Anglia BMX-en //Kempf Zozo

Első Rész

Izgatottan siettem a konyhába, a zoknim meg is csúszott párszor, de hála istennek nem estem el, úgyhogy tovább rohantam a konyhába, ahol felkaptam a bátyám elől a tejet, és csináltam magamnak müzlit, amíg Imi bágyadtan kavargatta mellettem a kávéját.
-Mégis hogy van ennyi energiád korán reggel? - kérdezte álmosan, mire vigyorogva leültem mellé. - Az utazás miatt, igaz? - kérdezte beletrafálva a dolgokba. A fenébe is, elég jól ismer. De azért mentségemre, nem mindennapi dolog, hogy az ember kiutazik Londonba! Ráadásul pár órán belül.
-Te nem vagy izgatott? - kérdeztem csodálkozva, és egy kanál müzlit nyomtam a számba.
-Dehogynem. Csak előbb fel akarok ébredni, majd utána örülök- ivott bele a kávéjába. Jó, akkor én most örülök kettőnk helyett is. Villámgyorsan befaltam a müzlit, és elsiettem készülődni. Előszedtem a sporttáskámat, és négy napi ruhát pakoltam be, plusz pizsit meg tisztálkodási cuccokat, meg a BMX-es ruhám, védőket... Mikor ezzel kész voltam, jöhetett a totó, hogy mit vegyek fel. Milyen idő lehet most? Londonban mindig esik nem? Végül egy fekete farmer, fehér Stranger Things-es póló, szürke Friends-es pulcsi és egy kék Converse mellett döntöttem, a hajamat pedig egy hajráffal fogtam hátra. Mikor már ültem volna le, mert átöltöztem, jött egy üzenetem: "Kint várlak''. Megérkezett! Mosolyogva kisiettem a szobámból, igyekeztem, hogy ne keltsem fel idő előtt anyudékat és az öcsémet, majd mikor kiléptem az ajtón, és megláttam a barna haját, elmosolyodtam. Mikor kiléptem a kapun, és megláttam, ismét elmosolyodtam. Dani, a barátom zsebre vágott kézzel állt, és mikor bezártam magam mögött a kaput, magához húzva megcsókolt. Hirtelen az elmúlt együtt töltött egy év minden pillanata eszembe jutott, majd mikor elhúzódott tőlem, a fülem mögé igazította a hajam.
-Jó szórakozást Londonban! - mondta, mire szomorúan pillantottam rá. -Miért nem jössz velünk? - kérdeztem. -Tudod, hogy a tesód és a haverjai nem igazán bírnak engem- forgatta a szemét. Nos, ez igaz. Imi, Zozo, Patrik és még Petra is, a legeslegjobb barátnőm, aki végignézte, ahogy össze jövünk Danival, azt mondják, hogy bármikor megcsalhat, nem szeret engem, ne bízzak benne, meg ilyenek. De én szeretem őt, ő az én Cortez-em, két éve jött az osztályba, azóta odáig vagyok érte, és ez azóta nem is változott. Nem izgat amit mondanak, tudom, hogy sosem csalna meg. Igaz? -Attól még jöhetnél- csavartam meg egy tincsemet. -Tudom. De Luca egyik cserediák osztálytársa nálunk fog lakni, nem hagyhatom őket egyedül - vonta meg a vállát, mire szomorúan bólintottam. Júliusban is van cserediák program? Nem is tudtam. Lucát, Dani húgát mindig bírtam, de elég szétszórt, tényleg figyelni kell rá. Szóval Dani nem jön. Kár. Dani ismét megcsókolt, és mikor elszakadtunk egymástól, egy zavart köhintést hallottam a hátam mögül. Megfordultam, és szembe találtam magam a kerítésnek támaszkodó Zozóval. A zöld pulcsija szinte beleolvadt a fűbe, csak a mogyoróbarna szeme hívta fel rá a figyelmet, amivel most engem bámult
-Szia Zozi - léptem felé csodálkozva, és lepacsiztam vele. Nem is hallottam hogy megérkezett. Zozóval mindig is jó volt a kapcsolatom, Imi haverjai közül őt és az öccsét, Patrikot bírom a legjobban.
-Csá Fruzs - mosolygott rám, majd összekócolta a hajamat fél kézzel. Na, köszi. Erről sosem fog leszokni, úgy néz ki. Pf. Mikor a szememet forgatva a fülem mögé tűrtem egy tincset, Zozo átnézett a fejem fölött. - Te - biccentett Dani felé, mire csak a szememet forgattam. Imi és a haverjai sosem bírták Danit, de talán Zozo és Dani között volt a legnagyobb a feszültség, pedig szinte alig találkoztak. -Kempf- nézett rá unottan Dani. Na, szép, elcseszik itt nekem az indulást. -Zozi, menj be nyugodtan, Imi ébren van - mondtam, mire Zozo bólintott, és fél kézzel tolva a biciklijét (a másikban a sporttáskája volt) beszenvedte magát a kapun. -Nem tetszik nekem, hogy együtt mentek - nézett le rám Dani, amint bezárult Zozo mögött a kapu. -Miért? - kérdeztem csodálkozva. -Ez... Olyan pasis dolog - vonta meg a vállát, mire összeráncoltam a szemöldököm. - Olyan, mintha akarna tőled valamit... - mondta, mire csak a szememet forgattam. Zozo világ életében barátként nézett rám. Ráadásul 5 év van köztünk. -Fruzsi... Vigyázz magadra - mosolygott rám, majd újra megcsókolt.
-Te is- mosolyogtam rá, majd néztem, ahogy beszall egy szürke kocsi anyósülésére. Ahogy elhaladtak mellettem, láttam, hogy egy szőke nő vezeti. Ez fura volt, Dani anyukája barna hajú... Na mindegy. Hülye vagyok. Bízok Daniban, nem csalna meg. Ugye?

//Sziasztok! Aki instagramon követ, az tudja, hogy ez egy régebbi story, de most nincs időm új részt összehozni az Exatlon-os storymhoz, viszont ki szerettem volna tenni ezt a storyt is, ugyanis az instagramon eléggé szerették😇❤️puszi mindenkinek❤️//