Két fal között

12. fejezet

-Luy-

A lánynak nagyon nem stimmelt valami.

Mikor kettesben maradtak a nővel, hogy elkészítsék a teát, kíváncsian felé fordult.

- Elnézést, nem tud valami helyet ajánlani, ahol éjszaka pihenhetnénk? - A nő csak tagadóan megrázta a fejét, majd újra a forró víz felé fordult. A vízforralóhoz nyúlt, hogy öntsön belőle a négy barna csészébe, amikor véletlenül megcsúsztak az ujjai és a vízforraló kiesett a kezéből. Luy azonnal kapcsolt. Villámgyorsan a kancsó után nyúlt és még a padlóra érkezés előtt sikerült elkapnia. Miközben felegyenesedett, elkapta a nő meglepődött pillantását.

Ő csak megvonta a vállát, és miközben öntött a csészékbe válaszolt a fel nem tett kérdésre.

- Sokat tanultam, és edzettem. Csupán reflexek kérdése. - miközben beszélt a teafiltereket a teákba rakta.

- Hol tanultad? Egyáltalán honnan származol? - Luy idegesen megvakarta a tarkóját. Vigyáznia kell, mit mond el, és mit nem.

- Vándorok vagyunk. Kereskedők. A két ország között járkálunk - használta ki azt az erényt, hogy akikről nem tudni hol születtek azok bármelyik országban élhetnek, és helyet is változtathatnak.
- Vándorok vagyunk. Kereskedők. A két ország között járkálunk - használta ki azt az erényt, hogy akikről nem tduni hol születtek azok bármelyik országban élhetnek, és helyet is változtathatnak.

- Jó lehet csak úgy utazni - merengedt el a nő. - Jut is eszembe még be sem mutatoztam! Ariana vagyok. Ariana White - nyújtotta a jobb kezét. Luy megtöröte egy ott lévő konyharuhában a kezét, majd megrázta a nő kacsóját.

-Az én nevem Luy. Luy Equin. - Bár szimpatikusnak tűnt a nő, még véletlenül sem mutatkozott volna be Luyandaként.

- Érdekes név. A keresztneved Ewiheinek tűnik, de a vezetékneved inkább Hondoli. - Luy csak bólintott. Lehet, hogy körözést adtak ki rá Hondolban, nem akarta magát elárulni. Mikor készek voltak a teák Ariana tálcára pakolta őket, és elindult velük a nappaliba. Luy mellette lépdelt, és figyelt rá, hogyha bármi leesne a tálcáról akkor elkapja. Nem akart hibázni. Főleg egy ilyen kis dologban nem. Mikor az asztalhoz értek mindkét fiú elvett egy-egy csészét, és óvatosan kortyolni kezdték a meleg teát.

- Forró, forró forró! - Kiáltott fel Asriel az első korty után. Luy csak mosolyogva figyelte. Mikor megunta a fiú szenvedését kinézett az ablakon át, hogy jobban szemügyre vegye a falut. A nap már lefelé ment, így nem volt túl világis, és emberek sem voltak az utcán. Mintha mindenki bevonult volna a házába amint a nap elindult volna lefelé. Töprengett magában a lány. Mire sikerült Asnek lenyugodni és leülnie addigra a tea is megfelelően langyos volt ahhoz, hoyg megihassák. Luy leült a két fiú közé, és ő is kortyolgatni kezdte a teát. Már épp Ariana is leült volna, amikor nyíilt az ajtó és egy sötét köpenybe burkolózott férfi lépett be rajta. Sötét nadrágja és barna csizmája volt, utóbbit amint beérkezett le is vett. A köpenyét is felakasztotta, majd feléjük fordult. Összeráncolt szemöldökkel nézett rájuk, pár tincs a szőkésbarna hajából a sötétbarna szemei elé lógott

 - Ariana ezek meg kik? - Bökött feléjük az állával. Luynak  sikerükt elkapnia a szeme alatt lávő karikákat, és az apró borostát annak állán.

- Adtam nekik teát, nem akartam őket elküldeni - vont vállat Ariana. - Gyerekek ő itt a férje, Nicolas. Nyugodtan szólthatjátok Niconak. - Nicolas morcosan nézett rá. - Tudod, hogy nem szeretem ha Niconak hívnak. - Ariana csak vállat vont, majd mintha mi sem történt volna, megcsókolta, amit férje örömmel fogadott. Luy elfordította a fejét így újra az ablakra nézett. Mostmár biztos volt abban, hogy valami nincs rendben. Amikor megítélése szerint elég időt hagyott a párnák visszafordult, de Nicolas kétkedő pillantásával találta magát szemben. Egy ideig állta a szemkontaktus, de hamar feladta, és lesütötte szemét.
- Menjetek! - Hallotta a férfi parancsoló, halk hangját. Szíve szerint visszakozott volna, de ezt már Asriel megkezdte.
- Na és miért? Oké nem alszunk itt, de miért kell már napnyugtakor eliüldeni? - A nap utolsó sugarai szavai közben tűntek el, amire a férfi idegesen felpattant. Luy ösztönösen gyűrűjéhez nyúlt, megtanulta, hogy ilyenkor nem ajánlatos fegyvertelenül üldögélni.
- Jobban teszed, hogyha most azonnal távozol a barátaiddal együtt - intézte neki a szavait. Ő meglepetten pislogott, így a férfi megfogta az eddig csöndben figyelő Conor pólójának a nyakát és a nyitott ajtón át kipenderítette. Asriel már állt volna fel tiltakozni amikor ő vele is hasonló történt. Hiába kapálózott a férfi őt is kihajította. Luy úgy ítélte meg, hogy jobb lesz ha elindul az ajtó felé. Nicolas árgus szemekkel követte, egészen az ajtóig ahol egy pillanatra megállt és Arianára nézett. Ő csak egy aprót bólintott, mire férje őt is megfogta -valamivel óvatosabban - és megemelte. Még hallotta ahogy Ariana azt suttogja a fülébe suttogja
- Akinek otthona van, az biztonságban élhet éjszaka is - Luyt kirázta a hideg, majd a következő pillanatban már a porban feküdt az ajtó előtt ami hangosan becsapódott. Feltápászkodott, és miközben körülnézett a nő utolsó szavai jártak a fejében.

Készen lett a tizenkettedik fejezet, bár kis (na jó sok) késéssel. Amit talán mondanák, hogy ezt a fejezetet telóról hoztam össze, miközben táborokban voltam. Na de!
Szeretném megköszönni streetwormie nak, hogy javította ezt a részt, neki köszönhető, hogy nulla (max egy, kettő) hiba van benne.
Amúgy meg köszi a 100 követőt!
(Az, hogy az elején a dőlt betű meg az ilyenek nincsenek meg, azonnal javítom amint géphez jutok)