Két fal között

3. fejezet

- Conor -

Conor már azelőtt tudta, hogy őrültségbe kezdett bele, mielőtt egyáltalán bármit is csinált volna.

A terv kész volt már, csak neki kellett kezdeni. Pontosan tudta, hogy ha most belekezd, már nem lesz visszaút. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy vissza akar oda menni, ahol régen megtörtént Az. De ha Bendzsó azt mondja, jó lenne benézni, akkor biztos igaza van. Talán találtak valami nyomot a régi esettel kapcsolatban, vagy valami értékes van bent. Idegesen nézett újra csúzlijára, amit már a kezében tartott, majd egy bólintással lezárta magában a csatát. Kihúzott egy követ a zsebébe erősített zsákból, beillesztette a csúzli közepébe, majd óvatosan ellőtte. A kő  a Nemzetközi Irattár épületétől pár méterre ért földet, hangos csattanással.

- Mi volt ez? - kapta fel a fejét az ott állók közül az egyik őr, majd szólt társának, hogy utánanéz. Conor nem tudta, örüljön-e annak, hogy minden a terv szerint megy. Óvatosan az egyedül álldogáló őrhöz sietett, majd a tőre markolatával leütötte. Tovább osont a kapu felé, hasonló módon elbánva a többi őrrel. Mikor odaért, lassan belökte a kaput, még egyszer körülnézett majd besurrant. Bent félhomály fogadta, amit csak a fáklyák fénye tört meg néha. Pontosan nem tudta, hogy mit keres, de a térkép alapján, amit tanulmányozott, elindult az épület központja a tanácsterem felé. Miközben óvatosan elsettenkedett odáig, sorba a fejébe véste azoknak az ajtóknak a címkéjét, amelyek mellett elhaladt. Adam Stallo, Daniel Hunt, Pavle Organic, Alexander Neils betűzte és, és... Conor megdörzsölte a szemét, hogy ellenőrizze, jól lát-e, de nem tévedett. A következő név a Conor volt. Pontosabban a Conor Night. Az agya lefagyott. Összeszedte magát, és elindult az ajtó felé. Óvatosan benyitott, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sincs benn,  belépett a szobába. A szoba kicsi volt, és csak róla szólt. A belépő az ő életnagyságú fényképével találhatta magát szemben, ami akár mai is lehetett volna. Jobbra egy térkép volt Danvirről, rajta jelezve eddigi összes tartózkodási helye. Balra egy szekrény személyes tárgyaival és mappákkal megtöltve. Ott volt az ötévesként hordott sapkája, a régi köpenye és más fontos dolgok, amelyekről ezidáig fogalma sem volt, hol lehettek. Odalépett a polchoz, és leszedte a legfrissebbnek látszó mappát, aminek gerincéről lebetűzte a Conor nevet. Kinyitotta az első oldalt, de a betűáradat, amellyel szembe találta magát, túl sok volt ahhoz, hogy elolvassa. Egyetlenegy szót tudott kibetűzni a lap alján: kém. Hirtelen lépteket hallott a folyosó felől, ami annyira meglepte, hogy majdnem elejtette a mappát. Teljesen megfeledkezett arról, hogy mások is vannak az épületben, így amikor bejött, nem gondolta végig, hogyan tud kijutni. Átkozta magát a felelőtlenségéért, amiért nem gondolt erre. Körülnézett, majd - jobb ötlet híján - kinyitotta az ajtó mellett lévő szekrényajtót, és bemászott a szekrénybe. Hallotta, ahogy a lépések gazdái megközelítik a szobát, majd fojtott beszélgetés hangjai ütötték meg a fülét.

- Biztos, hogy itt lesz? - kérdezte egy ismeretlen hang.

- Egészen biztos vagyok benne - mondta egy hang, akinek gazdája mélyen meglepte és elszomorította Conort.

- Ha nem téved, akkor most ezt is hallja - mondta az ismeretlen hang.

- Nem mindegy? - kérdezte az a hang, amit hallva Conor még mindig nem volt képes elfogadni Bendzsót. Pedig ő volt az. Bármennyire is próbált mást gondolni tudta, hogy ez az igazság. Csak azt nem értette miért.

- Igaz - felelte az ismeretlen -, ha minden jól megy, hamarosan úgyis a mi oldalunkon fog állni. Conor nem értette. Mégis, miért állna az ő oldalukra, vagy egyáltalán mik az oldalak?

