Thank you for Saving me - [Mingi ff]

3.

Mingi:

Nem sokkal kesőbb mi is elindultunk a szobából kisétáló, vagy inkább sántító Hyori után. Nem tagadhatom, érdekel engem ez a lány, még alig ismerem de a viselkedése ahogy hamar feloldódik egy társaságban... Nem is beszélve gyönyörű arcáról, és szép szemeiről. Meg amikor levettem róla a koszos, kissé véres ruháit, nem tagadhatom de tetszett a látvány. Ez lenne az első látásra...talán szerelem? Nem, nem hiszem csak egy kicsit jobban érdekel mint ahogy egy ember alapvetően szokott valakit.
-Én ülök Hyori mellé!
-Nem mert én! - szaladt el mellettem a két társam. - Mingi vezetsz te?
-Aha... - számat mosolyra húztam. - így mellém ül Hyori... - motyogtam vigyorogva. - Hyori te ülsz az anyós ülésre, vagy is mellém. - tört ki belőlem a nevetés, mire a többiektől kaptam egy gyilkos pillantást.

Az odavezető úton rádiót hallgattunk, kisebb nagyobb sikerrel énekeltük is a számok többségét. Mikor megérkeztünk a mellettem ülő lánynak eltűnt a jó kedve.
-Hát...akkor megvártok?
-Azt hiszed hogy beengedlek egyedül? Ezek után nem szeretném ha ide nélkülünk jönnél. - néztem rá komolyan.
-Szerintem elég ha ketten mentek, mi inkább nézzük hogy jön-e valaki. - komolyodott el San is.
-Tiszta kommandóban érzem magam...megjött az FBI. - vigyorogtam, szerencsére így mindenkinek visszatért a jó kedve. - Úgy látszik nincsenek itt...hol menjünk be főnök? - néztem rá rejtélyesen Hyorira.
-Hát használhatnánk, a bejárati ajtót - szállt be a játékba. - de most menjünk mert fogy az időnk! - folytatta.
-Hát igen a csipke tangái nem várnak meg! - mondtam komolyan, persze a hátul ülőkből kitört a vihogás, ahogy Hyoriból is, de hamar visszavette a póker arcot.
-Ha még egyszer ilyet mer velem tenni nagyon megbánja! Nem igaz? - nézett rá Yunhora és Sanra.
-Teljesen egyet értünk hölgyem! - fogta ,,komolyra" San. Yunho meg csak bólogatott mint egy őrült.
-Értettem hölgyem, menjünk be! -
Ez volt a végszó, kiszaltunk majd elindultunk a ház felé. Amikor odaértünk a bejárati ajtóhoz Hyori egy kis tányér alól kivett egy kulccsomót. Kiválasztotta a megfelelő kulcsot majd berakta a zárba és elfordította. Nem volt ronda ház, sőt viszonylag normális. A lány csak intett hogy kövessem, azt tettem amit mondott és elindultam utána. Egy folyosón mentünk végig a legvégén lévő ajtón pedig bementünk. Nem volt nagyszoba, nem is volt annyira lányos.
-Ez lenne az én szobám. - tárta szét karjait.
-Menő a szobád! - néztem körbe, de jobban átgondolva inkább aranyosnak találtam mint menőnek.
-Köszi. - mosolygott rám, majd egy táskát elővéve elkezdte bepakolni a szekrényéből kiválasztott dolgokat. Pakolás közben beszélgettünk, meséltem neki a bandárol, a fellépés közben történt bakiainkról, meg hasonló dolgokról.

