Feszélyezve #2

Váratlan meglepetés

Reggeli nepsütés helyett borzalmas mennydörgésr keltem.

-Csodás..pont akkor kell esnie amikor lenne valami dolgom.

Mára beszéltünk meg Tonyval és Stevevel egy találkozót. Muszáj megvitatni a földi dolgokat is. A minap el kellett hárítanunk néhány terroristát a határnál. Nem a Csituri de akkor sem könnyű meló. De ez így ugrott úgyhogy csak fogom magam és beülök fekete bőr fotelembe. Még nem szereztem be tv-t de telefonom van így ránézek a hírekre. Valami furcsa robbanásról beszélnek éppen ami New York szélénél történt. Ránéznék a képekre is de ekkor egy villám közvetlenül csap le az udvarra. A telefont eldobom ijedtemben, nem kezs semmi baja de negem a szívroham kerülget. Kisandítok a gyepre, kicsit megégett de egyébként minden oké úgyhigy kicsit hátrálok. A vihar egyre csak durvul, az ég másodpercek alatt vált át koromfeketére. Ennél a jelenetnél már leeshetett volna, hogy mi lesz a következő dolog amit látni fogok. Egy emléket.

~-Tán elesett, uram?-hallom magam mellől a lágy hangot.

Vicceskedve nézek fel a szőkére de az Ő arca nem tükröz boldogságot. Ami azt illeti semmilyen érzelmet nem látok rajta, bármennyire is próbálkozok találni egy kicsi mosolyt vagy könnycseppet nem megy. Ilyen még soha nem történt velünk. Lehajtom a fejemet és várom, hogy tegyen valamit.

-Elestem.-válaszolok végül.-Uram?

-Uram. Mert számomra nem vagy már több csak egy ismeretlen személy aki egyfolytában ott hagy és becsap engem. Aki mindig hátbaszúr és a gyilkolás a hobbija. Végeztem veled Loki Laufeyson, szép életet!

Mikor befejezte a monológot én sem tudok mit mondani. Tény, hogy nem voltam túl jó testvér de azért erre még sem készültem fel. Főleg nem Thortól, apámtól még elnézném, ha kitahadna és kidobna az utcára na de a szőke fivéremtől soha. Mondanék még valamit de mikor felnézek már nem áll ott senki, tényleg elment. Itt hagyott, mint akkor Asgardban. Azonban most nem vágok eret, nem próbálom megölni magam. Csak sítni tudok, a vízben ülve, egyedül. Laufeysonhoz nem méltó módom fekszek el a kinézett pocsolyámban amikor a nap a horizont alá ereszkedik. Kezemet csontos arcom alá helyezem és úgy csukom le fáradt szemeimet. Némi vért látok megcsillani a vézben, fogalmam sincs, higy mitől lehet de nem is érdekel. Tőlem aztán itt helyben is kipurcanhatok. Mennyi időt elpocsékoltam, Thor ott volt végig mellettem én pedig nem tettem semmit csak menekültem az érzéseim elől.~

Mikor az emlékképem a végéhez ér egy borzalmas érzés kezd el kerülgetni. Amikor tudod, hogy lehetett volna máshogy is de te mégis elrontottad és már nem tudsz ellene mit tenni. Fájdalmas arcot vágva meredek magam elé és emiatt még pislogni is elfelejtek. Elfelejtek minden más és csak is az a kék szempár jár az eszemben újból. Lehajtom a fejemet és a földet kezdem tanulmányozni, mivel semmi érdekeset nem találok rajta ráhagyom a témát és újból kinézek az udvarra. Azt várnám, hogy feltűnjön 10 év után miután visszasandítok a vízzel áztatott gyepemre de semmi. Egyszerűen nyoma veszett, már egy ideje feladtam az a vágyálmot, hogy esetleg meggondolja magát. Vagy azt, hogy nem mondott igazat akkor ott az esőben de úgy tűnik, hogy komolyan beszélt.

Felkapom a táskámat és kilépek a viharba egy szál pólóban. Most az sem érdekel, ha megfagyok, az sem, ha most végre belém csap a villám. Elmegyek enni valamit.

~~~~

Az étteremben meleg van de alig van pár vendég ezért egy két személyes asztalhoz ülök.

-Jó napot! Mit hozhatok?

-Egy kávét kérnék egyelőre.

-Vár még valakit?

-Nem..-köhintek egyet.

A pincér illedelmesen távozik én pedig elmerülök telefonomban. Amióta itt élek lent hozzászoktam a dolgokhoz. Van tévém, telefonom és még egy roncsos kis laptoppal is rendelkezem.

Mielőtt még ráírhatnék Tonyra, hogy halasszuk el a találkozót még egy nappal betoppan egy igen különös külsejű vendég. A bátyám.

Már-már szívrohamot kaptam amikor beállított levágott hajjal és egy piros csíkkal a szeme fölött. Tekintetét egyenesen rám irányította majd megindulta felém.

-Loki!-üvöltött és már kapta is elő a Mjölnirt.

A következő pillanatban amaz már a torkomnál volt én pedig a falnak szorulva lihegtem. Nem azért mert féltem..hanem mert nem kaptam levegőt. Ez vagy az tette, hogy Thor ilyen váratlanul álított be vagy az, hogy egy olyan tárgyal támadott rám amit csak Ő tud megemelni.

-Hogy volt képed...?!

Nem akartam válaszolni, fogalmam sem volt, hogy mire gondol. Az évek során direkt elkövettem mindent, hogy a kedvükben járjak és most..megint itt vagyunk. Az sem érdekelt volna tulajdonképpen, ha levágja a fejemet vahy ezer darabra szaggat szét..nem akartam megszólalni. A torkomon egyetlen hang sem jött ki a csalódottságtól. Hogy miben csalódtam?! Benne..itt hagyott egy szó nélkül. Egyetlen egy jelet sem küldött, hogy amúgy még élek és hiányzol Laufeyson. Nem hiányoztam Asgardból és ami azt illeti Asgard sem hiányzott nekem.

-Mondj már valamit te áruló dög!-ordított a képembe aminek hatására elfordítottam arcomat.

Mélyen a szemébe néztem majd vörösre pingált arcába köptem a szavakat.

-Szállj le rólam vagy megöllek.-szűrtem fogaim között teljesen komolyan gondolva a dolgot.

Mit vártatok? Hogy majd egymás nyakába ugrunk és smárolva elüldögélünk a naplementében? A való élet nem ilyen..

-Hogy mi?-lépett vissza egyet megrökönyödve.

-Jól hallottad Odinson..-hangsújoztam ki direkt a nevét.-Meg ne lássalak itt mégegyszer. Midgard már nem a te területed Mennydörgés Istene.