- Most, hogy ezt megbeszéltük, menjünk és hozzuk ki őt - mondta Bendzsó. Conor idegesen próbált meglapulni a szekrény sarkában, majd kitépte és a zsebébe gyűrte a továbbra is nála lévő mappából azt a lapot, amit legelőször meglátott. Tudta, hogy nincs esélye. Meg fogják találni. Óvatosan egy résre nyomta a szemét, hogy legalább fel tudjon készülni a menekülésre. Felmérte a szobát, és végül arra jutott, hogy az ablakon keresztül tud távozni. ~Talán sikerül megkapaszkodnom az ereszcsatornába, és lemásznom~ reménykedett magában, bár tudta, hogy nincs sok esélye erre. Hirtelen nyílt az ajtó, és világosság öntötte el a szobát. Conor látta, ahogy az ismeretlen és Bendzsó belép a szobába. ~Talán ez is egy trükk~ gondolta elkeseredetten. Nem volt trükk. Az ismeretlen és Bendzsó körüljárták a szobát, majd utolsónak elindultak a szekrény felé. Bendzsó egy villámgyors mozdulattal kitárta az ajtót, az idegen pedig gyorsan lefogta Conort.

- Meglepetés! - vigyorgott Bendzsó. Conor rémülten jött rá, hogy minden direkt volt. Ugyanaz az ember kergette tegnap az utcán végig, aki most lefogja. Nagy eséllyel tudták, hogy melyik kukában van, de engedték hagy higgye azt, hogy Bendzsó megmentette. Aztán, amikor a látogatás végén Bendzsó megemlítette a Nemzetközi Irattárat, tudta, hogy ide fog jönni. Abban nem volt biztos, hogy az őrök is tudták, hogy jön, de már semmitől sem lepődött volna meg. Egyetlenegy kérdése lett volna csak: miért őt választották? Hagyta, hogy végigráncigálják a folyosón, a döbbenettől mozdulni sem tudott. Bevitték egy naftalámpák által megvilágított terembe, ahol több, vele egykorú gyerek ült  körül egy asztalt, vegyesen fiúk és lányok. Helyet foglalt az egyik üres széken és kíváncsian végignézett az egybegyűlteken. ~Mind utcagyerekek~ döbbent rá. Látszott rajtuk, csakúgy mint rajta. Mindnek szakadt nadrágja volt, koszos pólója, néhányon pedig még cipő sem volt. Nyílt az ajtó, és egy férfi lépett be, aki leült az asztalfőre. 

- Minden bizonnyal kíváncsiak rá, hogy ki vagyok, és mit keresnek itt - kezdett bele. -  A nevem Samuel Ordos, és azért vannak itt mert szükségünk van magukra - mondta, mire mindenki elcsendesedett, és kíváncsian nézett a jövevényre. 

- Először is hagy mutassak be mindenkit mindenkinek - csapta össze a tenyerét. - Jobb oldalamon Adam Stallo, zseniális tolvajunk ül, mellette Daniel Hunt, tökéletes lopakodónk, Pavle Organic, verhetetlen harcosunk,  Alexander Neils,  legjobb célzónk és persze Conor Night tökéletes kémünk és tervezőnk - mutatta be a fiúkat, akik kíváncsian szemlélték egymást. ~Ugyanazok mint az ajtókon~ a felismerés villámcsapásként érte Conor agyát. Aztán beugrott az a szó, amit a mappa alján olvasott: kém. 

- Balra elsőként a bájos és megtévesztő harcosunk, Liana Salla ül, mellette leggyorsabb futónk, Sara Obama, mindenkit felülmúló megfigyelőnk, Alexandra Jonnas, legjobb orvosunk Sandra Kane és Diana Onaia, utánozhatatlan térképrajzolónk - folytatta tovább a felsorolást. Mikor látta, hogy mindenki memorizálta a másik nevét, nekikezdett az ittlétük megmagyarázásának.

- Mint hallhatták, mindannyian kitűnőek valamiben, éppen ezért, a kérésünk csak annyi lenne, hogy tegyék, amit mondunk. Ételt, italt és szállást kapnak, csak annyit kell tenniük, hogy elvégzik, amit mondunk, és minden az önöké. Mint gondolom, arra rájöttek, hogy az előbb említett képességeiket kellene használniuk. És hogy miért? A falak közti háborúért...

És itt is lennék a következő fejezettel ami 1076 szó lett nem számítva ezt az alsó dolgot. Remélem tettszett és izgultok szóval csak annyit mondok, hogy következik a folytatás:) Na sziasztok!