Anglia BMX-en //Kempf Zozo

Hetedik Rész

Reggel Imivel a világ legcsodálatosabb ébresztését kaptuk, ugyanis Hoci reggel nyolckor berúgta az ajtónkat, és elüvöltötte magát, hogy "CSODÁLATOSANSZÉPJÓREGGELT", amire azonnal kipattant a szemem. Viszont az megnyugtatott, hogy ezzel egy időben hallottam Oli hangját is, úgyhogy Kempf-ék is ilyen jó ébresztést kaptak. Imi nem igazán örült ennek, úgyhogy megdobálta Hocit pár keze ügyébe kerülő tárggyal (pl. Távirányító, könyv, párna, telefon...) úgyhogy Hoci jobbnak látta távozni. Reggelire Zozóval müzlit ettünk, míg a további négy fiú szendvicset, majd elsiettünk öltözni, ugyanis következett a városnézés. Én egy neon sárga ujjatlant, fekete farmert és tornacipőt vettem fel, a hajamat pedig fent felfogtam egy kis csuriba, a többit pedig hagytam szabadon lógni. Imivel váltottuk egymást a fürdőben, és amíg Imi meg a többi fiú öltözködött, láttam, hogy Petra nyolckor küldött egy üzenetet.
P: Petra FBI-os asszony rááll az ügyre. Ha kell, bokornak öltözve követem. Megoldom, nyugi.
Halványan elmosolyodtam, majd úgy döntöttem, teszek egy próbát, és benyomtam a hívást. Vártam hat csörgést, majd... Majd Dani szimplán kinyomta a telefont. Mivan? Pár pillanat múlva jött egy SMS-em.
D: Boltban vagyok, bocsi. Minden oké?
F: Igen, persze. Csak... Hiányzol... - írtam. És láttamon hagyott. Miért? Miért hullik szét körülöttem minden?
D: te is nekem - jött hirtelen az üzenet, mire kifújtam a levegőt. De nem nyugodtam meg. Egyáltalán nem. Mikor Imi is kész lett, együtt ültünk le az ágyunkra.
-Minden oké? - kérdezte Imi folyton bámulva.
-Persze. Miért kérdezi ezt mindenki? - tűrtem a fülem mögé egy tincset.
-Mert valami nem oké, látjuk rajtad, de te tagadod - dőlt hátra, és úgy nézett rám.
-Pedig minden oké, nyugi - feküdtem hanyatt én is. Csendben bámultuk a plafont, a gondolatainkba merülve. -Egyre többet lógsz Zozóval - szólalt meg hirtelen Imi. -Csak egy napja vagyunk itt - fordultam felé. -Nembaj. Jól kijöttök, és ez tetszik. Ezerszer jobban örülnék, ha Zozóval lennél, mint hogy Danival - vonta meg a vállát, (ami fekve elég hülyén nézett ki) mire döbbenten felültem, és úgy néztem le rá. Imi meghülyült.
-Mivan? Miért? - kérdeztem csodálkozva. -Zozo mellett többet látlak nevetni, mint Dani mellett. És arra gondoltam, hogy talán... - nézett mélyen a szemembe. -Nem tudom, nem látom esélyét... Zozo nem olyan srácnak néz ki, mint aki össze jönne velem - vontam meg a vállam, mire Imi egyből felült.
-Bejön neked? - kérdezte. -Mi? Nem! Barátom van, tudod! Csak a tényeket közöltem- forgattam a szemem. Ez a beszélgetés egyre kínosabb. Eddig Imi megtiltotta, hogy "randizzak" a barátaival, (nem mintha megfordult volna a fejemben ilyesmi) most meg egyenesen közli, hogy örülne neki? Mi van itt? A merengésből Patrik kopogása rángatott ki, aki közölte, hogy indulnunk kell, hogyha nem akarjuk lekésni a piros buszokat. A szobából kilépve beleütköztem a falnak dőlő Zozóba, akin fekete farmer és bőrdzseki, valamint fehér póló és tornacipő volt. Jól nézett ki, azt kell hogy mondjam. De nekem barátom van, aki szintén jól néz ki, és szeret engem. Remélem. És ehhez kell tartanom magam. Együtt sétáltunk a közeli buszmegállóhoz. Én Imi és Patrik között sétáltam, akik azon vitáztak, hogy a Big Ben-nel vagy a piros buszokkal lesz e jobb a képük. Hű. Rendesen hallottam sikítani az agysejtjeimet. A buszmegállóban kb kismillió turista volt, és nemsokára meg is érkezett a busz. Hoci vett mindenkinek jegyet (ő legalább tudott angolul, ellentétben velem), majd felsétáltunk a tetőre.
