Tökéletes gyilkosság

8.Fejezet

"Fura dolog az agy. Erről a helyről ered minden, de senki nem képes behatolni a másikéba. Ezért van az, hogy kommunikálni kell. Az állatokkal nagyon egyszerű nyelvet használunk. Ilyeneket, hogy: "ül", "marad", "nem". De egymás közt bonyolultabb a helyzet. Nem mindig azt mondjuk, amit akarunk, és van, amikor zavaros üzeneteket kell megértenünk. Vagy elölről kezdeni. De bármennyire nehéz, és bármilyen sok a félreértés, az a kötelességünk, hogy tisztázzuk a dolgot. Mert hiszen mi tanítjuk az embereket, hogy bánjanak velünk. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció felelőssége nem a többiek vállán nyugszik. Hanem a miénken." A férfi fán terem című filmből. 

Az élet sosem egyszerű főleg olyan embereknek, akiknek vannak problémái. Leginkább magukkal, erre Aizawa is rájött elég hamar. A fekete hajú férfi mindig azon aggodalmaskodott, hogy kinek fog csalódást okozni ki lesz az az illető aki félre fogja érteni. S mikor eljött ez a pillanat azonnal magát okolta mindenért, még ha nem is Ő maga volt a hibás. Ő mégis úgy érezte, hogy Ő tette tönkre a másikat, s nem megfelelően adta elő a dolgokat. S ezért mindig megbűntette magát, hiszen így helyes. Ha valami rosszat teszel, akkor azt visszakapod az élettől. Aizawa viszont ezt sose várta meg, Ő maga szabta meg, hogy mi milyen fokozatú bűn. Így talán a férfi sokkal komolyabban vette az életet mint mások, hiszen saját hibájából adódóan megannyiszor megjárta már a kórházat, annyi műtétet hajtottak már rajta végre mint égen a csillag. Mégis még él, mások pedig apró dolgokért szoktak siránkozni, amelyek nevetségesek. Aizawa mégis az Ő problémáit vette apróbb semmilyen problémának, amelyre az orvosa is felhívta a figyelmét, hogy ez nem helyes. De a fekete hajú egyáltalán nem értett a tanult emberrel egyet, s talán sose fog. Hiszen Aizawa ebben nőtt fel, neki ez a természetes, kicsi rá az esély hogy megváltozzon. 

-Hé az megint egy újabb zuzodás? -vonta fel barna szemöldökét a szőke hajú férfi, s közelebb lépett a párjához, aki csak feszülten mosolygott, majd kezét a háta mögé húzta. -Ne rejtegesd előlem, nézem csak meg. -gyengéden fogta meg a fehér bőrt, majd mérte végig a pirosas lilás árnyalatú foltot. Yamada ajkai közül egy fáradt sóhaj szakadt fel, majd apró kedveskedő puszikat adott a sérülésre. -Minden mozdítható tárgyat eldugok tőled. -kuncogott fel játékosan Yamada, majd arcát Aizawa tenyerébe helyezte bele. 

-Nem szükséges, megérdemeltem. -felelte a férfi, majd megsimogatta a selymes arcbőrt. Eddig nem tudott rájönni, hogy a szőke hajúnak mitől ilyen puha az arca, s valahogyan bármi fürdőszobai eszközt nézett át, nem is talált rá utaló nyomot, hogy mi okozza ezt a kellemes puhaságot. 

-Ne mondj ilyeneket ez nem igaz Shota! -mordult fel a szőke hajú és ölelte magához az alacsonyabbat. -Senki se érdemel ilyesfajta büntetést, szóval kérlek legközelebb ne tegyél kárt magadba. -dorgálta meg a fekete hajút, majd az asztal felé pillantott. -Gyere együnk a kedvencedet csináltam. -felelte boldogan a bajszos. 

-Rendelted? -kérdezett rá Aizawa játékos mosollyal az arcán. 

-Hé nem! Kóstold csak meg ha nem hiszed el, pocsék íze lesz. -Yamada durcásan ült le az asztalhoz, Aizawa pedig elnevette magát. Majd beleevett az ételbe, amely tényleg borzalmas volt. A fekete hajú férfi frusztráltan nézte a tányért, nem akarta kiköpni hiszen azzal Yamadát megbántanná. Mély levegőket véve elkezdte megrázni a túlfűszerezett éltet, majd lenyelte. S a tányérjáról minden falatot eltüntetett, amelyen Yamada teljesen ledöbbent. -Te-te tényleg megetted? -a szőke hajú férfi zavartan nézte az üres tányért, majd boldogan pattant fel és kapta karjaiba Aizawát, s megannyi puszival ajándékozta meg. -Köszönöm Aizawa! 

-Ugyan nem kell, de legközelebb kérlek inkább rendelj ha te akarsz kaját csinálni. -sóhajtott fel zavartan Aizawa. 

-Rendben van, neked bármit Shota. -Yamada letette a fekete hajút vissza, majd összeszedte a piszkos edényeket.