ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx ✓

14. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Azon gondolkodom, vajon ha megkérdezném tőle, miért mosolyog ennyire, abba hagyná? Nem azért, mert azt szeretném, hanem pont ellenkezőleg. Minsun mosolya ragadós, mint az ásítás. Érzem, ahogy az én ajkaim is felfelé görbülnek, bár nem láthatja. Több fény van a szobájában most, nem csak a képernyő világítja meg az arcát. Az ágya mellett ég a kislámpája, ez az első ilyen alkalom.

- Miért mosolyogsz ennyire? - kérdezem végül.

- Mert az élet nem olyan igazságtalan, mint azt sokáig hittem.

Ezen elmerengek picit, a hangja ránt vissza az elmélkedésből.

- Nem úgy volt, hogy a barátnődnél töltöd a hétvégét? - rajta a sor, hogy kérdezzen. Miközben újból feltámad bennem a harag, magam elé veszem a tegnapi papírt és egy tollat.

- Játszunk inkább, ahhoz több kedvem van, mint erről beszélni. Túl jó hangulatod van, még véletlenül sem szeretném elrontani.

Oldalra dönti a fejét, bólint és elengedi a témát. Persze tudom, hogy fogok róla beszélni neki, mert szeretném, ha elmondaná a véleményét, de nem most. Kattogtatom a tollat, amíg gondolkodik a következő kérdésein. Megfigyelem, hogy sokkal könnyedebben mozog, nincs úgy befeszülve és nem pillantgat az ajtaja felé sem. Részletesebben is érdekelne, mitől lett ennyire vidám, de egyelőre megelégszem annyival is, hogy láthatom.

- Gondoltál ma rám? - meglepődöm, hogy ezt kérdezi. Húzok egy strigulát a neve alá, mert már ki is csúszik a válasz a számon.

- Igen, többször is - mondom, amitől megint elmosolyodik. Van egy olyan érzésem, hogy ő is gondolt rám.

- Melyik volt a legnehezebb döntés, amit meg kellett hoznod? - tereli komolyabb irányba a kérdezz-feleleket.

Nehéz döntés? Rengeteget hoztam meg, még olyat is, ami utólag vissza gondolva könnyű volt, csak a körülmények tették nehézzé.

- Nem tudnék kiemelni egyet. Ha a legrosszabb döntést kérdeznéd, az egyszerű lenne.

- Akkor azt szeretném tudni.

- Bizalmat adtam olyannak, aki már egyszer eljátszotta azt - ismét Sunhee-ról van szó, Minsun is tisztában van vele.

- Szerintem nem is bíztál benne igazán. Csak szeretted volna, ha bízhatsz. Ennyi idő nem elég ahhoz, hogy felépíts valamit, ami korábban darabokra hullott.

Isten látja lelkemet, én próbálom türtőztetni magam. Tényleg. Csakhogy Minsun megint az ajkát harapdálja, miközben lelket akar önteni belém. Nem mintha szükségem lenne rá, jelen pillanatban Sunhee izgat a legkevésbé. A fenébe is, van valami Minsun-ban, amit nem tudnék megmagyarázni, és az a valami vonz engem. Annyira, hogy még akkor is rá gondoltam, mikor a zuhany alatt a volt barátnőmet dugtam, majd a szobában is. Mert Sunhee - ismételten - a volt barátnőm és igen, megdugtam. A szeretkezés közelében sem álltunk.

- Be kell vallanom valamit - teszem le a tollat és Minsun arcvonásait figyelem.

- Mit? - suttog, ajkai alig mozognak.

- Te jártál a fejemben ma, mind a három alkalommal, mikor lefeküdtem a volt barátnőmmel.

ᴍɪɴꜱᴜɴ

Velem valami orbitálisan nagy probléma lehet fejben, amiért ilyen borzalmas napok után ennyire rövid idő alatt képes felizgatni. Vagy csak már túlságosan hozzájuk szoktam. Mégsem értem, hiszen Sungho, amit tett, mást azonnal olyan szinten padlóra küldene, hogy hónapok, sőt még egy év is kevés lenne a talpra állásához.