213

4. fejezet

Juliette álmosan lapozta az előtte heverő újságot, miközben kedvenc, agyoncukrozott müzlijét rágcsálta. Ez a nap egyike volt azon keveseknek, amikor végre egyedül lehetett otthon, ugyanis öccse és az apja pár napra elutaztak. De nem is bánta. Végre pihenhetett egy kicsit és senkinek nem kellett eleget tennie és időt vesztegetnie holmi felöltözéssel. Nyugodtan reggelizhetett a nappaliban a kanapén ülve egy szál tangában és trikóban, ahogy mindig is kedve tartotta. Odakint szemerkélt az eső, a tévé mellett a falnál álldogáló ingaóra pedig megnyugtatóan kattogott, minden maga volt a megtestesült paradicsom, ami tökéletesen kifejezte a pincérnő belső világát.

A Keith-szel eltöltött kellemes este óta eltelt majdnem egy hónap, és amióta a szexi ausztrál visszatért a nő életébe, valahogy minden újra a helyére került. Ugyan azóta csak néha beszéltek telefonon, Juliette mégis az egész várost más színben látta. Már nem zavarta, hogy Anita és Meredith együtt tervezték az esküvőjüket, és hogy Vera kisfia hamarosan megszületik. Bár mindehhez nem csak Keith-nek volt köze, hanem a szinglivé vált Megannek is, akivel Juls minden eddiginél több időt töltött és nem élt olyan magányosan, mint eddig.

Hétvége révén ismét a szelídarcú barátnőjével szervezett programot egy könnyed vásárolgatás keretében, hiszen lassacskán beköszöntött a hideg ősz, az összes falevél elvesztette már üde zöld színét.

Összességében tehát a forróvérű olasz a harmónia megtestesítőjévé vált, a legjobban pedig annak örült, hogy két év után végre sikerült lemondani a tervéről, miszerint Firewood motort vásárol az édesapjának. Nicolas kósza hívása ráébresztette Juliát, hogy a férfinél valami nagyon nincs rendben, így már nem nyomasztotta a dolog, hiszen tudta, hogy bármi más jobb ajándékot is...

A kanál hirtelen kifordult a kócos fekete hajú nő kezéből. Tátott szájjal meredt az újság egyik hasábjára, amiben olyan dolgot hirdettek, ami derült égből villámcsapásként sodorta el Juliette kiegyensúlyozott énjét.

– Mégis mi a franc ez?! – pattant föl és kiáltotta el magát, még azt sem vette észre, hogy a müzlis tál, amit eddig szorongatott, kirepült az ujjai közül és összetört a krémszínű járólapon.

Ebben a pillanatban toppant be az ajtón Megan, a szokásos gyengéd mosollyal az arcán, természetesen kopogás nélkül, ami idővel kikopik az etikettből barátnők között.

– Jó reggelt – kukucskált be az előtérből az étkezővel egybenyitott nappaliba, azonban ereiben megfagyott a vér, amint megpillantotta a tajtékzó pincérnőt, aki most egy mitológiai szörnyetegre hasonlított leginkább. Megan Brooks meg mert volna esküdni, hogy az ében tincsek egy pillanatra életre is keltek, akárcsak Medúzáé.

Juliette nem vette észre a látogatót, így az óvatosan közelebb csoszogott hozzá.

– Hé, minden oké? – kérdezte halkan, miközben megérintette a domború vállakat. – Mi történt, Julia?

Az említett szaggatottan fordult felé, arcán a düh, a keserűség és a nyomorúság furcsa egyvelege látszott, ami teljesen megrémítette a barátnőt.

– Miért pont most? – nyöszörgött Moretti keservesen.

– Miről beszélsz? – értetlenkedett Meg.

– Nézd meg! – csattan föl, majd a szeme elé tolta az újságot, amit az imént olvasott, és rábökött a cikkre.

– És? – kérdezte Brooks értetlenkedve, mivel nem nézett bele.