Két fal között

10. fejezet

-Luy-

Luy teljesen kába volt a döbbenettől...

Először is ez a vadidegen fiú, akiről időközben kiderült, hogy Conornak hívják kijelenti, hogy menjenek a Falak közé ahonan még élő ember nem jutott vissza - ki tudja miért -, ki jutnak, lesz egy papíruk rajta térképpel, és egy rövidített névvel, sőt miközben felderítik a terepet kiderül, hogy egyáltalán nem borzalmas. Mindenhol apró házak, kis veteményesek díszítették a lankás tájat. A távolban, viszont csak egy kopár síkot lehet látni amin sűrű por kavarog, de mégis mintha hó esne, és hurrikán tombolna. A két Fal közti tájat nehezen lehetett leírni, viszont ha valaki egy szóban akarta jellemezni az a változatos volt.  Az ember nem is tudta eldönteni, hogy mit lát. Tomboló hurrikán, barátságos faluk, kipusztult sivatag, végtelen hómezők, vagy talán kanyonok? Mindegyik, és egyik sem.

- Először is öltözz át! - Zökkentette ki Asriel hangja. A fiú éppen Conornak nyújtott át egy farmert, egy bő pólót, kék-fehér kockás inget, meg egy kék tornacipőt. A ruhák mellé még egy baseball sapkát is adott.

- Ezekben könnyebb lesz gyalogolni. Bár szívesen megnéznélek menniytt szenvedsz díszcipőben, és zakóban, de haladnunk kell. - Luy mérgesen nézett rá. Nem értette mi a baja Conorral. Ő se volt az öribarija de azért ez túlzás! Már éppen a védelmére kelt volna amikor Conor visszaszólt.

- Azt hittem az mindenhol természetes, hogy ilyen ruhákban kell járni. De bocs nem tudtam, hogy, hogyha te itt vagy akkor mindenki hozzád alkalmazkodik.  - Luynak el kellet ismernie Conor ügyesen megvédte magát. Bár biztos volt benne, hogy ő azért jobbat talált volna ki. Asriel már éppen visszavágodt volna, de Luy gyorsan közéjük állt, szó szerint is.

- Hagyjátok már ezt! Conor tényleg jobb ha felveszed ezeket, könnyeb lesz majd sétálni. Asriel te meg fogd már be, és hagyd őt békén! - Osztotta ki őket, célozva arra is, amikor Asriel félrevonta Conort.

- Bocs - motyogták egyszerre. Luy csak bólintott, majd a kezével intett, hogy indulhatnak. Pár perc múlva - mire Conor felvette a ruhákat - el is indultak. Egy ideig szótlanul meneteltek a tájat nézve. A fák amik mellett elhaladtak akár száz évesek is lehettek. Mindegyiknek magas, de vékony ágai, göcsörtös vastag törzse, és hosszú gyökere volt. A leveleik már rég lehulhattak, így a fa ahelyett, hogy a furcsa, kopár tájat színesítette volna inkább a részévé vállt. A föld száraz, repedezett volt, mint amit évek óta nem látott volna víz. A nap ahogy felkelt csak még szárazabbá tette az egész összképet. Csöndben sétáltak tovább, a némaságot csak a lépteik zaja törte meg. Ahogy a nap egyre feljebb emelkedett, ők úgy kezdtek fáradni. Luy kiszámolta, hogy nagyjából öt órádt aludt csak az előző napon.

- Pihenhetnénk kicsit! - Ajánlotta fel Asriel. Conor egyetértően bólintott, bár látszott rajta, hogy nem szívesen teszi. Luy magában egyetértett a két fiúval úgy ő is bólintott, leült a földre, előhúztott a táskájából kettő pokrócot, és egy kicsi ételt. Amíg látnak házakat a közelben nem kell annyira aggódniuk, hogy éheznek, de nem árt takarékoskodni. Luy amúgy sem volt benne biztos, hogy háromfőre egy hétnél sokkal több idejig elég lesz. Mivel nem gondolta, hogy Conornál lenne bármi étel. Apropó Conor. Luy egyáltalán nem bízott a fiúban. De ami ennél is furcsább volt. A fiú zavaróan emlékeztette valakire. Jobban megnézte magának a fiút, és egyre több hasonlóságot látott közte, és a bátyja között. Ugyanaz a vékony, izmos testalkat, kifürkészhetetlen arc, égkék mély szemek, a fekete haj ami össze-vissza meredezik bármit csinál vele a viselője, az arca, és a nyaka vonala. Luy szeme megakadt valamin miközben a fiú nyakát nézte. Egy bőrlánc volt az aminek a vége belógott a pólója alá. Villámgyorsan értekapott és kihúzta a póló alól. Conor megdöbbenve meredt rá, de az arckifejezése elég rémísztő volt, hogy ne szóljon semmit. A nyakláncon egy kis ezüst medál lógott rajta - pont olyan részletesen, és művészien mint a gyűrűjén - egy sas karcolata. Azonnal elengedte a nyakláncot, mintha az forró lenne. Kíváncsiság, és idegesség egyvelegével fordult a fiúhoz.