Zsarolás

tizenegyedik

Már korán reggel felébredtem. Bár nem volt aznap órám az egyetemen, se semmilyen fontos elintéznivaló, de az ágy általában hamarabb kivet magából, mint más embereket. Jellemzően még Logan is mellettem szuszogott. A mellkasán feküdt, így felmérhettem a félmeztelen felsőtestét, amit nem borított takaró. Beszívtam a levegőt is, miközben tekintetem megtapadt az izmos hátán. Nem tudtam levenni róla a szemeimet. Egyik karjával átölelte a párnát, barna haja kócosan hullott a homlokába. Nagyon tetszett a látvány. Legszívesebben a kezemet is végigsimítottam volna rajta, de nem akartam őt felébreszteni. Még tényleg túl korán volt.

Gyorsan lezuhanyoztam, magamra tekertem egy törölközőt, úgy sétáltam ki a konyhába, hogy készítsek magamnak egy kávét. A csészével a kezemben álltam meg a hatalmas ablak előtt, hogy gyönyörködjek pár pillanatig a kilátásban. Logan hozzám képest egy nagyon is puccos környéken lakott - jellemző! - ahol rá lehetett látni az égbe nyúló felhőkarcolókra és alattunk már zsongott a reggeli forgalom is. Nem tudtam levakarni az arcomról a mosolyt és nem tudtam azt sem megállni, hogy ne gondolkozzak el azon, milyen lenne vele itt élni. Milyen lenne, ha minden reggel itt ébredhetnék Logan mellett, ha tényleg a barátnőjének hívna? Persze, ez csak álmodozás volt, hisz Loganből ki sem néztem volna, hogy kötődne valakihez és tartós kapcsolatot szeretne pár éven belül. Főleg nem tőlem! Csak megjátszottuk az egészet! Tegnap este rávett arra, hogy menjek el vele, és hacsak a fullasztó menetekre gondoltam, azt hiszem kifizetődő volt megjelennem a Lerman házban. Még csendben visszasétáltam hozzá, hogy magamra kapjam a ruháimat. A nappali padlójáról szedtem fel a holmijaim egy részét. Máris kipirult az arcom, ahogy elözönlötték agyam a tegnap este emlékei. Logan vad csókjait nyelve, engedtem, hadd hámozza le rólam a ruhákat. Szinte észre sem vettem, hogy kerültünk az ágyra. Túl izgatott voltam, túlságosan hajszoltam az azonnali kielégülést. Már a cipőimet kerestem, amikor megjelent a hálószoba ajtóban. Szemeit dörzsölgetve nagyokat ásítozott, egyik karjával lazán megtámasztotta az ajtókeretet.

- Máris mész? - tette fel morgós hangon a kérdést. Végigfutott a hideg a hátamon ettől a reggeli, szexi hangjától. Na, ezt is meg tudnám szokni azt hiszem!

- Igen... - bólintottam egyet tétován felé. Nem akartam magam azzal áltatni, hogy ebből több is lehet, legalábbis még most nem. Ha ráakaszkodtam volna, azzal biztosan elijesztem. Magam sem értem, hogy törtek rám hirtelen ezek a romantikus érzések. Miért is maradtam volna? Miért vágytam volna arra, hogy marasztaljon?

- Jól van - bólintott ő is rá, mint aki magasról tesz az egészre. - Van még kávé? - sétált hozzám mezítláb. Csak egy alsónadrágot viselt, hogy pillantásom máris megállapodott a farkán. Nagyot nyeltem, csak türtőztettem inkább magam. Zavartan megráztam a fejemet is.

- Persze, hagytam neked is. - A cipőkkel a kezemben mentem a díványhoz, ami a nappali közepén foglalt helyet, majd leültem rá. Logan közben végigsétált a nappalin, néha kinyújtóztatta a karjait, hogy mellkasának, hátának izmai megfeszültek. Nem voltam elég erős ahhoz, hogy ne nézzek utána, ahogy elsétál előttem és megnéztem a fenekét is. Öntött magának a kávéból, ujjaival a hajába szántott és elnyomott megint egy ásítást. Olyan szívesen odaléptem volna hozzá, hogy karjaimmal magamhoz húzzam őt, érezni akartam testének forróságát, orromba szívni azt a részegítő, férfias illatot, amit biztosan tudtam, hogy ott van. Mert Logan reggel is kurvára tökéletes és szexi, kívánnivaló...

- Oké, mennem kell! - motyogtam magam elé, mintha nem is neki mondtam volna, csak magamra szóltam már, hogy mielőbb elhagyjam ezt a lakást.

