𝑨𝒑𝒂𝒌𝒐𝒎𝒑𝒍𝒆𝒙𝒖𝒔

13. 𝓡𝓮́𝓼𝔃

Sam ölelése megnyugtatott, szinte elvesztem hatalmas kezei között. Biztonságban éreztem magam még annak ellenére is, hogy halványan még mindig éreztem az alkohol szagát a leheletében. Már nem sírtam tovább, könnyeim kezdtek felszáradni arcomról. Azonban továbbra is remegtem, nem tudtam feldolgozni amit az imént láttam. Ewan már mióta azzal győzköd, hogy már nem szereti a feleségét... Evanna azt is mondta már évek óta válni készülnek. Akkor mégis miért kellett megcsókolnia pont most, amikor már kezdtem elhinni, hogy kedvel engem. Ő is csak olyan lenne, mint a többi férfi? Férfiak akik csak áltatják a fiatal lányokat szerelmükkel és csak a bugyit próbálják lecsalogatni róluk mert a feleségükkel már elmúlt a tűz. Ha Ewan ilyen akkor hatalmas balek vagyok, eddig tisztán hittem abban, hogy egy ilyen férfi cselnek sose tudnék bedőlni... ezek szerint tévedtem. Vajon Samuel is ilyen?

- Megnyugodtál? - kérdezte Sam kissé eltolva magától, hogy szemebe tudjon nézni. Arcán kedves mosoly tündökölt.

- Azt hiszem igen. - szipogtam szemeimet törölgetve.

- Na most úgy nézel ki mintha bemostam volna neked egy hatalmasat. - nevetett fel szemeimre mutatva.

- Hogy mi?

- Elkented a szemfestékedet, de nem gond... szép vagy te így is. Csak apád ki ne nyírjon.

- Nem érdekelné az se, ha arra jönne le, hogy a földön fekszem te meg rugdosol szóval aggodalomra semmi ok. - legyintettem.

- Ez nem hangzik valami jól. -  csóválta a fejét.

- Ez ilyen, nem nagyon érdeklem a férfiakat...nincs velük szerencsém. - ültem le a kanapéra mivel lábaim még nem voltak a legjobb formában.

- Ez nem igaz, szerinted miért pont hozzád mentem oda a bulin? Mehettem volna szöszi barátnődhöz is... vagy a többi hozzá hasonló nőszemélyhez, de nem tettem. Ha hozzájuk megyek annak tudjuk mi lett volna a vége, vihogás majd egy rövidke egyéjszakás kaland aztán csókolom. Az érett férfiak nem erre vágynak, hidd el. Én személy szerint imádom az okos, csinos nőket akik a piát is bírják és nem csak egész este nevetgélnek egy értelmes szó kinyögése nélkül. Veled tudok beszélgetni. Hidd el, ha nem érdekelnél már rég nem ücsörögnék itt veled. Meg mielőtt kitalálnád nem, nem csak az érdekel, hogy mi van ez alatt az ázott gönc alatt. - nevetett fel majd lehuppant mellém a kanapéra.

- Ez most nagyon jól esett, lehet megint sírni fogok. - törölgettem meg szemeimet ismét mivel könnyeim ismét elkezdtek utat törni maguknak.

Szavai szívemig hatoltak, erre volt most szükségem... ekkora csalódás után minden embernek jól esnek a szép szavak... plusz pont, ha még őszintén is mondja ezeket valaki. Hiába volt ittas állapotban, hiszen a részeg gondolatok azok józan gondolatok. Kezdtem egyre jobban megkedvelni Samet. Lehet ő meg tudná adni nekem azt, amit Ewan nem. Mondjuk a hűséget. Lássuk be mostanában Ewan a feleségéhez sem volt hűséges, ez az én hibám is. Most meg az én érzelmeimmel is játszadozik, hogy tudnék így megbízni benne? Aki egyszer megcsal valakit az többször is el fogja követni ugyanazt a hibát.

- A sírás könnyít az ember lelkén, ha hiszed, ha nem én is szoktam sírni. Persze nem naponta, de szoktam...

- Én ritkán sajnos. - dőltem rá a vállára.

- Nem vagy fáradt?

- Ma biztos nem fogok tudni aludni...

A telefonom váratlanul vad csipogásba kezdett. Valaki üzenetekkel bombázott hajnali háromkor... Nem volt kedvem senkivel se beszélgetni, de amikor a képernyőre pillantottam Ev nevét láttam meg. Üzenetei ledöbbentettek.