213

5. fejezet

A csinos, barnahajú nő, aki fiatal kora ellenére hatalmas hírnévre és elismerésre tett szert a szakmájában, nagyot sóhajtva lépett be a rendelőjébe, hisz előre tudta, hogy eddigi karrierje egyik legnehezebb páciensét kell majd faggatnia a következő egy órában. A szőke férfi modortalanul feküdt a díványon, egyik lábát a háttámlára vetve várakozott a doktornőre.

– Mr. Firewood, megtenné, hogy nem piszkolja össze bútorokat? – erőltetett mosolyt a szájára a nő, közben leült a kettejüket elválasztó íróasztal mögé és köhécselve megigazította a szürke nadrágkosztümöt, amit viselt.

Nick úgy tett, mintha nem értené a kérdést, felhúzott szemöldökkel pillantott a doktor felé.

– Kérem – tette hozzá a pszichológus, és máris analizálni kezdte a férfi viselkedését. A legfőbb, ami jellemző volt rá, az a mérhetetlen bizonyítási vágy.

Nicolas határozottan ült föl, lábai széles terpeszben, a karjait pedig a combokon pihentette.

Higgadt mosoly terült szét Deborah vörös ajkain, ezután bekattintotta a tollát és felfirkantotta a dátumot a páciens kórlapjára, aki eközben kíváncsian nézett körbe a teremben. Ugyan nem ez volt az első alkalma itt, de mindig lenyűgözték a bézs falak, a fekete, modern bútorok és a levegőben terjengő enyhe levendula illat, ami magát a doktornőt is belengte.

– Furcsa, hogy pont egy kórházban rendezte be a rendelőjét – szólalt meg végül Nick.

– Miért gondolja furcsának?

– A berendezés alapján inkább tűnik magánpraxisnak.

– Azért vagyok itt, hogy rögtön kéznél legyek, ha szükség van rám.

– Gondoltam – felelte érzelemmentesen a férfi, majd a nőre pillantott, akinek az üres íróasztalán ott csücsült még egy ismerős, holott Nick tudta, hogy csakis ketten szívják a szoba levegőjét.

A Juliette Moretti-hasonmás ezúttal kigombolt, fehér inget, rövid, fekete szoknyát és egy abból kivillanó harisnyakötőt viselt. Ébenfekete haja kócos volt, mintha Nicolas épp most végzett volna vele, és legalább olyan kacéran is vigyorgott. A férfi megpróbált nem rá figyelni, hogy ne tűnjön teljesen dilisnek.

– Hadd halljam, miért jött el hozzám ismét, Mr. Firewood?

– Ön is tudja, hogy nincs más választásom, Miss Winterberg, a kollégáim parancsa.

– Nem épp olyan típusnak tűnik, akit érdekelnének mások parancsai.

Deborah pontosan tudta, hogy minden kapcsolatában Nick az irányító fél. Gondolta, hogy a szerelő terel, hisz már négy alkalommal próbáltak beszélgetni, de mindegyik kudarcba fulladt.

– Egyszóval szeretném megkérni, hogy működjön együtt, és ne rabolja az időmet. Megegyeztünk? – Ugyan a nyílt kiállás határozottan ellent mondott mindannak, amit tanult és tapasztalt, de ebben az ügyben annyira tehetetlennek érezte magát, hogy kénytelen volt drasztikusabb eszközökhöz nyúlni, hogy a páciens ne rohanjon el ötödik alkalommal is. A szimpátia az eddigiekben nem segítette közelebb.

A férfi nagyokat pislogott a nő határozottságán, megmukkanni sem bírt.

– Meg – mormogta Firewood, közben összefűzte a karjait. Bezárkózott.

– Köszönöm – váltott kedélyesre Deborah hangneme. – Először néhány rutinkérdést tennék fel önnek, ha ez megfelel.

– Meg.