Álom2

140 12 1
                                    

Ezt körül-belül hat éves koromban álmodtam. Mint az előbbiekben említette már, én valóban születésemtől egészen 5-6 éves koromig képtelen voltam egyedül aludni, mert folyamatosan gyötörtek a rémálmok. Ez mostanra sem szűnt meg, csak csupán megtanultam, kevésbé félni tőlük, együttélni az örökös fájdalommal ami ezzel együttjár. Na, de most nem önsajnáltatás van a porondon, (Haha, porond-porondmester. Cirkusz meg a creepypasta. 😂😂😂 Az agyamra mentek az éjfélkor olvasott horror sztorik, bocsi😂) hanem az álmom. És igen, majd' minden álmomra emlékszem.

Éppen csendben üldögélek a székemen, mikor meglátom, hogy a fürdőszobai tükörből kimászik egy manó méretű fekete lény és el akar kapni engem. Ugyanaz az idegesítő széles, hegyes fogú vigyor. Elkezdek menekülni előle, de nem habozik, utánam ered.
- Anya! Anyaaaa! Segíts!- kiáltom édesanyámnak, segítség reményében, de ő megint telefonál. Csak beszél és beszél. Nem figyel rám.
Hirtelen meglátok egy nagyon hosszú lépcsősort, amin anya sétál felfelé, de még mindig csak telefonál.
- Anyaaa! Segíts! Félek!!- kiáltom, de mind hiába. Futok fel a lépcsőn, a lény még mindig lohol utánam, én pedig egyre jobban rettegek. Elfog kapni, ha anya nem segít. Elfog kapni, és meg fog ölni.
- Anyaa!!- ordítottam, majd az utolsó amire emlékszem, hogy a lény elkapott.

Felébredtem. Sírva fakadtam, anya megint nem segített. Összekuporodtam az emeletes ágyamon, és sírtam. "Nem hallotta anya, hogy felébredtem. Nem is baj. Telefonálgasson csak a vadidegenekkel, minthogy nekem segítsen nem meghalni." Sírtam és sírtam, majd valahogy, magam sem tudom, hogy hogyan, de végül megint elaludtam, csak mostmár nem láttam semmit, nem hallottam semmit, csupán a mély és sötét feketeséget.

Nos... Őszinte leszek, ijesztő-e vagy sem, engem ez akkoriban, nagyon megrázott. Mellesleg mindjárt kirakom, ha minden jól megy, a másik álmos történetet.

Hátborzongós szép napot!💜💜💜
H*-*

Freak Me OutOù les histoires vivent. Découvrez maintenant