Rejtett Érzelmek

7 . f e j e z e t

Veronica teljesen be volt zsongva attól, hogy elutazunk a hétvégére, mert elmondása szerint „végre nem fog punnyadni". Ezt nem teljesen értettem, mivel rendszerint minden hétvégén bulizik. Amikor ezt megosztottam vele, csak rávágta, hogy az teljesen más, így inkább ráhagytam. Akkor végre nem fogunk punnyadni. Oké.

A fiúk írtak délután, hogy másnap reggel jönnek értünk autóval, így végleg le kellett mondanom arról, hogy mi külön menjünk.

Amikor elmeséltem anyának a hétvégi terveinket, nagyon izgatott lett és örült annak, hogy nem utasítottam el a meghívást. Mondta, hogy kezdjek el egy kicsit élni. Külön élek, önálló nő vagyok, eszerint cselekedjek. Igaza van. Régebben sosem mentem sehova, senkivel nem találkoztam, csak nagyon ritkán, mert nehezen mozdultam ki otthonról. Kényelmesen elvoltam egymagamban, a családommal. Persze nagyon jól éreztem magam, amikor találkoztam a barátaimmal, de alapvetően otthon voltam, ezért nem mentem volna bele anno egy hasonló meghívásba. Ebből is látszik, hogy változtam és végre elkezdtem nyitni a külvilág felé.

Másnap reggel korán ébredtem. Elvégeztem a reggeli rutinomat, ellenőriztem, hogy minden szükséges dolgot elpakoltam-e, majd a konyhába mentem, mert a gyomrom jelzett. A hűtőben kutatva végül úgy döntöttem, hogy melegszendvicset fogok enni, ezért kivettem a szükséges hozzávalókat, majd nekiláttam a reggelim elkészítésének.

- Miért vagy fent ilyen korán? – szólalt meg Veronica, mire összerezzentem kicsit. Mikor ránéztem, láttam, hogy még álmosan, a szemét dörzsölve jön a konyhába, majd felült az egyik bárszékre.

- Nem tudom – vontam vállat. – Csak kidobott az ágy. Kérsz? – néztem rá kérdőn, miközben a tányérra mutattam, amin már elkészült a szendvics. Bólintott, ezért nekiláttam egy másiknak is.

- Akkor semmi köze ahhoz, hogy két állati helyes pasival töltjük a hétvégét, ugye?

- Semmi – ráztam a fejem, egy halvány mosoly kíséretében.

- Sejtettem.

Ezután csak általános dolgokról beszélgettünk, direkt próbáltam kerülni az előbb felhozott témát, mert én magam sem tudtam, hogy mit kéne mondanom. Még nem volt részem hasonlóban, így teljesen új lesz minden, amire valahol mélyen nagyon is kíváncsi vagyok.

Reggeli után Veronica bevonult a szobájába, hogy elkészüljön. Én nem tudtam magammal mit kezdeni, mert már készen voltam, ezért lehuppantam a kanapéra és felmentem a közösségi oldalakra. Rájöttem, hogy sem Liamet, sem Harryt nem követem, ezért gyorsan megtettem ezt. Az instás követő számot meglátva, teljesen elképedtem, mert az a szám a tízszerese volt annak, mint amennyi ember követett engem. Hát igen, az izmos felsőtest, lazaság, természetesség, mégis pimaszság népszerűbb, mint az általam feltöltött képek bármelyike.

A csengő hangjára felkaptam a fejem, majd gyorsan felálltam, hogy ajtót nyissak. Liam és Harry állt vigyorgó fejjel az ajtóban. Mindketten farmert viseltek, galléros pólóval, csak más színben.

- Szia Szépség!

- Szia Hannah! – köszöntek egyszerre, mire elnevettem magam.

- Sziasztok, gyertek be, Veronica is mindjárt kész – tártam ki az ajtót, hogy beengedjem őket.

- Állat lesz a hétvége – mondta vigyorogva Harry.

- Képzelem – motyogtam, majd a csomagomhoz léptem, hogy a kezembe vegyem, de Liam megakadályozott a mozdulatban.

- Hagyd, majd én.

Meglepődve néztem rá, miközben magamban adtam egy piros pontot neki. Nem hagyja, hogy én cipekedjek. Mondjuk, nem mintha nehéz lenne a csomagom, de akkor is, figyelmes, ami néha úgy érzem, nagy ritkaság a mai világban.