Anglia BMX-en //Kempf Zozo

Negyedik Rész

Hoci és Oli albérlete elég nagy volt, négy szobából, egy hatalmas nappaliból, egy konyhából plusz két fürdőből állt. Mivel az egyik szobában Hoci, a másikban Oli aludt, így én Imivel kerültem egy szobába, míg a Kempf tesók kerültek a másikba. Imivel elfoglaltuk az egyik fürdő melletti szobát, majd a nappaliban a fiúk elkezdték összeszerelni a BMX-eket. Én a szobánk ajtajában álltam, üzentem anyának, hogy megérkeztünk, majd írtam Daninak is.
F: Szia, itt vagyunk Londonban!
F:Minden oké volt az úton.
F:Dani?
F:Látom hogy láttad...
D:Bocsi, de Luca és Berni sütnek valamit, én meg segítek nekik, mert mindjárt felgyújtják a konyhát.
F:Berni?
D:Luca osztálytársa.
F:Milyen színű a haja?
D:Mivan? Szőke. Miért?
F: Semmi, hagyd. Megyünk BMX-ezni. Ily.
D:Oké, szia.
És nem írt többet. Nem írta hogy "ily", se semmi. Idő közben hátat fordítottam a többieknek, most a fallal álltam szemben, és igyekeztem össze szedni magam. Hosszan kifújtam a levegőt, és szorosan becsuktam a szemem, magamban pedig azt ismételgettem, hogy Dani szeret engem. Nem csalna meg. Ráadásul tuti nem ez a Berni vezetett, egy 16 évesnek nincs jogsija, igaz? Idegesen megráztam a fejem, majd vissza fordultam a többiek felé azzal a céllal, hogy vissza megyek, de amint vissza fordultam, jéggé dermedtem. Zozo állt velem szemben a falnak támaszkodva (mindennek neki akar dőlni?) és engem bámult.
-Minden oké? - kérdezte, mire zavartan a fülem mögé igazítottam egy tincset.
-Persze, miért? - mosolyogtam rá kínosan.
-Semmi, hagyd, nem fontos - lökte el magát a faltól, majd elindult vissza a nappaliba, de aztán mégis vissza fordult hozzám. - Jaj, amúgy üzenem a barátodnak, hogyha még egyszer ilyen arcot vágsz miatta, szétrúgom a seggét - mondta, majd hátat fordított nekem, és már indult volna tovább. -Honnan veszed hogy ő volt? - kérdeztem, mire vissza fordult hozzám.
-Az előbb úgy mosolyogtál a telefonodra, mint mindig, mikor vele beszélgetsz - vonta meg a vállát. - Ráadásul ismerlek - közölte.
-Dehogy ismersz - néztem rá elkerekedett szemmel.
-Jobban ismerlek, mint gondolnád - közölte, majd vissza sétált a többiekhez, és ott hagyott engem. Csak bámultam utána, majd tanácstalanul ráírtam Petrára.
F:Sziaa, kérdezd már meg Danitól, hogy mit csinál most.
P:Miért? Mi a baj?
F:Csak kérdezd meg légyszi.
P:Oké.
P: Azt mondja, fut, nem ér rám.
F: Nekem azt mondta, hogy sütnek Lucával.
P: Oh,
P: Oooooo!
P: Hát, ezesetben kinyírom.
F: Petra, ne, hagyd!
P:MEGÖLÖM! BIZTOS, HOGY KINYÍROM ÉS ELÁSOM!
F: Ne, megoldom. Köszönöm❤️
Idegesen lezártam a telefonom, majd a telefonomat szorítva visszamentem a többiekhez. A nappaliba beérve láttam, hogy Hoci, Zozo, Imi és Patrik szerelik a BMX-eket (én sosem tudom normálisan összerakni, ezért Imi mindig megcsinálja nekem), Olivér pedig a konyhapulton ült, így odasétáltam hozzá, és felültem mellé a pultra.
-Mizu? - kérdezte, majd a kezembe nyomott egy dobozos kólát. Nem kértem, de azért köszi.
-Köszönöm - mondtam, majd felnyitottam. - És nem sok minden. Milyen Londonban lakni? - érdeklődtem.
-Klassz. Jó a kaja - vonta meg a vállát, mire elnevettem magam.
-A lényeg megvan - mosolyogtam, mire ő is elnevette magát. -Te is BMx-ezel? - kérdezte, mire bólogattam.
-Ühüm. Te is? - néztem fel rá. -Én wakeboard-ozok - vonta meg a vállát.
-Hű, ez de menő - kerekedett el a szemem. Mindig ki akartam próbálni. -Fruzs, jössz egy picit? - kérdezte hirtelen Zozo, mire bocsánatkérően Olira néztem, és leugrottam a pultról, majd Zozóhoz sétáltam, aki a fekete, rózsaszín csíkos BMX-em mellett térdelt. Szóval ő szerelte össze. Hű. -Köszi - pillantottam le rá. Ő épp felnézett rám, egyenesen a szemembe, de úgy, ahogy még sosem. Zavartan elkaptam a fejem, és újra a BMX-emet kezdtem nézni. Barátom van, ne legyél már hülye Fruzsi! -Jó lesz így? - kérdezte Zozo, mire kérdőn néztem a BMX-et. -Gondolom igen - vontam meg a vállam. -Szuper. Akkor indulhatunk - állt fel a BMX mellől Zozo. Akkor megyünk BMX-ezni, ezazzz.