Anglia BMX-en //Kempf Zozo

Tizennegyedik Rész

Mikor végre elszakadtunk egymástól, és lemásztunk a létrán, szembe találtam magam az idegesen járkáló Imivel, a Petrával telefonáló Patrikkal, és a semmit nem értő Hocival és Olival. Mikor leértem, Imi azonnal letámadott a kérdéseivel.
-Mi a baj? Jól vagy? TE SÍRTÁL? Dani miatt? A térded jól van? - kerdezgetett.
-Szakított velem- közöltem póker arccal, mire mindenki megmerevedett. Először a videóhívásban jelen lévő Petra ocsúdott fel a döbbenetből.
-Én átmegyek, és megölöm - közölte Petra, mire a telefont tartó Patrikhoz léptem, és a kezembe vettem a telefont.
-Hagyd. A barátnője nem hiszem, hogy értékelné- mondtam, mire a többiek kérdőn néztek rám.
-Nem úgy volt, hogy szakítottatok? - kérdezte Patrik a homlokát ráncolva. Petra viszont értette. -Te jó ég, össze jött azzal a...? - kezdte, mire közbe szóltam. -Igen- előztem meg a káromkodást. - Na jó, én elvesztettem a fonalat. Fruzsi, mi lenne, ha ezt a lakásban elmagyaráznád? - kérdezte Imi összezavarodva, mire akaratlanul is Zozóra néztem, aki a falnak dőlve nézett vissza rám, és bólintottam. Néma csendben sétáltunk vissza a lakásba, még a hívásban lévő Petra is hallgatott, úgyhogy mikor elrendeződtünk a nappaliban, Imi és Zozo között ülve elmeséltem mindent a "cserediák program"-ról, a gyanúnkon keresztül Petra nyomozásáig mindent, majd elmondtam azt is, hogy dobott, de külön kihangsúlyoztam, hogy jól vagyok, senki ne kapja fel a vizet. És ezt a bátyámra értettem. Egy negyedóra eltelt, mire mindenki szépen-lassan feldolgozta a hallottakat (Hoci és Oli nem igazán értették a témát, de úgy izgultak rajta, mint más egy brazil szappanoperán), így lassan neki álltunk vacsizni. Oli tejbegrízt csinált (amúgy a főző tudományunkat kimaxoltuk ez alatt a trip alatt). Petra videóhivásban volt ugyan, de ő is enni kezdett, csak ő éppen Gyulán, de sebaj. Vacsi közben folyton éreztem magamon a velem szemben ülő Zozo tekintetét, de én csak Petrának magyaráztam, hogyha ő nem kémkedik, akkor én nem készülök fel erre a szakításra lelkileg. Vacsi után elmentem lezuhanyozni, de most a pizsinacim helyett cicanacit vettem, a pizsifelsőmre pedig pulcsit húztam. Bebújtam a takaró alá, hogy elrejtsem az öltözékemet a bátyám elől, nehogy kérdezősködni kezdjen, de Imi miután lefürdött, egyből bedőlt az ágyba, és már el is aludt. Komolyan, 19 éves létére tiszta nyugdíjas. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg alszik (a horkolása eléggé meggyőző volt, de a bökdösésemre sem kelt fel) halkan kilopóztam a szobánkból, és a bejárati ajtót kinyitva kisurrantam a lakásból, majd felmentem az emeletre, és kimásztam a tetőre. A francba Zozóval, hogy megmutatta ezt a helyet. Csak bámultam a várost, ami félelmetesen hasonlított Pestre (attól eltekintve, hogy Pesten nincsen se Big Ben, se London Eye), és valahogy teljesen megnyugtatott. Úgy elmerültem a látványban, hogy szokásomhoz híven nem is hallottam magam mögött a lépteket. Komolyan, engem simán el tudnának rabolni.
-Éreztem, hogy itt leszel - hallottam meg magam mögött Zozo hangját, mire lassan megfordultam. Közel állt hozzám, zsebre dugott kézzel, és mélyen a szemembe nézett. Hű.
-Igazad volt. Tényleg jó hely az agyalásra - mosolyodtam el halványan, mire ő visszamosolygott.
-Hogy értetted, hogy nem fáj? - kérdezte hirtelen, mire megvontam a vállam. Tudtam, mire gondol.
-Fel voltam rá készülve - mondtam továbbra is a szemébe nézve.
-Vagy találtál helyette valakit - mondta Zozo, mire elkaptam a tekintetem, és a földet kezdtem bámulni. Tudtam, hogy rá fog jönni. Nem is várt választ, csak egy lépéssel közelebb lépett. - Igazam van, igaz? - kérdezte, mire felemeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. A következő pillanatban pedig Zozo már csókolt, és úgy ölelt magához, mintha soha nem akarna elengedni, én pedig belevesztem a csókba. Hirtelen azt éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem pár órája dobott ki Dani, hanem régen, nagyon nagyon régen, és most kárpótlásul megkaptam Zozót. Zozót, aki úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta, és azt éreztem, hogy nekem ez hiányzott eddig. Ez az érzés. Ez az ölelés. Ez a fiú. Nem tudom, meddig lehettünk fent a tetőn, ugyanis miután elszakadtunk egymástól, az egyik takarón fekve beszélgettünk, és a csillagokat bámultuk. Mint kiderült, Zozónak kicsi korunk óta tetszem, azaz amióta 10 éves volt, ugyanis akkor ismert meg. Én akkor csak öt voltam, de őt nem izgatta. Aztán persze lettek barátnői, de én mindig ott voltam neki, és minden szakítás után nekem öntötte ki a szívét. Erre rávágtam, hogy régen én is odáig voltam érte, csak aztán két éve bejött a képbe Dani, és hagytam inkább a fenébe az egészet, ugyanis tudtam, hogy nincs nála (azaz Zozónál) esélyem. Na, erre kiröhögött. Köszi.
-Csak el kellett volna mondanod, hogy mit érzel - mondta Zozo a hátán fekve, mire felkönyököltem.
-16 voltam! Akkor senkinek sem beszéltem az érzéseimről, nem hogy egy 21 évesnek! - háborogtam. Na igen, az öt év korkülönbség azért ott van. De nem izgat. Zozo erre csak magához húzott, és megcsókolt, majd közölte, hogy nem szeretné, ha a barátnője (azaz én) megfagyna, így lemásztunk a létrán, és vissza osontunk a lakásba. A folyosón Zozo egy hosszú 'jó éjt' csókot nyomott a számra, majd mindketten vissza mentünk a szobánkba. És most először fordult elő, hogy amióta itt vagyok Londonban, boldogan aludtam el. És ez Zozo miatt van. Mert ugye a barátom. Úristen 😍