Anglia BMX-en //Kempf Zozo

Hatodik Rész

Délután ötkor hatvan millió esés után (én tényleg próbáltam begyúrni a flair-t, de a szivacsgödrön kívül nem akart sikerülni) úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk Hociékhoz, és rendelünk pizzát. Ennek talán Oli örült a legjobban, ugyanis Zozo befogta őt kamerásnak, és állítólag leszakadt a keze. Nem csodálom, tudom milyen több órán át fogni azt a vackot. Oli kocsijában ülve hátra fordulva magyaráztam Iminek (odafelé ő ült elől, vissza felé én, a vita elkerülésének és a világbéke érdekében), hogy én akkor sem fogom tudni beadni a flair-t, hogyha megtámad egy rakat galamb (ősi ellenségeim), és addig csipkednek, amíg be nem adom.
-Úgyis megcsinálod - forgatta a szemét, mire unottan előre fordultam. - És mizus Danival? - kérdezte, mire kihagyott egy ütemet a szívem. Zozo elmondta neki? De hát biztos se lehet a dolgában! Azt sem tudja mit látott!
-Semmi különös. Miért? - kérdeztem mereven előre nézve. Oli csendben vezetett mellettem, szinte levegőt sem vett, nem akart belefolyni.
-Ja, nem vele üzengettél a lakásban? Mielőtt hátat fordítottál, mosolyogtál, aztán úgy néztél, mint akit szíven szúrtak - motyogta, mire hátra néztem rá. - Ha ő az, kinyírom - közölte.
-Minden oké, nyugi - vigyorogtam rá erőltetetten.
-Ajánlom is - nézett rám szigorúan. Tudtam, hogy Dani gyanús neki, nem én, de amíg én sem tudom, hogy mit is gondolok valójában, addig nem szólok neki. Lehet félre értem az egészet, nem kell feleslegesen kinyírnia. Mikor vissza értünk a lakásba, a többiek pizzát rendeltek, én pedig elmentem tusolni. Zuhanyzás után bezárkóztam a szobánkba, és láttam, hogy rengeteg üzenetem érkezett Petrától. Azonnal megijedtem, így gyorsan megnyitottam.
P: Fruzsi? Akkor most mi van? Nem vágom.
P: Miért hazudná, hogy fut, miközben süt?
P: Fruzsi? Jól vagy? Vagy belevetetted magad a Temzébe?
P: Még mindig nem vágom. Beszéltetek azóta?
15 perce írta az utolsó üzenetet. Akkor nem beszélt Danival ő se. Vettem egy mély levegőt, majd válaszoltam neki.
F: Indulás előtt valami szőke nő/lány fuvarozta Danit, aki azt nyilatkozta hogy azért nem jön, mert valami Berni nevű cserediák náluk lakik, és vigyáz rá meg Lucára, majd nekem azt mondta, hogy süt, neked meg hogy fut, és most össze vagyok zavarodva, és nem tudom mi van - írtam, majd elküldtem. Fáradtan megdörzsöltem az arcom, és mikor nedvességet éreztem, akkor jöttem rá, hogy sírok. Féltem, hogy elveszítem a biztosnak hitt kapcsolatom, azt a valakit, aki szeretett engem, akit én is szerettem, és az eddigi életem.
-Fruzs, mindjárt itt a... Te sírsz - torpant meg az ajtóban Zozo. Nem is hallottam, hogy benyitott. Zavartan megtöröltem a szemem majd lenéztem a telefonomra. Petra még nem írt.
-Ja, igen, tudod azok a szomorú kutyás videók... - vontam meg a vállam, mire Zozo bezárta maga mögött az ajtót.
