Zsarolás

tizenötödik (+18)

Sziasztok! Fene se érti, hogy miért írtam ezt a fejezetet anno E/3-ban, de ez most így marad... :D

Napok teltek el anélkül, hogy találkoztak volna egymással. Még Neelát is meglepte ez az új érzés, amit Logan hiánya váltott ki belőle. Próbálta bebeszélni magának, jobb ha nem találkoznak olyan sűrűn, így ő is könnyebben tud koncentrálni az iskolai tanulmányaira. Elég sok vizsga várt még rá, rengeteg könyvet be kellett szereznie, interneten kutakodni, hogy minden kérdésre felkészülhessen. Nem akart pont az első évben kibukni, és azt is pontosan tudta, hogy itt mindegyik csoporttársa a legjobb jegyre hajt. Sajnos a legjobb osztályzat sem jelentette mindig azt, hogy hozzá tudnak férkőzni a legjobb munkákhoz a jövőben. A színötös átlag néha fabatkát sem ért egy befolyásos barát, egy jó ismerős nélkül, aki be tudta őt vinni a színfalak mögé. Logannel mondhatni megnyerte volna ebből a szempontból a főnyereményt, de Neela még mindig tétovázott. Csak emiatt nem ismerkedett volna a fiúval még ha egy kis gonosz belső hang néha egyre hangosabban felszólalt a fejében, arra buzdítva őt, hogy tegye meg! Néha egy kicsit önzőnek is kell lennünk ahhoz, hogy elérjük a célunkat és némely emberek megérdemlik, hogy kihasználják őket. Loganre gondolt, aki sokszor magasról tett rá, hogy mennyire fontos hely ez az iskola és még az órákon is szórakozott. Ő megtehette. Már elért valamit az életben, talán csak a szülei vagy a managere szekálták, hogy a forgatási szünetekben bejárjon az órákra és viselkedjen úgy, mint egy átlagos diák. Utóbbi nem ment neki túl jól... Neela arca ebbe belepirult és máris egy huncut mosoly ívelte felfelé ajkait. Logan sokszor úgy viselkedett, mint egy rosszcsont kölyök, akit a legszívesebben inkább seggbe rugdosott volna, csak hogy lépjen előre legalább egyet.

Logan másnap is ezt erősítette meg. Az iskola földszintjén futottak össze, ahol a fiú épp igyekezett egy ital automatából egy pohár, forró kávét szerezni magának. Neela pár pillanatig csak nézte őt, megmosolyogta, ahogy ügyetlenül kiszedi a forró műanyagpoharat, majd ajkaival megfújkálja a gőzölgő italt. Biztos szomjas volt már.

- Helló! - lépett oda hozzá és köszönt rá, hogy a fiú szempillái megrebbenjenek, de máris viszonozza a lány mosolyát. - Csak meg akartam köszönni a salátát a nyuszim nevében is - kuncogott fel halkan a lány, erősebben fonta rá karjait a mappájára. Picit idegessé vált a fiú pillantásától. Logan olyan érdeklődve pillantott rá és nem is zavartatta magát. Szemei hosszasan pásztázták a lány karcsú alakját. Megnyalta az alsó ajkát.

- Szívesen, így legalább nem a virágcsokrot pusztítja a... Sötét Nagyúr - vigyorodott el és beleivott a kávéjába, hogy a lány ajkai egy halk 'o'-t formázzanak. Alig tudta eltitkolni, mennyire meglepődött rajta, hogy Logan emlékezett ennyi idő után a nyula nevére... meg eleve azt, hogy emlékezett rá. Tudta, hogy virágot küldött a lánynak. Akkor talán nem lehet ez sem túl gyakori eset.

- Bejössz órára? - mutatott már a folyosó irányába Neela, hogy Logan bólintson egyet rá. Különös volt az egész. Csendben lépdeltek egymás mellett, és Logan nem hogy leszakadt volna mellőle amikor beértek, hanem követve a lányt, szorosan mellé ült le a szomszédos székre. Neela arca pipacsvörösbe váltott és próbálta elrejteni zavarát, hogy már szőkésbarna haját is az arcába söpörte, míg a fiú magabiztosan húzta ki magát mellette.

- Mi a terved délutánra? - Neela épp pakolta vissza a könyveit a táskájába, amikor Logan feltette neki a kérdést. Egy pillanatra megdermedt tőle, pedig ő maga is tudta, hogy nincs miért. Már annyi mindenen keresztül mentek Logannel. Volt szerencséje több olyan helyzetben is látni a fiút, ami másnak biztosan nem adatott meg, és Logan múltkori vallomása is ott élt még benne. Akkor egy egészen más arcát mutatta meg neki a fiú.

- Haza kellene mennem, tudod nemsokára itt a vizsga és még át kell néznem hozzá pár könyvet - magyarázta Logannek, és közben igazi strébernek érezte magát. Azonban nem csak ez volt az egyedüli oka, hogy nemet mondott. Logan miatt nem veszíthette el a fejét, szem előtt kellett tartania a terveit, hisz' pont most jöttek a nehéz vizsgaidőszakok. Viszont így távol is tarthatta magától valamelyest őt, legalábbis ebben bízott.