𝑨𝒑𝒂𝒌𝒐𝒎𝒑𝒍𝒆𝒙𝒖𝒔

2. 𝓡𝓮́𝓼𝔃

Reggel magamtól nem megszokott módon hihetetlenül korán felkeltem... ebben azonban közrejátszott a fejfájásom. Ó, másnaposság, te régi jó barát...

Amikor kinyitottam szemeimet hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Egy idegen szobában ébredtem, egy idegen ágyban, azonban nem egy idegen ágyában... mivel amikor átfordultam a másik oldalamra megpillantottam Ewant, amint békésen szunyókál a kanapén. Nem tagadom... roppantul meglepődtem, hogy vele aludtam egy szobában. Hála az alkoholnak, csak halovány emlékeim voltak az estéről és sajnos az pont nem volt köztük, hogy mi volt az oka annak, hogy itt aludtam.

Fel se tűnt, hogy amíg a tegnap estéről gondolkoztam végig az alvó Mr. McGregort figyeltem... illetve csak azt hittem, hogy alvó.

-Jó reggelt, kukkoló.- köszöntött félkómásan. A bankos lány után kukkoló lettem... legalább kreatív beceneveket aggat rám.

-Jó reggelt, Mr. McGregor... elnézését kérem, kissé elbambultam.- sütöttem le zöld szemeimet.

-Az Isten szerelmére, Willow... tegezzél, kérlek.- sóhajtott fel.

-Jólvan, bocsánat... mindig kimegy a fejemből.- mondtam majd felültem az ágyban és körbenéztem. A szoba férfias volt mégis melegséget árasztott magából... a falak színei barnák voltak, ízlésesen volt berendezve. Egy hatalmas íróasztal is el volt helyezve a szoba egyik sarkába. Az asztalon számítógépet és papírok sokaságát pillantottam meg egy pár kávéscsésze mellett. Az egész szobában talán az íróasztal volt a legrendetlenebb.

-Ez a te szobád?- kérdeztem, mivel egy jó ideje azon tanakodtam, hogy vajon ez a feleségével a közös hálószobájuk vagy csak az övé... én az utóbbira tippelzem.

-Igen... ennyire látszik?- kérdezte.

-Eléggé, legalábbis számomra elég egyértelmű volt... jó megfigyelő vagyok.- mondtam büszkén.

-Ennek nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem.- mosolyodott el.

Egyébként furcsa volt ez az egész szituáció... minek neki külön szoba? Az rendben van, hogy kell neki egy dolgozószoba, de akkor miért van benne ágy? Lehet nincsenek jóba a feleségével, Brooklynnal... azzal az amerikai hárpiával. Még mindig nehezemre esik megérteni, hogy egy ilyen nőnek mégis hogy lehet ilyen normális családja...

-Ezt döntsd el te...- válaszoltam végül.

Épp indulni akartam rendbe szedni magamat amikor észrevettem hiányos öltözékemet.

-Miért vagyok egy szál ingben?- hebegtem, mivel valóban halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy miért voltam ebbe. a ruhadarabban.

-Nem volt pizsamád... Evanna meg... ő meg épp nem ért rá ruhát adni.- köszörülte meg a torkát. Ó hát persze, Evanna épp a szobájában közösült valakivel. Ezekre a kínos pillanatokra bezzeg emlékszek.

-Hol van a tegnapi ruhám?- néztem körbe a kék ruhadarabot keresve.

-Kimostam, de felmegyek... hozok le Evtől egy ruhákat. Jobb ha te nem mész így ki, a végén még valaki félreértené a helyzetet.- magyarázkodott majd kikászálódott az ágyból egy szál alsónadrágban és úgy ahogy volt kisétált az ajtón. Az állam majdnem leesett a látványtól... hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Egy negyvenes, talán ötvenes férfihoz képest egész jó teste volt... sőt már szinte álomba illően jó. Sajnos nem tudtam jól szemügyre venni mivel gyorsan kiment a szobából.

-Ez így nem félreérthető?- kiáltottam utána azonban válasz helyett csak egy nevetést kaptam.

Hamar visszatért a szobába egy pár ruhadarabbal a kezében. Végre szemügyre tudtam venni testét. Bőre jó skóthoz híven fehér volt, nem volt az a nagyon izmos, egész vékony volt. Mellkasán szőr éktelenkedett, mennyire szeretem a szőrös mellkasú férfiakat... kezdett aggasztani ez az Ewan... túl tökéletes volt a számomra, minden stimmelt azzal az álomférfival a fejemben akit én kreáltam.