𝐌𝐢𝐧𝐭 𝐞𝐠𝐲 𝐣𝐞𝐥... | ✓

I.

Layla Roberts

Sietős léptekkel indultam ki az iskola épületéből, miközben elnyeltem egy káromkodást. Az igazgatóhelyettes elégedetten vigyorgott, miközben engem figyelt. Hogy kapná be...

Kicsaptam az iskola üvegajtaját, majd lesiettem a lépcsőn. Vissza néztem az épületre. Hogy én mennyire utálom az embereket... Főleg azokat, akikkel egy suliba jártam. Igen, csak jártam. Gondolom érdekel, hogy miért múlt idő. Kicsaptak.

Ez az egész dolog pedig nagyon nem most kezdődött, hanem már kilencedikben. Az itteni tanároknak sok mindennel van bajuk. Főleg az öltöztökédesemmel. Úgy látszik nem nagyon jön be nekik a szakadt ruha, a láncok meg egyebek, ez volt úgy mond az egyik okuk. A másik ok, amiért kicsaptak az nagyrészt az osztálytársaim miatt van. Kilencedikben, és tizedekben minden rendben volt köztünk. Voltak barátaim, meg minden. Ma már ez nem így van. Szépen lassan mindenki elhagyott, és az összes csínyt, amit elkövettek rám kenték. Én hülye meg elvittem helyettük a balhét. Aztán elkezdtem én is rosszabbodni. Rosszabbodtak a jegyeim, a körülöttem lévő emberek folyamatosan cserélődtek, és nem érdekelt, hogy ki mit gondolt rólam. Elkezdtem bulikba járni, amitől ez az egész csak egyre rosszabb lett. Ittam minden egyes alkalommal, nem is keveset. Otthon meg játszhattam a jó kislányt, ami egy ideig ment is. Egészen addig, ameddig a szüleim rá nem jöttek az igazságra. De komolyan... Még az osztálytársaimnál is toxickusabbak. Nem bírták elviselni, hogy ilyen lettem. Nem bírták elviselni, hogy nem vagyok többé egy bábu, akit kedvükre mozgathatnak. Szóval elköltöztettek. De komolyan. Vettek nekem egy házat két utcával arrébb, amolyan „biztos boldogul majd egyedül is" alapon. A pénzükkel meg folyamatosan tömik a számlámat... Kedvesek. Nagyon kedvesek.

Szóval... Teljesen megváltoztam, és egyre több okot adott arra a tanáraimnak, hogy kirúgjanak az intézményükből. Bár én még mindig úgy gondolom, hogy ezek csak hülyeségek. Az érettségit meg majd megveszem a fekete piacon, baszki.

A fekete hátizsákommal a kezemben indultam el hazafelé. Idegesen trappoltam. Egyszerűen elegem volt. Mindenből, és mindenkiből. Arra gondoltam, hogy ez a nap már nem lehet rosszabb. Szerencsére nem is lett.

Hazaérve felmentem az emeletre, és ledőltem az ágyamra. Vettem egy mély levegőt, majd ölembe vettem a laptopomat, és megnyitottam a keresőt.
- Kell egy új suli - motyogtam magam elé, miközben az orrnyergemet masszíroztam. Kábé fél óra után feladtam a keresést. A közelben semmi jó sulit nem találtam.

Sóhajtva kezembe vettem a telefonomat, amely ebben a pillanatban meg is rezdült.

@mattfisher üzenetet szeretne küldeni neked

Érdeklődve böktem rá az értesítésre.

@mattfisher
Halihó! Boldog vasárnapot!

Pislogás nélkül meredtem az üzenetre. Fogalmam sincs arról, hogy miért, de válaszoltam az üzenetre. Azt reméltem, hogy ennek következtében majd lekopik rólam. Na ez az, ami nem következett be.

@laylaroberts
Ha nem tűnt volna fel, akkor elmondom neked, hogy szerda van.

@mattfisher
Uff, úgy látom valaki morcos : (

@laylaroberts
Te mindig ennyit pofázol?

@mattfisher
Úgy látom valami rossz dolog történt veled, kislány. Mesélj csak. Ha gondolod sírhatsz is, szívesen letörlöm a könnyeidet ;)