ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx ✓

20. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Az elkövetkezendő öt napban Minsun és én nem beszélünk. Amiket napközben a próbákon, interjúkon és fotózásokon művelek, kész vicc. Nevetséges vagyok. A többiek nem értik, mi ütött belém és mondanám, hogy én magam sem értem, de pontosan tudom, mit művelek. Az agyam blokkolva van, az aggodalom és a tehetetlenség ellehetetlenítik a koncentrálást. 

Azon az estén nem készültem fel erre. Ahogy arra sem, hogy ennyire elvonja a figyelmem és megállás nélkül a lányon gondolkozom majd. Reggelente korábban ébredek, hogy felnézzek a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-re, vajon Minsun elérhető-e. Nem az, reggel egyszer sem. Az estéit viszont ott tölti, órákon keresztül fent van és én egyszer sem tudok beszélni vele. Elképzelem, ahogy levetkőzik másoknak, a hangjával és a mozdulataival segíti őket a kielégüléshez, talán még ő is beszáll és megjátszott orgazmust színlel a sikerért. Keserűség mardos, már csak ezeknek a gondolatától is. 

Nem telik el úgy nap, hogy ne rágódjak. Ráadásul a feszültségem csak fokozódik, mert fogalmam sincs, mi történik vele. 

- Jössz meccset nézni? - kukkant be Hoseok a szobámba. 

- Nem érdekel a baseball - felelem unottan. 

- Hát, jó. Amúgy kosárlabda, nem baseball. Apropó - beljebb jön, az ajtót behajtja maga mögött. - Nem akarsz beszélni arról, hogy miért vagy ilyen fura az elmúlt néhány napban? 

- Igazság szerint nem. 

- De nem Sunhee miatt vagy ennyire magad alatt, ugye? Az a lány...

- Nem ő az oka - hanem egy másik lány, de ezt elhallgatom előle. - Szeretnék pihenni. 

- Rendben van. Tudod, hol találsz, ha mégis beszélgetni szeretnél - bólintok, majd megvárom, míg kimegy a szobából. Örülök, hogy ő érdeklődik és nem Jin. Neki nem lenne ennyi türelme, szereti, ha harmónia van a bandában, amit én most igencsak megtörtem. 

Az egyetlen, akivel én beszélni akarok, az Minsun. Mi több, látni is akarom, hogy megbizonyosodjak róla, jól van-e. Persze, ezt kamerán keresztül lehetetlen rendesen felmérni. Belépek a ᴄʏʙᴇʀ ꜱᴇx-re, idegesen dobolok az ujjaimmal az asztalon, amíg be nem tölt a Jelenleg aktív lista. Minsun van a legtetején, én pedig hiába kattintok rá, huszonhetedikként kerülök a várólistára. Huszonhat kiéhezett idegen fogja kiverni rá egyszer, ha nem többször és kénytelen vagyok kivárni. 

Hogy feldühít-e ez? Fel, nem kicsit. De nem csak dühöt érzek, hanem félelmet is, mint eddig. Ez a két érzelem állandóan jelen van egy harmadikkal együtt. Aggodalom. Elveszi az étvágyam, nem hagy aludni, nem hagy másra gondolni. Mindezek mellett pedig szépen lassan realizálódik bennem, hogy nem csak érdekel Minsun, hanem tetszik is. Megfogott benne valami, és az, hogy az élete ilyen fordulatot vett, felforgatta az én lelki világomat. A bizalmam iránta kezdi kinőni magát, átalakul mássá és már nem csak azért szeretném látni, mert a jólétéről akarok megbizonyosodni, hanem mert egyszerűen jó látni őt. Hozzá jöttem haza, miután kidobtam a volt barátnőmet, ő izgatott fel, ő tudott megnyugtatni. Egy ismeretlen, sötét múltú lány, akiről fogalmam sincs igazán, hogy kicsoda és mégis olyan, mintha már ezer éve ismerném. Ez most tudatosul bennem, mikor fennáll a veszélye, hogy ma sem látom. Már teljesen egyértelmű, miért ragaszkodom hozzá ennyire. És alig telt el pár hét, mióta először beszéltem vele. 

Ez a felismerés megijeszt. Több szempontból is megnehezíti a gondolkodásom, mert nem látom előre a jövőt. Nem tudhatom, mit hoz neki az élet. Csak azt tudom, hogy rám mi vár hamarosan. Koncertek tömkelege, dedikálások, fotózások, interjúk. Minden, ami egy turnéval járhat. Kevesebb szabadidő, kevesebb energia. Kevesebb lehetőség arra, hogy Minsun-nal beszéljek.