Ugye, már megemlítettem nektek jó sokszor, hogy a másik félelmem (az első ugye az arachnafóbiám miatt a pókok, de erről majd máskor...) egy valaki, akinek hegyes, éles fogú telipofájú vigyora és ijesztően nagy, tágra nyitott szemei vannak. Na, igen. Világ életemben ettől rettegtem. Hogy egyszer meglátom őt. Fura mi?
(Jesszusom... Annyira félek ettől, hogy ha már leírom is kiráz a hideg...)
Nos, aminap, szerény személyem ismételten hajnalokig fenn maradt, mert hát bagoly a középső nevem (nehogy elhigyjétek, csak viccelek), és nálam a szobában van egy állólámpa az ágyam mellett, és az szokott égni éjjelente, mert megértitek-e vagy sem, de olyannyira félek, hogy képtelen vagyok sötétben ülni, mert.... Megőrülök. Nem vicc. A sötétben elmegy az eszem. Na, de erről is majd később dumcsizunk, viszont a napokban mikor fekszem békésen az ágyikómban, megy a jó kis zene a fülesemben, épp a befejezetlen rajzokon gondolkodom, mikor tudjátok van az a rossz érzés, hogy valaki figyel... Itt a még nagyobb bökkenő, hogy nekem nincs se rolóm, se sötétítő függönyöm, így kiláttam a diófára, meg a full sötét udvarra.
Szóval éreztem ezt az érzést, mintha valaki vagy valakik figyelnének, onnan ahová pont nem nézek, és őszintén? Ez rendkívűl félelmetes. Megpróbáltam ignorálni a félelmet, a tekintetet magamon, és a mellkasomban lévő erős lüktetést, majd az alvásra fókuszáltam... Volna.
És miért múlt idő? Nos, azért mert amint becsuktam a két érzékszervem, melyek a látás adják, lelkiszemeim előtt megláttam AZT A MOSOLYT. És ez *cifra és hosszú káromkodás* rémisztő volt. Szóval aznap se mertem lehunyni a szemeim. És hogy a csudába pislogtam? Félve...😅
Hátborzongató egy napot, pompik!💜
H*-*
YOU ARE READING
Freak Me Out
Paranormal//ideiglenesen befejezett// Para dolgok, amik néha ki tudnak akasztani. Te döntöd el, hogy hiszel-e nekem, vagy nem, nem indítok vitát, de úgy vagyok vele, hogy több energia kitalálni a hazugságot, mint csak leírni az igazságot, én pedig egy lusta e...
