Freak Me Out

Rém

Születésem óta minden áldott nap rémálmaim voltak/vannak. Születésemtől fogva, egészen öt éves koromig nem tudtam egyedül aludni, mert sírva keltem fel éjszaka. Édesanyám szerint, mindig láttam valamit vagy álmomban történtek tragikus dolgok amiktől kénytelen voltam felkelni. Mikor kicsi voltam mindig azt rajzoltam, hogy valamit/valakit bántanak, vagy egy ijesztő mosolyt amely mai napig kísért az álmaimban. Mostanra már képes vagyok egyedül is boldogulni, de a rémálmok megmaradtak. Egyre ijesztőbbek, egyre aggasztóbbak. Álmodtam már gyilkosságot, szörnyet, régi osztálytársaim halálát, pókokat, és a családom különös megölését. Mai napig rettegek a saját elmémtől. Van egy bizonyos mosoly amely örökké kísért engem. Hegyes, széles, fülig érő, kísérteties vigyor. Sehol máshol nem láttam, sem filmben, sem könyvben leírva, sem sehogy. Nem rég elkezdtem bedilizni, már csak úgy vihogok, rémisztően vigyorgok. Kezdem gyanítani, hogy az a mosoly belőlem fakadt. Nem régiben, elkezdtem olvasni a creepypastákat, és a megszállotjuk lettem. Nem vagyok még idős, de túl gyerek sem. A rémálmok és a magánéletem az őrületbe kerget. Hangokat hallok. Te is hallod őket? Azt mondják, hogy vegyek elégtételt. Bűnhődjön meg az aki rosszat tett. Megérdemli. Talán megőrültem? És akkor mi van?! Barátaim mindig is kihasználtak, a családom frusztlál és nem törődik velem. Mit mondasz Macsek? Jaj! Ő itt az egyetlen bizalmasom: Macsek. Egy plüss kölyök oroszlán. Három éves koromban kaptam. Azóta meg van. Mindent tud rólam. MINDEN EGYES DOLGOT!
Szerinted megőrültem? "Elégtétel!! Megérdemlik!" Már megint azok a fránya hangok. Teljesítsem a kívánságukat? Szerinted?

Felébredtem. Ez volt életem legdurvább álma. Nem is igazán volt álom, mert részben igaz, és mert nem is aludtam. Csak pihentem.

Hátborzongatóan szép napot, drágáim!💜💜💜
*-*