- Várj! - Elég volt ennyit mondania ahhoz, hogy megdobbanjon máris a szívem, és reményteli képek kezdték el követni egymást a fejemben. Bizakodóan pillantottam rá. A díványhoz sétált majd lehajolt a földre, hogy onnan felszedje a nadrágját. A zsebeiben kezdett el turkászolni, majd a tárcájával a kezében megállt előttem. - Mennyit adjak? - tette fel a kérdést. Olyan érzés volt, mintha arcon csapott volna. A szívemen egy újabb sebet ejtett, és nem is tudott róla.

- Tessék? - suttogtam, még mindig nem akartam elhinni, amit kérdezett.

- Tudod, fájdalomdíj gyanánt, hogy elkísértél tegnap anyuékhoz... Feláldoztad miattam az egyik szabad estéd - magyarázta. Ujjaival még a tárcájában kotorászott, majd tekintete az arcomra tévedt. Olyan kíváncsian, kérdőn pillantott rám. Úgy tűnt, neki ez teljesen természetes.

- Nem azért tettem - húztam már ki magam, és idegesen megráztam a fejem is. Mégis hogy gondolhatta? Egyik szemöldöke csodálkozva már a homlokába szökött.

- Na persze... - sóhajtotta. - Hagyjuk ezt a játékot, tudom, hogy mi a vége - nézett már komolyan a szemeimbe. - Csak mondd meg az összeget, ha nincs annyi nálam, akkor max. átutalom, ha adsz egy számlaszámot... - sorolta, hogy már alig kaptam levegőt, annyira hüledezve pillantottam rá. Nem akartam megsértődni, neki biztos ez volt a természetes... csak legalább azt ne mondja, hogy... - És még estére is velem maradtál - jelent meg egy apró, virgonc mosoly a szája sarkában. - Na rendben, inkább elutalom neked a pénzt! Nehogy azt gondold spur geci vagyok... - nevetett fel, mintha az vicces lett volna. Egész testemben lefagytam, tényleg nem értettem az egészet. Fel sem tudtam fogni... most tényleg a szexért akar nekem fizetni?!

- Az én döntésem volt, hogy itt maradok veled. Nem várok cserébe semmit... - próbáltam még nyugodt hangon tájékoztatni őt, de éreztem, hogy nem kell sok hozzá, hogy robbanjak.

- De, Neela...! Tök rendes tőled, de tudom, hogy szükséged van a pénzre és... - kezdte volna már el.

- Mondom, hogy nem kell semmi! Hogy lehetsz ekkora arrogáns bunkó! Seggfej ! - kiáltottam az arcába, hogy a kabátom is felkapjam a díványról és a mellkasomhoz szorítva indultam meg a kijárat felé.

- Nem akartalak megbántani, Neela! - trappolt már utánam. - Én csak azt gondoltam...

- Hát rosszul gondoltad! - fordultam vele szembe mérgesen. - De mit is várhatnék tőled, amikor a saját testvéred is képes vagy megbántani! Te senkivel sem törődsz magadon kívül, Logan! - fújtattam. Szemei már dühösen megvillantak.

- Neked ahhoz semmi közöd! Megmondtam, hogy felejtsd el és kész!

- Persze! De azért kiváncsi lennék rá, hogy mivel húztad ki nála ennyire a gyufát - gúnyosan szóltam hozzá, Logan meg egyre csak közelített felém, hogy mellkasával már a bejárati ajtónak nyomott. Vészesen közel kerültünk megint egymáshoz. Néztem ahogy tengerkék szemei szinte elsötétülnek és inkább háborgó tengerre emlékeztettek. Már nem mertem levegőt sem venni.

- Nagyon okosnak hiszed magad, mi? Neela, aki mindent olyan jól tud... - morogta közben pillantása elkalandozott, hol az ajkaimat leste, hol a szemeimet.

- Csak ismerlek már, Logan - buktak fel belőlem a szavak nehézkesen, már amennyire Logan engedte. - Ismerem az olyan pasikat, mint te...

- Látod, az nem egy és ugyanaz.. - találkozott megint a tekintetünk. - Nem ismersz még, Neela - indult már meg a keze az arcomon. Olyan forrón érintett meg és nem akartam hagyni, hogy megint legyőzzön, átvegye felettem az irányítást. Egyik kezemmel megragadtam a karját, hogy csodálkozva pislogott rám, amikor eltoltam őt magamtól.

- Ne érj hozzám - szűrtem ki a fogaim közül. - Megzsaroltál, aztán még képes voltál eljönni a lakásomra, mintha tartoznék neked valamivel...

- De betörtél hozzám... - magyarázta volna már meg.

- Hagyjuk ezt! Itt van vége, Logan! Hagyj békén, ne is keress többet! - fordultam meg a karjai közt, majd gyorsan kislisszoltam az ajtón.

( 2018-január-21 )