𝑨𝒑𝒂𝒌𝒐𝒎𝒑𝒍𝒆𝒙𝒖𝒔

5. 𝓡𝓮́𝓼𝔃

Ismét itt vagyok... ebben a szobában, ezzel az emberrel. Amióta itt vagyok ugyan az a szokatlan érzés kerít hatalmába újra és újra. Nem tudom megmagyarázni még magamnak se.

-Most megkínálnálak egy itallal, de még kiskorú vagy.- nevetett fel miközben öntött magának egy kis whiskeyt, legalábbis a szagából ítélve az lehetett.

-Amúgy se fogadnám el, bőven elég volt az is, hogy egyszer láttál berúgva.- mondtam kínosan, mivel utálom hogyha valaki részegen lát... mondjuk nagyon ritkán szoktam berúgni. Azt is Evannanak köszönhettem.

-Engem aztán nem zavart, legalább kicsit elengedted magadat. Azt vettem észre, hogy elég gátlásos vagy.- mondta majd le is húzta az italát melynek hatására grimaszolt egyet.

Erre nem mondtam semmit... elég sokan a tudtomra adták már ezt a gátlás dolgot, de egyszerűen nem tudok mit tenni ellene, pedig esküszöm, hogy próbáltam már.

Ewan hirtelen ugrott egyet és levette a fejéről a kötést majd elsietett a gardróbja felé. Fogalmam sincs mi ütött belé hirtelen, de amikor visszatért a kezében volt két bőrkabát és szintén kettő darab motorossisak.

-Támadt egy fantasztikus ötletem... ugye nem félsz a motoron?- nyújtott felém egy fekete-ezüst sisakot.

-Elméletileg nem...- mondtam kissé bizonytalanul. Még sose motoroztam, de mindig is ki szerettem volna próbálni.

-Remek, akkor indulás.- csapta össze a tenyerét izgatottan, szerintem az alkohol kicsit felpörgette... apropó alkohol.

-Ilyenkor szeretnél menni? Meg hát ittál is...- túrtam bele zavartan a hajamba, mivel nem voltam biztos abban, hogy ez most így az éjszaka közepén jó ötlet lenne.

-Talán nem bízol bennem?- kérdezte egyik szemöldökét felvonva.

-Dehogyisnem...- adtam be a derekamat.

Csak ennyi kellett neki, elismerően bólogatni kezdett. Gondolom jól esett neki az, hogy bízok benne. Gyors léptekkel, de halkan elindultunk a garázsukhoz.

A kisebb helyiségbe belépve elámultam. A garázs belül fehér volt, a falait több poszter is borította, meg persze jó pár csoportkép a barátaival. Több autó is parkolt, azonban a fekete Jeep kivételével mindegyik régebbi típusú autó volt... nem értek a kocsikhoz, de annyi biztos, hogy gyönyörűek voltak. Meg persze ott voltak a motorok... a szemem rögtön megakadt egy fekete-bordó színű modellen amelyen megpillantottam a Harley Davidson logót.

-Tetszik, mi?- kérdezte miközben ujjaival végigsimította a nyergét.

-Gyönyörű.- bólintottam. Ritkán mondok ilyet egy járműre, de ez a motor valóban csodaszép volt.

-Akkor ezzel megyünk!- mondta vidáman majd egy fiókban kezdett el kutakodni gondolom a motor kulcsát kereste.

Addig magamra vettem a bőrdzsekit, kicsit nagy volt, de engem ez érdekelt a legkevésbé. Már alig vártam, hogy a motoron ülhessek. Ewan nagy nehezen előhalászta a kulcsot és fütyörészve a motorhoz lépett. Még sose láttam ilyen vidámnak, látszott rajta, hogy imádja a motorokat.

-Ő kicsoda?- akadt meg a tekintetem egy képen ahol Ewan és egy másik férfi ugyanezzel a motorral pózolnak együtt.

-Ő Charley Boorman, nagyon jó barátom. Sokat szeltük az utakat együtt... majd, ha jár erre bemutatlak neki, jól kijönnétek.- mondta lelkesen miközben kinyitotta a garázs ajtaját.

Segített felvenni a sisakomat, majd felvette a sajátját is.

-Majd ölelj át.- mondta alig hallhatóan mivel a sisak tompította a hallásomat.