Én mindig is féltem a tükröktől, habár fogalmam sincs miért.
Egyik éjjel azt álmodtam:
Hogy a lakásban téblábolok. Majd egyszer csak zajt hallok a fürdőből. Odasietek és körbenézek semmi furát nem látok.
Felemelem a fejem, belenézek a tükörbe, de ott nem én voltam. Egy szörny állt ott, azzal az ijesztő mosollyal az arcán, amitől úgy rettegek. Szemei gúnyosan és ellenszenvesen meredtek rám, nagyra nyitva, így látattva a szemem barnaságát, mely most egy hatalmas mély gödörre emlékeztetett, amibe bele fogok esni. Kezei felemelve, egy kést szorongat, egy véres kést, mégis mosolyog akár egy pszichopata. Aztán felnevettünk. Ő is és én is. Úgy nézett ki, mint én. Csak egy olyan, mérhetetlen gonoszsággal, és őrültséggel a szemében, mintha mindig is benne lett volna. Csak néztem és néztem a szemét. Hatalmasra nyitottam. Ő is és én is. Közelebb és közelebb hajoltam a tükörhöz, beleszédültem abba a mély sötétségbe ami a szememben és a szívem egyik felében lakozik. Rátettem a kezem a tükör lapjára és hagyni akartam, hogy átjárjon a bennem rejlő sötét gonoszság, hogy tűnjön el belőlem a kedvesség, a kihasználhatóság, és ne maradjon semmi se a helyén csak egy őrült, kegyetlen gyilkos.
Elkezdtem olyanná válni, mint ő. Láttam, hogy ő felveszi az én alakom, míg én az ő alakját. Még nem voltam teljesen átalakulva...
És felébredtem. Ekkor jöttem rá, hogy amitől a legeslegjobban félek, az egy szörny. Méghozzá olyan, aki bennem lakozik.
Hátborzongató napooot!💜
H*-*
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Freak Me Out
Paranormal//ideiglenesen befejezett// Para dolgok, amik néha ki tudnak akasztani. Te döntöd el, hogy hiszel-e nekem, vagy nem, nem indítok vitát, de úgy vagyok vele, hogy több energia kitalálni a hazugságot, mint csak leírni az igazságot, én pedig egy lusta e...
