𝑨𝒑𝒂𝒌𝒐𝒎𝒑𝒍𝒆𝒙𝒖𝒔

𝓟𝓻𝓸𝓵𝓸́𝓰𝓾𝓼

Eső. Ebben a tetves városban folyamatosan esik az eső. Utálom Londont, ez egy szarfészek.
Nem szoktam káromkodni, de akárhányszor kilépek a házból a számat rögvest elhagyja egy-egy trágár szó... ez van akkor hogyha az ember utálja a helyet ahol él.

-Will!- kiáltott rám egy éles hang.

-Evanna hányszor mondjam még, hogy ne hívj így! Olyan érzésem van tőle mintha fiú lennék...- fordultam a hang irányába amely természetesen legjobb barátnőmtől származott.

-William... neked aztán furcsa érzéseid vannak.- csóválta a fejét majd megragadta karomat és vonszolni kezdett maga után.

-Hová ez a nagy sietség?- kérdeztem.

-Holnap van a születésnapod, ruhát kell venni neked!- nézett rám hitetlenül.
Sose szerettem a szülinapokat, főleg azért mivel Evanna mindig túlreagálta ezt az egészet.

Beráncigált egy kisebb butikba ami tele volt szebbnél szebb ruhákkal.

-Minek ez a nagy felhajtás? Hiszen csak ketten ünnepeljük majd nálatok, nem?- kérdeztem aggódva, reménykedtem, hogy nem szervezett nekem bulit. Utáltam a bulikat.

-Hát... ami azt illeti apa megengedte, hogy hozzánk áthívjak még pár haverunkat. Természetesen meghívtam pár számodra ismeretlen fiút is. Holnap bepasizol, ígérem!- tette szívére a kezét és vigyorogva nézett rám.

-Evanna... tudod jól, hogy nekem nem kellenek a fiúk. Talán ha az apjukat hívtad volna meg akkor érdekelne ez az egész, de így...- csóváltam a fejemet és elkezdtem nézegetni s ruhákat.

-Gondolkoztam rajta, de rájöttem, hogy azt apa már nem engedte volna meg.- nevetett fel és követve példámat, ő is elkezdett ruhákat keresgélni.

-Apukád, neked olyanod is van?- álltam meg egy pillanatra. Még sosem találkoztam vele... Evel már jó pár éve barátnők vagyunk, de az anyján és az öccsén kívül más családtagjával még nem találkoztam.

-Tudod a gyerekhez kell egy apa is, mivel ha nincs ki meg...- magyarázta, de én hamar félbeszakítottam.

-Tudom, de tudod nagyon jól, hogy nem úgy értettem. Azért kérdeztem mivel még sosem találkoztam vele.- vontam vállat.

-Sokat dolgozik...- mondta szomorúan. Bárcsak az enyém is sokat dolgozna. Az én apám munka helyett csak a valagát növeszti otthon ülve... sajnos nagyon rossz a kapcsolatom apámmal, de legalább anyummal jó, szegény Ev anyja viszont egy hárpia. Nem is értem hogy tudja elviselni.

Evanna pillanatok alatt összeválogatott nekem vagy 10 különböző színű, fazonú ruhát és a hatalmas kupacot a kezembe nyomta, majd a próbafülkék felé lökött.

Először egy méregzöld színű, iszonyatosan mélyen dekoltált, térdig érő ruhát próbáltam fel. Nekem ez túl kihívó volt, de legalább vörös hajzuhatagomat szépen kiemelte.

-Ev... esetleg nem volt ennél mélyebb kivágású ruha? Olyat szeretnék amiből teljesen kint vannak a melleim.- mondtam ironikusan.

Válaszul csak egy morgást kaptam. Igen, Evanna rossz szokása, ha valaki megsérti, bunkó vagy csak szimplán kötözködik vele, akkor szó szerint megmorogja.

-Nyugszik a kutya!- kiáltottam ki a fülke mögül.

Végigpróbáltam az összes ruhát... nagy nehezen és Ev segítségévek végül egy sötétkék, fontos, hogy enyhén dekoltált, csipkézett ruhára esett a választásom.
Szerettem a kék színt, illett hozzám és szépen kiemelte a szemeimet is.

-Többet nem jövök el veled vásárolni. Egy élet volt...- ásított egy hatalmasat szőke barátnőm.

-Mentségemre szóljon, hogy a vörösöknek nehéz megtalálniuk a megfelelő ruhát! Meg egyébként is... te akartál nekem ruhát.-nevettem fel.