-Úristen, ezdemenőmár - néztem szét elkerekedett szemmel, mire Imi elővette a telefonját.
-Vigyorogj, küldöm anyuéknak - tartotta fel telefonját, mire (Zozo szerint) pózba vágtam magam, Imi pedig lőtt pár képet, majd a mellette álló Olihoz fordult. - Csinálj már rólunk is, hogy lássa anyu, hogy én is élek - nyomta Oli kezébe a telóját, majd mellém állva átkarolta a vállam, én pedig elmosolyodtam. A kép baromi jó lett, így lelkesen leültem a hátsó hatos ülésre Imi és Zozo közé. A busz út baromi jó volt, nagyon élveztem, és konkrétan annyit nézelődtem, hogy majd' kiesett a szemem. Mikor leszálltunk a Big Ben-nél, a fiúk neki álltak fotózkodni, én pedig a karomat dörzsölgetve mosolyogva néztem őket. Imi nagyon elvolt, pózolt össze-vissza, én pedig nevetve néztem, és közben azon agyaltam, hogy hülyeség volt ujjatlanban, pulcsi nélkül elindulni, ugyanis hirtelen hűvös lett, pedig mikor elindultunk, sütött a nap.
-Fázol? - kérdezte mögöttem valaki, mire riadtan hátra fordultam. Zozo állt mögöttem karba tett kézzel.
-Nem vészes - vontam meg a vállam. - De ne szólj nekik, nem akarok ezért haza menni - néztem rá könyörgően, mire bólintott, majd levette a bőrdzsekijét, és felém nyújtotta. Először csodálkozva meredtem a ruhadarabra, majd hálásan elvettem, és belebújtam. Dani miért nem adta nekem oda soha a pulcsiját? Csak álltam ott Zozóval szemben, a dzsekijében, és gondolkodtam, hogy mi legyen, mert kezdett fura lenni a helyzet.
-Gyere, csináljunk egy képet - lépett mellém Zozo, majd a csípőmet megragadva közelebb húzott magához, én pedig a vállára hajtottam a fejem, és bele mosolyogtam a telefonba, Zozo pedig csinált pár képet. Baromi jó kép lett, közöltem Zozóval, hogy muszáj át küldenie, majd oda rohantam Imihez, aki rám várt. Mikor mindenki abba hagyta a fotók gyártását (Hoci és Oli felcsaptak fényképésznek), megbeszéltük, hogy elindulunk vissza a lakásba, és fél négytől megyünk BMX-ezni. Kettesével sétáltunk visszafelé, elöl ment Hoci és Zozo, akik nagyon vitatkoztak valamin, előttem ment Patrik, Oli és Imi, én pedig a sor végén sétáltam a gondolataimba merülve. Miért van az, hogy szét esik körülöttem minden? És miért van az, hogy nem annyira hiányzik Dani, mint amennyire kéne? Ez nem normális. Barátom van, szeretem őt. Legalábbis azt hiszem. De mi van, ha ő sem szeret engem? Akkor ez így fair, nem? Mármint, nem tetszik senki, főleg nem Zozo, de akkor is. Mi lett velünk? Ennyi volt? És ez miért nem visel meg? -Jó a dzsekid - közölte Imi mellém lépve, mire csak a szememet forgattam. - Én mondom, hogy a trip végére Frozo igazi lesz - ölelte át a vállam.
-Frozo? - néztem fel rá furán.
-Frozo. Fruzsi és Zozo. Érted - nézett le rám.
-De ez olyan mint a Frodo - vontam meg a vállam.
-Majd akkor Zozo úgy fog hívni, hogy "drágaszág" - vigyorgott le rám, mire felnevettem. Tuti, hogy nem normális. Imádom a bátyámat.