Két fal között

8. fejezet

-Luy-

Luy mindenre számított csak erre nem...

Minden  szokásosan indult, hajnalban kelt, felöltözött egy egyszerű farmerbe és farmerdzsekibe, a nyakába kanyarintott egy vörös sálat, és elindult a toronytól öt per sétára levő falig. Miközben sétált jobban szemügyre vette a falat, bár az utóbbi pár napban volt ideje nézegetni. Az alapja kő volt amit fekete festék fedett mely az évek alatt megfakult, és benőtték az indák. Ha valaki elég alaposan, éés közelről nézi akkor apró mintákat találhatott a falba vésve. Ezek elvileg egy ősi nyelven íródtak, de senkinek nem volt még ideje lefordítani őket. Pár lépés múlva már a fal tövében állt és annak dőlve unottan várta a többieket.Amíg várakozott volt ideje jobban szemügyre venni a gyűrüjét. Mióta megkapta nem nagyon foglalkozott vele, kivéve ha bottá akarta változtatni. most vette csak észre, hogy a sas vonalai milyen pontosan vannak kidolgozva. Látszott, hogy valaki nagy odafigyeléssel készítette. A gyűrű többi része is gyönyörű volt, de látszott, hogy a legtöbb munka a sas gravírozásába ment. Lépteket hallott, így felpillantott. Asriel és Maria közeledtek miközben hangosan nevettek valamin. Luy ennek nem örült. Maga sem tudta miért de elkezdte megkedvelni Asrielt a több napja folyó keresés alatt. Persze ezt igyekezett nem mutatni. Nem értette miért de nem szerette ha a fiú közelében más lány van. Mikor Maria és Asriel odaértek ellökte magát a faltól és rájuk mosolygott. 

- Sziasztok - köszönt mosolyogva. A két most érkező viszonozta a gesztust.Vártak pár percet majd amikor Rufus is meérkezett nekiláttak újra a keresésnek. Már több órája kutattak - eredménytelenül - mikor Luy fárdatan nekitámaszkodott a kezével egy ponton a falnak. Halk nyikorgás hallattszott mire ő gyorsan elkapta a kezét, és megnézte mi történt. A pont aminek neki támaszkodott és a körül nagyjából egy ajtónyi hely kicsit beljebb nyomódott. Újra metapogatta a pontot és megpróbálta megint beljebnyomni. Az megint csak nyikorgott egy kicsit, és pár centivel beljebb ment. Meglepetten kiáltott a többieknek akik mind azonnal odasiettek és megigézve bámulták a bejáratot.

- Tehát ez lenne az - törte meg a csöndte Rufus. A férfin látszott, hogy az utolsó napok kifáraztották, és régen aludt már egy jót. Most mégis mintha több évet fiatalodott volna. - Luy, Asriel! Menjetek fel a csomagotokért. - Ők bólintottak és futólépésben elindultak visszafelé.

- Na mit gondolsz? - Érte be vigyorogva Asriel. 

- Azt, hogy már végre csinálhatunk valami mást is - vágta rá Luy. Asriel csak megforgatta a szemét és gyorsított. Luy utána sietett, majd az utat a toronyig némán tették meg. Mikor odaértek mindketten a saját szobályuk felé indultak. Luy berontott a szobájába felkapta a táskáját ami eddig összekészítve feküdt az ágyán, és már indult is ki. Nagyjából kétszer olyan gyorsan tette meg az utat visszafelé így még jóval Asriel előtt érkezett. Látta, hogy Maria éppen a falat (vagy ajtót) próbálja még kiljeb tolni. Odalépett mellé és beszállt. Pár percig némán tolták majd Maria megszólalt.

- Tetszik neked ugye? - Luy csodálkozva fordult felé. Mégis mi a fészkes fenéről beszél? Maria megérthette az arcát mert megmagyarázta.

- Asriel. Semmi baj sincs vele. Mindenki tudja, hogy helyes, vicces, és kedves. Tökéletesen megértelek. - Luy majdnem elnevette magát. Méghogy ez a lány megérti? Amúgymeg ez hülyeség. Asriel mindig is hidegen hagyta a lányt. 

- Nem tudom. Nekem inkább az olyan fiúk jönnek be akik morcosak, fekete hajúak és kék szeműek. - Folytatta a cseverészést tulajdonképpen saját magával. Luy majdnem megemlítette, hogy ő neki volt egy, a leírásnak megfelelő ismerőse, aki a tulajdon bátyja volt, de végül elvetette mert nem akart róla beszélni. Ahhoz nem volt sok kedve.