-Fruzs, nem vagyok hülye - közölte, majd leült mellém, és mélyen a szemembe nézett. - Mi a baj? - kérdezte, mire nem bírtam tovább, és kitört belőlem a sírás. Elmeséltem Zozónak minden aggodalmamat, hogy már nem tudom, hogy érzek, hogy már nem bízok meg 100%-ban Daniban... Mindent. Iminek sosem mertem így beszélni erről, tudom, hogy szeret engem, és hogy bármit megtenne értem, és ez kölcsönös, de félek, hogy gyalog indulna vissza Gyulára, hogy ketté csapja Danit, amiért megbántott. Zozóról viszont tudtam, hogy nem mondja el Iminek, viszont meghallgatott, és megvígasztalt, és ezzel bebizonyította, hogy ő is itt van nekem, és számíthatok rá, és ennek tényleg örültem. Őszintén, nem tudom miért.
-És nem akarom elmondani Iminek, félek a reakciójától... - suttogtam megint, a vállába furva az arcom. Gőzöm sincs, mikor ölelt magához, de biztonságban éreztem magam. Túlságosan is. - Ne mondd el neki, légyszi - kértem.
-Nem fogom. De ha a gyanúd igaz, én az Alfa Romeo-mmal fogok áthajtani rajta - közölte, mire elnevettem magam. - Imi crossmotorja, Kevin driftautója, a Romeo-m meg Patrik papucsa ellen esélye sincs - simogatta meg a hátam, mire nevetve elhúzódtam tőle, és mélyen a szemébe néztem.
-Köszönöm - suttogtam hálásan, mire elmosolyodott. Csak néztük egymást csendben, aztán... Aztán kopogtak, és Imi dugta be a fejét az ajtón.
-Itt a pizza, jöttök már? - kérdezte, majd gyanúsan össze húzta a szemét. - Hát ti? - kérdezte, mire felálltam Zozo mellől, és az ajtóhoz sétáltam. -Csak láttam egy cicás videót, és azt néztük - léptem ki mellette az ajtón, és megpaskoltam a vállát.
-És nekem meg se mutatod? - tette a szívére a kezét tettetett szomorúsággal, mire elnevettem magam.
-Itt a pizza, tudod - mosolyogtam rá, mire átkarolta a vállam. Imádom a bátyámat. Vacsi közben Oli mesélt pár wakeboard-os sztorit, például hogy mikor és hogy lett első helyezett, mi pedig kíváncsian hallgattuk. Kaja közben Zozo és Imi között ültem, Patrikkal szemben, és egész idő alatt Zozo bökdösött a térdével. Na, már itt is kezdi. Köszi. Vacsi után Hoci kitalálta, hogy nézzünk meg valami filmet, így a Csúcsformában első része alatt én befontam Olivér haját. Eléggé jó stresszlevezetőnek bizonyult, megnyugtatott, szinte el is felejtettem a Danival kapcsolatos aggodalmaimat. Azt viszont érzékelem, hogy Zozo és Imi egész este felváltva bámultak. Imi tudja, hogy valamit nem mondok el neki, csak azt nem tudja, mit. Az a baj, neki nem tudok hazudni, együtt nőttünk fel, ismerjük egymást mint a rossz pénzt. Viszont hogy Zozo miért nézett, gőzöm sincs. De megnyugtatott. Nem értettem, miért, de még sosem éreztem ezt, és nem tudtam mit kezdeni vele. Elalvás előtt még megnéztem hogy Petra írt e, de olvasatlannak jelölte, úgyhogy vettem egy mély levegőt, és írni kezdtem.
F: Fent vagy?
Szinte azonnal jött a válasz.
D: Igen, de nem sokáig. Filmet nézünk.
Na, ez nem esett jól. Sosem rázott le még film miatt. Sőt, sosem rázott még le.
F: Ja, akkor nem zavarok. Szia.
D: Szia. És jó éjt - írta. Valami nem oké vele. Mindig azt mondta, hogy nem zavarok, és sosem rázott le. A könnyeimmel küszködve kikapcsoltam a telefonomat, majd a párnába furva az arcomat próbáltam elaludni. Az utolsó elalvás előtti pillanatban eszembe jutott egy szempár. A bökkenő csak az, hogy nem étcsoki színű, hanem mogyoróbarna.