ minden kincséért sem akarnám elengedni. Éreztem, hogy valami baj lesz, és az mind az én hibám lesz.
- Hahó. Drágám, minden rendben van?
Lisa elment, úgyhogy a tiéd vagyok. - súgta az ajtó másik oldaláról.
Sajnos vagy nem sajnos de nemet mondtam neki, és elmeséltem a történtek finomabb változatát. Ami persze, hogy nem az igazság volt. Nem mondhattam el neki, hogy mi is történt valójában. Lelkiismeretfurdalásom volt. Minél hamarabb akarom látni Emilyt. Vagy legalább csak az orvosával beszélni.