Zsarolás

kilencedik

Logan családja igazán mulatságos volt. Számítottam arra, hogy egy csomó karótnyelt ember közé kerülök, le kell ülnöm velük egy asztalhoz, és egyikük sem akar majd hozzám szólni, lekicsinylően bámulnak majd. Na, igen. A legrosszabbra készültem fel. Ezzel szemben az anyukája máris tárt karokkal sietett elénk és megölelgette a fiát. Logan arca máris kipirult és idegesen próbálta paskolgatással jelezni édesanyjának, hogy most már igazán levehetné a kezét róla. Végig mosolyogva néztem őket, egyszerűen túl vicces volt Logant így látni. Ez a nagyképű seggfej most megkapta a magáét. Ha az anyjáról volt szó, akkor nem kerülhette el a nagy, bizalmas öleléseket, se az arcának csipkedését.

- Rég láttalak már - mosolygott rá a nő is, majd váratlanul pillantása rám esett. - Szerencsére elhoztad magaddal Neelát is!

- Nem tudtam mit tenni, ragaszkodtál hozzá - morogta az orra alatt Logan, míg egyik szemöldököm a homlokomba szaladt, hogy aztán egy nagy mosollyal én is üdvözöljem az édesanyját.

- Neela, kedves! De jó téged itt látni! Gyere csak be! - ragadta meg hirtelen a kezem, és húzni kezdett maga után a kis folyosón át egyenesen a nappaliba, ahol már gyülekezett a család. Logan apukája, bátyja és annak menyasszonya álldogáltak bent és egyikük telefonján néztek egy videót. - Végre megérkeztek, most már asztalhoz ülhetünk! - csapta össze a kezeit az édesanyja.

Velem igazán kedvesek voltak, az biztos. Viszont Logannel már nem annyira. Mintha az is komoly nehézséget okozott volna a bátyjának, hogy kezet fogjanak egymással, apukája pedig kétszer hátba veregette és inkább hozzám jött oda.

- Szóval akkor te lennél Neela, a fiam barátnője - mért végig. Nyelnem kellett egyet. Még bólintani is alig tudtam rá, pedig Loganen milyen jól szórakoztam a kocsiban. De most a szüleivel szemben állva sokkal nehezebb volt a helyzet. Tényleg kezdtem attól rettegni, mi lesz, ha majd komoly témákat vetnek fel? Egyáltalán hogy viselkedjek, mit várnak el tőlem? Milyennek kellene lennie Logan barátnőjének?

- Producer szeretnék lenni azt hiszem, legalábbis filmekkel szeretnék foglalkozni - magyaráztam már nekik a vacsora közben. Rájöttem, hogy igazán egyik téma sem jó terep nekünk. Közös élményekről alig tudtam beszámolni Logannel, amiknek úgy a kilencven százalékát legszívesebben el is titkoltam volna, de ha rólam volt szó, az se nagyon segített. A házuk úgy nézett ki, mint egy palota, miközben a szüleim egy kisvárosban éltek, egy normál, családi házban, amihez egy kisebb kert tartozott. Tíz év után alig tudtuk lecserélni a kocsinkat, miközben Logan most vette meg a harmadik autóját, csak mert megtetszett neki. Annyira mások voltunk mi ketten, egészen máshonnan jöttünk.

- Valami gond van, Neela? - pillantott rám Logan édesanyja az asztal felett, hogy a szempillám megrebbent és halványan megráztam a fejem is.

- Nem, semmi különös... csak kicsit elmerengtem.

- Nem kell zavarban lenned köztünk, Neela. Mi is a férjemmel nagyon sokat spóroltunk az első időszakban, csak egymásra számíthattunk... - sóhajtott a nő. - De szerencsére mindenben támogattuk egymást. Még ha az őrültség is volt - nevetett fel halkan Logan apjára pillantva.

- Logan mellett meg abból bőven kijut... - nyögtem fel, hogy aztán már elpirulva kaptam a szám elé a kezem. Csak körbetekintettem és pár pillanatig mindenki nagy szemekkel lesett rám, majd Logan halk nevetése töltötte be az étkezőt.

- Na, ezt megint megkaptam - markolt rá a kezemre az asztalon és ujjaival erősen rászorított. Szerencsére a többiek is követték a példáját és nagy bólintásokkal jelezték, hogy mennyire igazat adnak nekem. Felbontottunk még két üveg bort, a fiúk még whiskyt is töltöttek maguknak, hogy a hangulat egyre oldottabb lett. Kivörösödött fejjel kerestem meg a mosdót, hogy felfrissítsem magam. Épp az ajtó kilincsért nyúltam, hogy visszamenjek hozzájuk, amikor a folyosóról tőlem nem messze Logan hangját hallottam.