Egy kis idő elteltével nagyjából készen is lett. Négy nagyobb táskát és egy kistáskát telerakva. Nagy büszkén állt a csomagok fölött, majd körül nézett.
-Nem fog hiányozni. - mosolyodott el. Amit nem nagyon értettem, de ráhagytam. Nem bírtam sokáig csöndben lenni.
-Hölgyem szóljon ha indulni szeretne. álltam fel vigyáz állásba.
-Rendben majd jelzek! - nyelte le mosolyát.
-Apropó hölgyem visszatérve...láthatnám azokat csipke tangákat amiről nem rég szó volt? - húztam pimasz mosolyra szám.
-Uram már egyszer említettem hogy megbánja! Most pedig állom is a szavam. -mondta elmélyített hanggal.
-Én bánom meg vagy inkább te? - magasodtam fölé egy...talán perverz mosollyal az ajkaimon, és hajoltam egyre közelebb az arcához. Ő csak hátrált én pedig egyre közelebb értem hozzá. Háta lassan elérte a falat. Tekintetem a szája és a szeme között cikázott. Kezemmel megtámaszkodtam feje mellett, és szépen lassan elkezdtem lehajolni. Ajkainkat már csak miliméterek választották el, mikor megszólalt a mobilom. A kijelzőn Yunho neve virított egy igen előnyös kép kíséretében. Fel sem vettem a telefonom már meghallottam a csak egy kicsit rohadt hangos telefonba ordibálását.
-Ember itt vannak! - pánikolt Yunho.
-Megjött Hyori családja! - ordította be San is.
-Nem baj, úgy is könnyű innen kijutni. Meg hát ezerszer történt már ilyen. - nyugtatott minket a lány - Majd jövünk - bontotta a hívást - Mivel ez a kucs az enyém ezért nem is tudtak róla, kimegyek bezárom az ajtót. Te addig nézed hogy jönnek e és amikor már nem látják kidobod a cuccokat az ablakon. Mind ez útán pedig kimászol. Addigra én már bőven visszaérek! - mondta el a szerintem rögtönzött tervét határozottan, én pedig csak bambán bólintottam. Hihetetlen ez a lány...persze ő már itt sem volt, én pedig kinéztem az ablakon. A szülei és feltételezhetően az öccse amikor eltűnt a ház másik oldalán, kinyitottam az ablakot, és megfogva két táskáját kidobtam majd a másik kettőt is. Az utolsó picit a hátamra vettem, addigra már Hyori is megjelent.
-Először én ugrok ki rendben? Te pedig majd ugorj a kezembe, nem hiszem hogy jó lenne ha jobban megsérülnél. - magyaráztam majd egy laza mozdulattal kiugrottam. A magasság nekem meg sem kottyant ellentétben az alacsony lánnyal.
-Akkor háromra ugrok! - ekkor meghallottuk a bejárati ajtó csapódását. - Vagy most! - rugaszkodott el.
-Még mindig könnyű vagy. - jegyeztem meg vigyorogva a kezemben tartott lánynak.
-Ha ha! Na menjünk! - mászott le rólam, és felkapott két táskát. - Segítesz? - célozta felém mondatát.
-Ez nem kérdés! - kaptam fel a másik kettő táskát a harmadik kicsi mellé. Majd elindultunk futva amennyire azt lehetett futásnak nevezni. Úgy nézhettünk ki mint két vemhes tehén akik a súlyuk ellenére is futni akarnak.
Amikor odaértünk a kocsihoz, szép kecses mozdulatokkal bebasztunk mindent a csomagtartóba. A kistáskát pedig hátra dobtam, ezzel jól fejbe baszva Yunhot.
-A szemem te pszichopata! - sipított fel férfiasan. Jó barát lévére persze mindenki kiröhögte. Flessbe beraktam a kocsikulcsot majd elindítottam a járművet.
-Padlógáz!!! - ordította a szemét fogó Yunho.
-Jól van már megyünk! - tapostam a gázra. Mikor kiértünk az utcából, eszembe jutott egy briliáns ötlet. - Ki akar fagyizni? - néztem körbe.
-Ez nem kérdés nyilván mindenki! - mondta a mellettem ülő lány. - Kettő ember menjen be, mert fel ismerhetnek titeket. Van nálatok maszk?
-Nálam van kettő. És egyébként is vagy Hyori és az egyikünk megy be vagy kettő közülünk. - ötletelt San.
-Oké bemegyek én. - jelentette ki Hyori - Ki jön velem?
-Akkor megyek én! - mondta Yunho, nem sokára pedig meg is érkeztünk úti célunkhoz, a fagyizóhoz.
-Megjöttünk, csatoltam ki az övem, a többiek is hasonló képpen cselekedtek. Yunho és Hyori felvették a maszkot majd kiszálltak.

Hyori:

Mielőtt még elindultunk volna a fagyizóhoz számon kértem hogy ki milyen fagyit kér, és szóltam Yunhonak hogy adja oda a kistáskám. Még meg sem köszöntem a fiúknak hogy segítettek. De legalább azzal hogy kifizetem a fagyijukat valamennyire megpróbálom.
-Hyori egy pillanat és jövök csak a kocsiban felejtettem a pénztárcám, addig állj be a sorba! - hadarta majd elfutott a kocsi irányába. Legalább így talán sunyiba kifizethetem a fagyikat. Mivel egy házas pár volt csak előttem, és ők akkor végeztek amikor Yunho elment esélyt kaptam rá ténylegesen hogy én fizessek.
-Jó napot kívánok! Mit kér a bájos hölgy? - nézett rám az eladós fickó csábos mosollyal.
-Hát tálkába szeretnék kérni egy joghurtot, és egy pisztáciát. - kezdtem el sorolni. Amikor mindenki fagyiát lediktáltam, a fizetéshez került a sor.
-Jó sokat vesz. - jegyezte meg az eladó egy mosoly kíséretében.
-A barátaimnak is veszek. - mondtam ugyan olyan kedves gesztussal, mint ő.
-1300 won lesz - rakta le az utolsó fagyit is a pultra, majd odaadtam neki a fizetendő összeget - és megtudhatnám a bájos hölgy telefon számát? - nézett rám ugyan olyan mosollyal mint amikor köszönt.
-Bocs haver de ő már foglalt! - éreztem meg két kezet a derekamon.
-Szólj ha megunod! - nézett rám a fagyis srác.
-Nem fog! - vette el a fagyikat, majd kettőt pracliaimba nyomva, vállamat átkarolta indult velem kifelé.
-Ah köszi Yunho! - mondtam a fiúnak amikor kiértünk.
-Nincs mit. - mosolygott rám, de kezét még mindig vállamon pihentette. Így indultunk el vissza felé.
-Miért van Yunho a kezed Hyori vállán? - nézett ki a kocsiból kissé idegesen Mingi.
-Ja csak a fagyizóban a boltos srác rászállt Hyorira, én pedig mondtam hogy a barátja vagyok és hogy ne is próbálkozzon. - dicskedett ,,hős tettén".
-Ja értem szálljatok be. - attól függetlenül hogy leszállt a témáról még mindig dühös volt.
-Ammm itt vannak a fagyik! - nyomtam bele Mingi és San kezébe.
-Köszi! - jött Santól hátulról. Mingi csak motyogott valami hasonlót. Lehet azért lett ilyen mert Yunho keze a vállamon maradt. De akár ki akármit mond nekem Yunho csak egy barát. Talán Mingi iránt érzek többet mint barátság...de mivel csak talán ezért lényegtelen. Bár amikor a falnak nyomott akkor valami furcsa érzés járta át a testemet, a szívem meg mintha hevessebben vert volna. Kusza gondolataimról nem is beszélve.