Thank you for Saving me - [Mingi ff]

10.

Nagyon sajnálom hogy hamarabb nem volt rész... Khm kb 2 hónapja.... Tényleg nagyon rosszul érzem ezért magamat, bocsánat srácok!
De minden esetre ma elhoztam ezt a részt, ami már elég régóta kuksol a jegyzeteim legalján. Ez sem lett valami jó, de remélem hogy azért annyira nem borzalmas...
Remélem minden rendben van veletek.
Jó olvasást kívánok!
_______________________________________

Hyori:

-Köszi a vacsorát nagyon finom volt!
-Igazán nincs mit, örülök hogy ízlett! - mosolygott rám Seonghwa.
Elindultam a ,,szobánk" felé, majd bementem. Az ágyon Mingi feküdt, és valamit nézett a telefonján. Befeküdtem mellé, mire hümmögött egyet.
-Mi az? - kúsztam rá mellkasára, mire még egyszer hümmögött.
-Nem bocsátok meg! - fordította el a fejét, gyerekesen.
-Pedig kénytelen leszel! - kezdtem el puszilgatni nyakát, majd kezemmel megtalálva gyenge pontját, a hasát, elkezdtem csiklandozni. A fiú hangos nevetésben tört ki, és átfordult velem a másik irányba, legurulva ezzel az ágyról. A padlón hangos puffanással értünk földet, mire csak jobban elkezdtünk nevetni. A pankrációnk pedig innen vette kezdetét. Nem sokkal később ismét az ágyon kötöttünk ki. Éppen Mingi felettem támaszkodva csikizett, amikor véletlen rásiklott egyik kézfeje bal mellemre. A levegő, a pillanattal együtt fagyott meg köztünk. A fiú hirtelen hevesen tapadt ajkaimra, amit szinte rögtön viszonoztam is. Nyelvét akaratosan tólta át számba, csókunkat ezzel elméjítve. De aztán megállt.
-Akarlak... - nézett rám sötét íriszekkel. - Ha most folytatjuk nem fogok tudni megállni. - lehelte szavait mély férfias hangján.
-S-sajnálom Mingi de én még nem állok erre készen. - fordítottam el a fejemet ezzel kerülve a fiúval a szemkontaktust, de Mingi azonnal megfogta két oldalt arcomat, és kényszerített hogy ránézzek. Arcáról semmilyen jelei nem mutatkoztak hogy mérges lenne, sőt.
-Szerelmem, ha még nem állsz készen akkor nem kötelező, nem szeretném rád eröltetni ezt az egészet. - simogatta pofimat, csillogó szemekkel, majd lassan lejebbhajolt és szenvedélyes, lassú csókba invítált. Egyre közelebb préselte magát hozzám, miközben kezével derekamat cirógatta. Akárcsak én a tarkóját.
-Köszönöm Mingi! - suttogtam kettőnk közé, mire a fiú elmosolyodott.
-Nem, én köszönöm...
-De mit? - néztem rá értetlenül.
-Hát azt hogy vagy nekem... - lehelt homlokomra egy apró puszit, mire egy könycsepp gördült le az arcomon.
-Szeretlek! - öleltem még szorosabban, miközben fejemet beletemettem a mellkasába.
-Én is téged Hyori! - fúrta fejét a nyakamba. Ez a pillanat így vált örökké... - Ugye tudod hogy soha, de soha nem foglak elengedni... - suttogta Mingi a fülembe.
-És te ugye tudod hogy én mindig melletted leszek? - túrtam bele mosolyogva a rajtam fekvő és egyben ölelő fiú hajába.
-Te vagy a legjobb dolog ami történt velem... - engedett el Mingi és megpuszilta a homlokomat. - Ti mióta álltok itt? - nézett rá az ajtóban álló Yunhora és Hongjoongra a fiú.
-Megvagytok örökítve, nagyon aranyos lett! - lóbálta a telefont Yunho.
-Majd küld át légyszi! - mondta a barátom mire elnevettem magamat. Ezek után mindenki aludni készült.
Miután én is lefürödtem, bebújtam az ágyba Mingi mellé. A fiú szinte rögtön magához húzott, amit egyáltalán nem bántam.

Igazából már lassan éjfél lesz de még mindig nem tudok aludni, a fiúk közül pedig azt hiszem hogy már mindenki alszik. Mindegy én csak azért is kimegyek.
Lassan kikászálódtam Mingi ölelő karjaiból, majd elindultam az ajtó felé. Telefonnal a kezemben sétáltam tovább a folyósón, kiérve a konyhába levettem egy bögrét és a vaksötétben elkezdtem forrócsokit készíteni.
-Nem tudsz aludni?
-Mi a franc?! - kaptam kissebb szívrohamot, Yeosangtól. Amin a fiú csak nevetett. - Ne ijesztegess már!
-Bocsi. De miért nem alszol?
-Nem tudtam aludni, és ezért kijöttem forrócsokit csinálni. Mellesleg azt hittem hogy ti már alszotok, de úgy látszik hogy te nem. - bögdöstem a pulton könyöklő fiú mellkasát, amin csak mosolygott.
-Légyszi csinálj nekem is? - mosolygott.
-Rendben. - sóhajtottam. - Egyébként bekapcsolom az égősort, mert így télen hangulatos. Úúú és ha már ezt felkapcsolom, akkor begyujtunk a kandallóba?
-Hát ameddig megcsinálod a forrócsokikat begyujtok, ja és keress valami filmet. - indult el a kandallóhoz.
-Oksi, ammh A Grincs jó lesz? - néztem rá mire elhúzta a száját.
-Nem szeretem. - csóválta a fejét.
-Én sem szeretem azt amire te gondolsz. Nem is azt akarnám nézni hanem a megrajzfilmesített változatát. Az nagyon aranyos.
-Hát ha nem az eredetit nézzük akkor nekem jó. - mondta majd visszafordult a kandalló irányába. Amikor a forrócsokik készen lettek bekapcsoltam a tévét és megkerestem a mesefilmet, persze addigra már Yeosang is végzett.
-Azt a takarót ideadod? - kérdeztem a közeledő fiútól.
-Persze. - fogta meg, majd elkezdte szét nyitni. - Nekem is adj! - mondta, majd az előbb rámterített takarót magára húzta.
-Hé de így meg rólam húzod le! - nyivákoltam.
-Akkor azt hiszem hogy ez lesz a legpraktikusabb megoldás. - emelt közelebb magához.
-De itt van amúgy a forró csokid. - nyomtam a kezébe - Ja és még hoztam nassolni valót! - mutattam fel a kezemben lévő csokit és csipszet.
-Te aztán jól felkészültél! - nevetett, miközben elindította a filmet.