- Figyelj, igazán abbahagyhatnád ezt már...

- Mégis mit?

- Hát, ezt a gyerekes duzzogást!

- Attól még, hogy te magasról teszel mindenre, ne várd el, hogy más is ilyen könnyen kezelje a dolgokat... - Egyből felismertem Logan bátyjának a hangját. Logan persze a sajátos parancsolgatós stílusában szólította meg.

- Tudom, hogy rosszul esett. Oké, hibáztam, paraszt voltam. Lendüljünk ezen túl!

- Már előtte is annyi faszságot csináltál, tudom milyen vagy... de megkértelek rá! Megmondtam, hogy legalább ne az én napomon csináld... és erre se voltál képes! Ne! Vedd le rólam a kezed...

- Sajnálom...

Még pár pillanatig csendben állhattak, hogy már azon voltam, kilépek az ajtón, amikor megint Logan bátyját hallottam.

- Elhiszem. Figyelj, öcskös! Meg fogom emészteni, és úgy tűnik Neela tényleg jó hatással van rád. Elsőre megkedveltem őt... Remélem lesz annyi eszed, hogy meg is tartod. - Majd távolodó léptek zaját hallottam, így végre kiléphettem a folyosóra, hogy szinte azonnal Loganbe ütközzek.

- Hallottál mindent, ugye? - nézett összeszűkített szemekkel, szinte vádlóan.

- Én... - vettem egy nagy levegőt, de máris fülig pirultam.

- Tudom, hogy hallottál. De nem tartozik rád, hogy mi van velünk. Csak azért hoztalak el ide, mert anya megkért rá, de azt hiszem ennyi elég is volt belőlük. Húzzunk innen! - ragadta már meg a karomat, hogy aztán végig sétáljunk rohamtempóban a folyosón és a kabátomat sietve a kezembe is nyomja.

- Máris mentek, kisfiam?

- Igen, már elég későn van. Holnapra még vannak terveink - szólt Logan reszelős hangja, amitől máris a hideg futkosott a hátamon.

- Neela? - pillantott rám az anyukája reménykedően.

- Ühm, igen... megbeszéltünk pár dolgot - bólintgattam rá.

- Kérlek, Logan... Még ma estére maradjatok! Előkészítettem a szobádat és túl sokat ittál. Így ne menj haza! - ragadta meg a fia karját kissé erőszakosan, hogy már a szemeim is elkerekedtek. Biztos voltam benne, hogy ilyen állapotban Logant nem lehet meggyőzni, túl makacs volt ő ahhoz.

- Mennünk kell, anya... - simogatta meg az édesanyja arcát, hogy aztán egy gyors puszit adjon neki. Engem meg kezemnél fogva húzott ki a hűvös levegőre.

Nem szívesen ültem így mellé az autóba, teljesen egyetértettem az édesanyjával, de hiába hadakoztam, egyszerűen betuszkolt az autóba és rám csapta az ajtót is. Egész út alatt végig hozzám se szólt csak dühösen morgott magában, orrlyukai kitágultak, ajka is néha megrándult. Nagyon nem tetszett ez a Logan.

- Logan, nem jó felé megyünk... - szóltam már rá, amikor elhagyta azt a negyedet, ahol én laktam, de rám se hederített. Túl gyorsan ment, hogy testem már az ülésbe nyomódott, mégis volt valami bizsergetően veszélyes ebben az egészben. Nem tudtam, hogy mire számíthatok Logantől. Még józan állapotban is egy ökör tudott lenni, de most még ivott is, és úgy tűnt nagyon felmérgesítették. A saját lakásába vitt. Alig állította le a motort, máris kioldotta magán a biztonsági övet és pattant ki mellőlem az autóból. Megszólalni sem tudtam. Még megkerülte a kocsit, majd a kezemre rászorítva húzott magához és sétáltunk a lift felé. Benyomott rajta egy gombot, két kezével a hajába túrt és mélyet lélegzett.

- Olyan veszélyesen vezettél, néha azt hittem megáll a szívem is... - vallottam be neki, megtörve ezzel a csendet.

- Tényleg? - pillantott már rám. Hosszú, sötét szempillái alól nézett rám és azok a gyönyörű, kék szemek túl igézőek voltak. Elnyíló ajkakkal néztem őt és alig bólintottam egyet rá máris hozzám lépett és testével a lift falának lökött. - Nemsokára majd benned diktálom olyan gyorsan az ütemet, hogy attól áll meg a szíved.. Na? Ez hogy hangzik? - lihegte az arcomba és kezével felfelé simított a testemen.

( 2018-március-25 )