Hallott már korábban erről az oldalról, de még sosem próbálta ki.
Egészen idáig.
°°°
A kíváncsiság nagyúr és Jeongguk nem tehet ellene. Huszonharmadik születésnapja alkalmából megajándékozza magát egy prémium tagsággal az újdonságnak számító ᴄʏʙᴇ...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ
Sejin irodája előtt várakozom, karba tett kézzel dőlök a falnak és fél percenként a lépcsőfordulót lesem. Idegesen forgatom ujjaim között a telefonom, többször is eljátszom a gondolattal, hogyha nem érkezik meg a következő fél percben, akkor hagyom az egészet és jelnek veszem, miszerint mégsem volt jó ötlet újra kezdeni Sunhee-vel.
Azért agyalok ezen ennyit, mert a tegnap este óta még most sem érzek bűntudatot amiatt, amit Minsun-nal csináltunk. Mondjuk rendesen össze is zavarom magam ezzel, mivel nemrég még én voltam az, aki egyből belement volna, hogy ismét a volt barátnője legyen a párja. Talán idő kérdése és megint hozzá szoknék. Túlságosan bennem van a megcsalás miatti csalódás, így nem fog menni, hogy új esélyt adjak neki.
- Mióta ácsorogsz itt? - jelenik meg végre Sejin, kezében egy nagy köteg papírral.
- Nem olyan régóta. Beszélni szeretnék veled.
Sejin előreenged, leülök az asztalánál lévő székre és megvárom, amíg ő is helyet foglal. Rendezgeti a papírokat, belekortyol a kávéjába és szemüvege fölött rám néz, hogy kezdjek bele a mondandómba.
- Sunhee és én szeretnénk újra kezdeni. Pontosabban már elkezdtük, csak még nem szóltam róla igazán senkinek - Jin és Minsun kivételével.
- Tessék? - néz rám csodálkozva, látszólag jól megleptem.
- Pár napja megkeresett, beszéltünk és arra jutottunk, hogy mindketten a másikat akarjuk. Ennyi az egész.
- Mi van a barátjával?
- Már nem a barátja - vonok vállat, amiről egyből Minsun jut eszembe.
Sejin motyog valamit az orra alatt, amit nem értek. Tudom, hogy ugyan azt gondolja, mint Jin. Sőt, legszívesebben ugyan azt is mondaná, talán csak más szavakkal. Azonban nem teszi, bár kissé rosszallóan megrázza a fejét és csak azután emeli rám a tekintetét újból.
- Várjatok még a nyilvánossággal! A történtek után korai lenne tudatni a nagy közönséggel, hogy ismét foglalt vagy.
- Engem az sem zavar, ha titokban kell tartani. Óvatosabb leszek, mint korábban.
- Azt nagyon helyesen teszed. Aki egyszer megtette...
- Az megteszi újból. Tudom. Ha sejtenéd, hányszor hallottam már ezt az elmúlt napokban! - sóhajtok fel.
Beszélünk még egy negyed órát, aztán magára hagyom, hogy csinálhassa a dolgát. Átöltözök, dobok egy üzenetet Sunhee-nek, hogy ha ideje van, ugorjon ma át este, aztán lemegyek a próbaterembe a többiekhez.
Mivel megtettem és szóltam Sejin-nek, így már kénytelen leszek összeszedni magam. Sunhee a barátnőm, az a dolgom, hogy úgy viselkedjek, mint a barátja. Minél többet leszek vele együtt, talán annyival könnyebb lesz hozzá szoktatnom magam a gondolathoz. Meg ahhoz is, hogy innentől kezdve, a kapcsolatunk előre haladtával búcsút kell intenem a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-nek. Nem azonnal. Hiszen ő sem abban a pillanatban közölte velem, hogy másért hagy el, mikor kitalálta. Nekem is van még időm.
