Halálbiztos védelem (Leedo ff.)

3. fejezet

/SongHee/

Szinte feltéptem a szobám ajtaját, dühömben legszívesebb ordítottam volna, és attól sem rettentem volna vissza, hogy a saját két kezemmel nyírjam ki az apámat. Ilyen ember mi a fenének van a világon, minek olyan kezébe adni hatalmat, akit nem érdekelnek az emberek. Igaz a mondás, miszerint „ Adj hatalmat az ember kezébe, és megmutatja az igazi arcát.", vagy valami hasonló. De a lényegen nem változtat, ha tényleg történik valami KeonHee-val nem fogok gondolkodni azon, hogy mit tegyek. Nem fog érdekelni az sem, hogy botrány lesz, nem fogok megriadni semmitől sem, ki fogom deríteni, hogy mit tervez, és világgá kürtölöm.

A kezemben remegett a telefon, miközben arra vártam, hogy az én legjobb barátom, végre reagáljon rá.

– Gondolom, nem jártál sikerrel! – szólt bele a telefonba köszönés helyett.

– Nem – válaszoltam, a hangom pedig teljes összhangban volt a kezem remegésével. – Sőt ez rosszabb, mint gondoltam.

– Miért is?

– Mert az én aljas apám megfenyegette a tiédet, hogy ha nem támogatja őt mindenben, lehet, hogy kockára tesz a te életedet is.

– Ó, ez megmagyarázza azt, hogy apám miért ilyen ideges. Már vagy fél órája egyezkedik valakivel, de nem tudom, hogy miről lehet szó. Viszont rettenetesen dühösnek és kétségbe esettnek tűnik.

– Mert fél... Szerintem jelents beteget péntekre.

– Ha nem jelenek meg, azzal ugyanolyan rosszul járok, mintha ott lennék. Nem hiszem, hogy nyilvánosan akarna apád bármit is tenni ellenem.

– Én mindent kinézek belőle – figyelmeztettem a fiút.

– Majd te vigyázol rám. – Szinte hallottam, hogy elmosolyodik a vonal túlvégén, de azért a hangjában éreztem némi idegességet. – Ne aggódj értem, majd ha ott leszünk, majd látjuk, mivel is állunk szemben.

– Biztonság kedvéért, viszek magammal egy pisztolyt – határoztam el.

– Igazán menő leszek kis estélyiben, meg fegyverrel a kezedben – nevette el magát KeonHee.

– Én mindenben menő vagyok – vontam meg a vállam. – Akkor pénteken találkozunk leghamarabb?

– Valószínű. A kórházban leszek, és tanulok.

– Meg fájdítod szerencsétlen lány szívét.

– A sajátomat is, ha már itt tartunk – sóhajtotta lemondóan. – Aludj jól, SongHee! Pénteken találkozunk.

Bontotta a vonalat, pedig lelkesíteni szerettem volna, hogy eddig is megoldottunk mindent, most sem lesz ez másképpen, ám ennek ellenére rettenetesen ideges voltam, és kicsit sem vártam azt a fránya pénteket.

-

Anyám idegesen rohangált körbe, és igyekezett valami igazán szép, elegáns hajviseletet kreálni nekem, és már attól tartottam, hogy újabb flakon hajlakkot kap elő, mert a kezében lévőt már teljes mennyiségében a hajamra fújta. Egy fehér ruhát adott rám, lágy esésű volt, és egészen bő, az alján aprócska csillogó kövekkel. A derekamon egy ezüstszínű szalag, amit hátul masniban végződött, a vállaim takarva voltak, a ruhám rövidke ujjait is kövek díszítettek, és csak egy enyhe V – alakú dekoltázsa volt, de ott is milliónyi ragyogó kövecske. Úgy éreztem magam, mint egy nagyra nőtt ékszer doboz, és a hajamba is kaptam a mesés kontyom mellé egy fehér gyöngyös hajdíszt. Régebben élveztem volna az efféle cicomákat, viszont hála annak, hogy apám fiút nevelt belőlem, kínosan éreztem magam ebben a hacukában. Még ékszereket is kaptam, a nyakamban gyöngysor, a karkötőm, illetve a fülbevalóm is fehér gyöngyökből volt, sejtelmem szerint igazgyöngyökből, mert az méregdrága, és státuszszimbólum. Egyetlen előnye volt ennek a lenge ruhának, hogy a combomra tudtam szíjazna a pisztolytokot, és volt egy kimondottan ilyen eseményekhez való kis pisztolyom, de a jelen helyzetre valótekintettel legszívesebben egy géppisztolyt hoztam volna, amivel igen gyorsan lehet, sokat lőni, és ha felbukkan valaki gyanús személy, az már mehet is a lecsóba. Persze arra nem gondoltam, hogy mi van, ha mesterlövészeket küld rá, azoktól nem fogom tudni megvédeni KeonHee-t. Bizakodtam abban, hogy nem lesz rá szükség, elég lesz csak tíz percet ott töltenünk, míg felkerül az ujjamra a gyűrű, meg csinálnak rólunk egy-két hivatalos, kamu vigyorral megspékelt képet, majd ott sem vagyunk. Milyen szép álmok...