Zsarolás

ötödik (+18)

A hálószobába követtem őt, ahol az egyik fiókból elővett egy borítékot és egy nagy, szívből jövő mosollyal díjazta, hogy az ajtóban megállva, elnyíló ajkakkal, meglepetten figyeltem őt. Mit is mondhattam volna? Logan túljárt az eszemen, kiszagolta, hogy sántikálok valamiben és ügyesen meghiúsította a tervem, hogy felvegyem a beszélgetésünket. Agyam lázasan dolgozott volna egy újabb megoldásért, de jelenleg túlságosan lekötött a kezeiben tartott boríték. Leült velem szemben az ágyra, de amikor látta, hogy egy tapodtat sem bírok mozdulni, máris megpaskolta maga mellett az ágyat a tenyerével.

- Na, gyere cica. Ne félj tőlem - duruzsolta, és mint aki ezt mókásnak tartja halkan felnevetett. Úgy viselkedett, mintha az előző csók egy kis semmiség lett volna. Pedig az ajkaim még mindig égtek utána és a pulzusom is megugrott. Egy kis színjáték lehetett a részéről, vagy ez is az elcsábításom része volt, mégsem tudtam vele úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Már rég kerültem ilyen közel valakihez. Amióta beiratkoztam az egyetemre az összes napom az iskolával és a diákmunkákkal telt. Túl nehéz volt erre az egyetemre bekerülni, és semmiképp sem szerettem volna, hogy a tanulmányaimat bármi is veszélyeztesse. Kiváltképp nem egy ilyen beképzelt alak! Pedig régebben mennyit jártam szórakozóhelyekre, mennyi barátom volt! Egyáltalán nem volt jellemző rám ez a visszafogott életstílus, de mentségemre szóljon még ilyen közel sem kerültem az álmaimhoz. Nem bírtam volna ki, ha valamiért ez nem jön össze. Logan most túlságosan összezavart ezekkel a képekkel. Ha ez kitudódik... Idegesen helyet foglaltam mellette az ágyon, míg ő előszedte a képeket a borítékból és megmutatta nekem őket egytől-egyig. Tényleg nem tréfált, az exem többféle pózban is lefotózott. Valahol csak a kezeimmel takartam el a melleimet. Basszus, erre hogy nem emlékeztem?! Fordult egyet velem a világ és hányingerem lett ettől az egésztől. Szinte kikaptam volna Logan kezéből, hogy azonnal széttéphessem, elégethessem őket. Már nyúltam is felé a kezeimmel, amikor Logan azonnal elkapta őket tőlem és visszatette a fotókat a borítékba. - Na-na... - mondtam, hogy csak a forgatás után kapod meg őket - nedvesítette meg nyelvével az alsó ajkát, majd egy mozdulattal az éjjeli szekrényre lökte az egész csomagot. - De addig is, kedvesebb lehetnél hozzám...- értetlen tekintetemet látva, ami még néha visszavándorolt az éjjeli szekrényre, csak felsóhajtott. - Nem tetszik, ahogy beszélsz velem, pedig tudhatod, hogy nem egyforma helyről jöttünk... - Már a nyelvem hegyén volt egy cifra káromkodás, nem sokon múlt, hogy a képébe ne vágjam, mit is gondolok róla! Igen, kedves Logan, te a suttyók táborát erősíted! A beképzelt majmokét, a kinyalt seggű úrificsúrokét, akiknek az ujjukat sem kellett mozdítani érte, hogy ebbe a suliba bekerüljenek! Már nyitottam volna a számat, hogy egy nagy levegővétellel a szemére vessem azokat a gondolatokat, amik az elmúlt hónapokban felgyűltek bennem iránta, Logan pedig elkerekedett szemekkel várt. - Tessék, mondd csak ki, te mit gondolsz erről! A büdös életben nem kapod meg ezeket a képeket... - beszélt hozzám nyíltan, hogy megint rám ijesszen. Mondhatom, sikerrel járt.

- Mégis mit vársz tőlem? Legyek a pincsikutyád... pár nyavalyás kép miatt?! - pattantam már fel mellőle az ágyról felháborodottan. Kezeimet ökölbe feszítve tartottam magam mellett, csak hogy meg ne üssem őt.

- Nyugodj meg, van róluk másolat is, ha azon töröd azt a kis okos fejed, hogy elviszed őket. - Logan megint előttem járt, vagy csak ilyen jól olvasott az arcomról, magam sem tudom. Tekintetem a borítékról újra Logan arcára függesztettem. Az a gyönyörű kék szempár! Istenem, mennyi veszélyt rejtegetett számomra!

- De miért kellek neked, Logan? Miért játszol velem? - léptem már hozzá közelebb. Lábait terpeszbe téve, kissé kihúzta magát előttem, mellkasa kidagadt a bent tartott levegőtől, hogy megfeszült a póló is a testén. Istenem, ha nem lett volna ennyire szemét velem biztosan én döntöttem volna az ágyba, hogy követeljem az újabb csókot! - Biztos van több olyan lány az egyetemen, akiket zsarolni sem kell, önszántukból mennének veled. - Mintha elgondolkozott volna a szavaimon, majd bólintott is egyet.