Tökéletes gyilkosság

4.Fejezet

"Utálhatod a bűnt anélkül, hogy utálnád a bűnöst." The Secret Cyclist 

Aizawa magához térve zavart tekintettel nézet körbe a szobába, majd tekintete megállapodott a mellette még békésen alvó férfin. Aki szaporán vette a levegőt, s arcára fintor festődött fel. A fekete hajú lágyan kezdte el simogatni a másikat, ezzel megpróbálva szebb álmokba terelni. A rémálmaiból Yamada felkelve idegesen nézett szét, majd bújt Aizawához. Az oldalán fekvő férfi magához ölelte a szőkét, s nyugtató szavakat kezdet el hangoztatni, amelyre a másik lassan megnyugodott. A két férfi órákon keresztül még az ágyban feküdtek egymáshoz bújva, egyikőjüknek se kellett sietni sehova se, hiszen hétvége volt. A virágos bolt ilyenkor csak kettőkor nyit, Yamadának meg semmi tennivalója nem akadt. Egyedül talán az, hogy mit fog kitalálni jelenlegi barátnőjének, hol volt és miért volt kikapcsolva a telefonja. Yamada ahogyan erre gondolt hangosan szívta be a levegőt fogai közt, tudta jól, hogy veszekedni fognak. Yumeko szerette a vitákat és sokszor kereste az alkalmat is rá. 

-Minden rendben? -a kérdés közvetlen a füle mellett hangzott el kicsit rekedtes hanggal. 

-Igen persze, öhm menjünk reggelizni? -Yamada magabiztossága szertefoszlott, ahogyan rájött mennyire is nagy bajban van. Amelyről majd egyszer beszélnie kell, lehetőleg mind a két személynek. Bármennyire nem akarta, tudta hogy fontos az őszinteség. 

-Igen persze mehetünk. -Aizawa kimászva az ágyból az ajtóhoz lépet, ahol visszafordult várakozóan. S ezzel egyidőben az ágyából kikelő személyt alaposan meg is nézte magának, az este úgy aludtak el ruhástól, s így mind a kettőjükön csálén, rongyosan álltak a ruhák. Viszont ezzel nem igazán foglalkoztak, inkább csak egymással. A ruha már nem volt annyira lényeges, mint egymás társasága. S e miatt Aizawa erősen aggódot, hiszen sejtette bűnbe esett és egy kapcsolatot fog tönkretenni, de a szőke kis bajszos férfi annyira jól bánt vele, amely annyira vonzó volt számára. S nem tudott azzal foglalkozni, hogy bűne mennyire is fájdalmas, majd később lesz ideje megbánni és haragudni magára. De most csak ki akarta élvezni a vágyat, amelyet elkezdett érezni Yamada iránt. 

[■■■] 

A két férfi az ajtóban állva néztek farkasszemet egymással, egyikük se tudta, hogyan is kéne elköszöni a másiktól. Aizawa vágyodott egy puszi után, vagy talán annál nagyobbra is. Míg Yamada minden bátorságát probálta összeszedni és nem arra gondolni, hogy neki ott van Yumeko. Mert bizony Aizawa volt az igazi főnyeremény, nem pedig az a lány, aki nagy esélyekkel már a házában tomból. 

-Szabad? -hajolt közelebb Aizawa a szőke hajú arcához, aki zavarában csak bólintani tudott. Így egy apró nedves puszit kapott az arcára a fekete hajútól, amelyre még jobban elhagyta minden erejét és bátorságát. 

-M-még találkozunk. -Yamada hangja megremegett, s újra tinédzsernek érezte magát és az első randiján. Aizawa kedvesen elmosolyodott, majd bólintott egyet. S ez felért azzal, hogy Yamada zöld utat kapott, tehát nincs ellenére a kialakuló dolognak. A szőke boldogan sétált haza minden bűnéről megfeledkezve, s csak Aizawára tudott gondolni és arra az édes arcára, amikor elbúcsúzott tőle. 

Yamada a lakása elé lépve még mindig vigyorogva lépett be és boldogan kúrjantotta el magát, nem foglalkozva azzal, ha esetleg a barátnője tényleg ott van nála. S a hangos kiabálásra, meg is jelent a nő, akinek vörös volt a sírástól a szeme, majd a kitörö örömmel rendelkező férfira emelte a tekintetét. Aki nem foglalkozott a könnyáztatta lánnyal, könnyen kikerülte és elment a fürdőbe egy meleg zuhanyt venni. Amely miatt Yumeko mégjobban összetört és elindult a barátja után, hogy kikérdezhesse mégis mi ütött belé, és hogy hol volt az este. Mert hogy nem a randijukon az egyszer biztos. 

