Halálbiztos védelem (Leedo ff.)

Prológus

Mr. Yoon idegesen igazgatta a zakójának ujjait, porolgatta őket,holott egyetlen aprócska szösz sem hevert a makulátlan öltönyén. Rettentően feszültnek érezte magát, csupán három hónapja maradt, hogy mindent elintézzen, a kampány a célvonalba ért, ám még így sem volt biztos a győzelme. Ebben az évben kivételesen sok jelölt indult a választáson, így számára is különösképpen nehézzé vált a helyzet. Szüksége volt még támogatókra, hogy minél gördülékenyebben végigvihesse a terveit, melyek egy egységes Koreához vezettek. A leginkább kézenfekvőbb terve az volt, hogy eltünteti az ellenfeleit, eléri, hogy visszalépjenek,és legalább két jelöltet maga mellé állít, ám ez sem ment akadály nélkül.

Úgy kimondottan nehéz is, ha az ő minden lében kanál lánya, aholc sak tud keresztbe tesz neki. Az lett volna a legcélszerűbb számára, ha kiházasítja, erre már meg is volt a tökéletes jelölt, csak épp nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt tervezte,aztán pedig elküldi az országból őket, és csendben tudja tervezgetni tovább a hatalomra irányuló terveit. Hiába volt ő a hadügy legfelsőbb embere, hiába volt a kezében a teljes katonaság, illetve a rendőrség, a pillanatnyi miniszterelnök minden esetleges támadását az Északiak felé, megvétózza. Csupán az jelentett számára zöld utat, ha megnyeri a választást, és ő lesz a miniszterelnök, akkor senki sem szólhat bele, hogy mit tesz, hogy miért kockáztatja több millió ember életét.

A legutóbbi támadása az Északiak ellen csúfos kudarcot vallott, még a demilitarizált övezetet sem tudta a különleges egysége átlépni, hogy utána igen aprócska, de annál pusztítóbb élőlényeket szórjanak szét, de Yoon attól sem riadt vissza, hogy esetleg olyan vegyi fegyvereket küldjön az ellenfélre, mely a saját hazájának polgáraira is hatással lenne. Ugyan azt tudta,hogy az Északiak vezetője is hasonló elven gondolkodik, így neki kellett okosabbnak lennie. Ám abból a veszteségből egyetlen katona tért vissza, az is sérülten, sőt, amint tudott le is szerelt.

Fájdalmas és végeláthatatlan milliókat ölt a kutatásokba, és a fegyverekbe, látnia kellett, hogy miképpen haladnak vele. Szinte már toporzékolt a biztonsági kapunál, amikor két őr jelent meg előtte. A meglepően fiatal férfiakat, hasonlóan zaklatottan reagáltak a főnökük jelenlétére, és egyiknek sem állt szándékában, még jobban felbosszantani az idősebb férfit,hiszen nagyon jól tudták, hogy képes rendkívül szigorú, és gyakran halálos kimenetelű büntetéseket is kiszabni rájuk. Nem szóltak egyetlen árva szót sem, lesütött szemmel engedték tovább Mr. Yoont, aki még arra sem méltatta a két ifjút, hogy rájuk nézzen.

Sebes léptekkel rohant végig a folyosón, a lépteinek hangja szinte visszhangzott. Az első jobbos elágazásnál is továbbment, tudta,hogy arra a fegyverek, lőszerek, és egyéb robbanó töltetek készültek, de arra pillanatnyilag nem volt kíváncsi. Azzal már évek óta foglalkozik, de a laborban sokkal halálosabb teremtményeket is elő lehet állítani. Ha ki tudna valami halálos fertőzést küldeni az Északiakhoz, akkor belsőleg tudná lebomlasztani az ellenségének katonai állományát, utána már könnyűszerrel támadhatja őket a többi fegyverrel, akár óriási területeket bombázhat le, nem lesz senki, aki vissza tudna lőni rájuk.

A labor külső részénél állt meg, és az első kutató, aki észrevette őt, nagy hajbókolás közepette köszöntötte.

– Remélem, hogy jó hírekkel tud szolgálni! – szólította meg Yoon elnökjelölt az alaposan felöltözött szakembert.

– Még időre van szükségünk – válaszolta aggodalmasan, mintha attól tartott volna, hogy a felettese el kezd vele kiabálni. – Az eredmények biztatóak.

– Ez az összes fajtára vonatkozik? – tudakolta Mr. Yoon. Többféle kísérletet támogatott, még az idegmérgekkel, és egyéb mérges gázokkal kapcsolatos kísérleteket is, hiszen sosem lehet tudni, hogy melyik lesz a befutó, a leghasznosabb.

– Tesztalanyokra lenne szükségünk, több területre is.

– Ne túl etikus – nevetett fel röviden Yoon, de nem igazán érdekelte a többi ember szenvedése. – Meglátom, hogy mit tehetek. Mennyi idő kellene még?

– Maximum két hónap. Ha engedélyt kapna, uram, akkor akár hamarabb is indíthatna támadást.

– Ez a szándékom – bólogatott nagyban a férfi, majd intett a kutatónak, hogy távozhat.

Elégedettség érzése töltötte el Mr. Yoont a jó hírek hallatán, már csak a kontár lányát kell eltüntetnie. Már bánta, hogy a haszontalan lányának katonai képzést adott, arról nem is beszélve, hogy ha kiszivárogtatja azon dolgokat, amiket rejteget, vége az egész nagyra törő terveinek. Valamit kezdenie kell vele, és ha már nincs útban, akkor Észak el kezdhet félni...