-Yamada Hizashi! -kiáltotta el magát hisztérikusan a lány, amelyre a férfi zavartan sétált ki törölközővel a derekán. 

-Mi az édesem? Nem ér rá később? Megszeretnék fürdeni. -Yamada duzogva beszélt, hiszen fáradtnak érezte magát hiába aludta ki az éjszaka minden fáradtságát. 

-Én meg a pasimmal, aki nem jött el a randinkra és nem vette fel a telefont és itthon se volt! -Yumeko torkaszakadtából visított Yamadával, aki tarkóját vakarva kínosan nevetett fel. 

-Sajnálom Yumeko-chan teljesen bele feledkeztem a zene írásba. -a szőke hajú kínosan mosolygot, várva hogy a lány beveszi a hazugságát. De tudta jól, hogy ez nem így lesz. 

-Hazudsz! Felhívtam még őket is, és csak reggel voltál bent! -a lány egyre közelebb lépdelt szerelméhez, aki felsóhajtott hangosan. 

-Ne rontsd el a meglepetésemet. Igazad van hazudtam neked, de egy ajándék miatt, amely nagy dolog lenne nekünk. De ha te már ennyi miatt szakítani akarsz.. -Yamada lógva hagyta a mondandója végét, a lánnyal akarta kimondatni azt a bizonyos szót. Viszont nem azt a választ kapta, amire számított. 

-Ajándék? -Yumeko hangja boldogan csilingelt fel az örömtől és szélesen elmosolyodott. -Milyen ajándékot kapok Hizashi? -mindenfajta düh elszállt a leányzóból és csak a boldogság maradt. 

-Igen, de így már nem érdemled meg Yumeko-chan. -a férfi megcsípte a lány orrát, majd a fürdőbe sétált végre megmosakodva. 

[■■■] 

Aizawa a bekötözött kezeit figyelte, miközben a virágboltban ült és lassan falatozta a már régen kihűlt ételt. Rettenetesen rosszul érezte magát és kedve se volt enni, csak kínjában rágta a falatokat. Miközben azon gondolkodott mekkora egy idióta is, bűnbe esett, s mégse bántja a dolog. Ha visszagondol rá muszáj mosolyognia és arcát vörösség emészti fel, a férfi az üzlet ajtó nyitódására felkapta a fejét, s érdeklődve nézte a belépő szerelmes párt. A lány haladt elől, aki a sok virágot nézegette és válogatott melyiket us szeretné. Nem volt szíve azt mondani, hogy jelenleg még zárva vannak a pihenő miatt, ami alatt ő étkezik. Hagyta, hogy a fiatal lány nézelődjön és mondogassa barátjának, hogy melyik virágok tetszenek neki. Úgy látszott a lány valamennyire konyít a virágfajtákhoz, hiszen végig olyanokat mondott és szeretett volna, amely a szeretethet körhető. Aizawa elpakolva az ételét és megköszörülve a torkát szólalt fel. 

-Tudok esetleg valamiben segíteni? -Aizawa hangja még mindig rekedt volt, viszont most már nem a reggeli idő miatt, hanem a nemrégiben való kiakadása miatt. A fiú rápillantott, majd helyeslően válaszolt, s azt mondta mindegyik virágból ha lehetséges tegyen egy szállatt a csokorba. -Természetesen megoldható. -felelte bólintva és összeszedte a szebb virágokat és becsokrozta, majd kedves mosollyal nyújtotta át a hímneműnek, hogy ő adhassa át a csokrot a kedvesének. A szerelmes pár boldogan távoztak az üzletből, s Aizawa még egy kis borravalót is kapott a fiútól. Amelynek igazán hálás volt, hiszen lehet csak övé volt a bolt, viszont annyi mindent kellett fizetnie az üzletre, hogy nem mondhatja magára azt, hogy a pénzben úszkál és bármit megvehet. Mert jól és tudatosan kellett minden vásárlását megtennie. S ezt kicsit szégyelte, de nem tudott ellene mit tenni. Az élet sose olyan amilyennek mi szeretnénk, mindig van valami rossz, s ha szerencsénk van utána jön valami jó. Vagy akár fordítva, s ahogyan Aizawa erre gondolt meg is jelent Yamada, aki az ő bűnének a bűntársa volt. Olyan volt mint egy rossz ómen, vagy pecsét, amely örökre megbéklyózza.