Wei Wuxian útja a szerelem felé (Befejezett)

4. fejezet

Wei Wuxian egy fának támaszkodott, s homlokráncolva bámult a földre. Egyszerűen Lan Zhan összezavarta. Noha, a nyuszik területén hosszasan elidőzött Hanguang-Junnal, nem jutott sokkal közelebb a megismeréséhez.

Azt azonban megértette, hogy a nyulak miért szeretik Lan Zhant. Annak az oka nem csak az volt, hogy foglalkozott velük, hanem az érintése.

Wei Ying legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy Lan Zhan egy nap őt, egy démoni kultivátort fog az arcán cirógatni vagy a haján végigsimítani, amíg ő az ölében pihenteti a fejét. Ha mást nem is, Hanguang-Jun érintését részben megismerhette. Komolyan, van valami, amiben Lan Zhan nem jó? Persze, a szóbeli kommunikációt leszámítva.

- Bocsáss meg, hogy megzavartunk - egy lágy hang szakította meg Wei Wuxian gondolatait. Szemei Lan Sizhuiéval találkoztak, majd a mellette álló Lan Jingyire pillantott, aki élesen nézett vissza rá. Ah, mit követtem el megint? Vagy csak maga a létezésem a gond? Nem most lenne az első alkalom.

- Nem zavartok. Szükségetek van valamire?

- Hanguang-Jun a jelenlétedet kéri a Könyvtár Pavilonban - kezdett neki Lan Sizhui, de ahogy a mondatát befejezte, Lan Jingyi rögtön megszólalt.

- Remélem, nem tettél semmi kárt. Ajánlom, hogy ne okozz bajt Hanguang-Junnak - kiáltotta rá Lan Jingyi, aki összefonott karokkal, gyanakvóan méregette.

Lan Sizhui bocsánatkérő tekintettel nézett Wei Wuxianra.

- Szóval azt akarjuk mondani, kérlek menj a könyvtárba - ismételte meg a kérést Lan Sizhui.

- És tényleg nehogy zűrzavart merj csinálni, mint a Dafan-hegyen - hangsúlyozta ki Lan Jingyi.

Arról nem is én tehettem, hangos Lan tanítvány. Wei Ying a fejét rázta Lan Jingyi kijelentésére.

- Rendben, rendben. Köszönöm, hogy szóltatok. A lehető legjobban fogok viselkedni Hanguang-Junnal. Biztosan hiányzok neki, azért hív - görbült nagy mosolyra Wei Wuxian szájának széle. Nevető szemei Lan Jingyit szemlélték.

- Ne sértegesd Hanguang-Junt! Csak álmodozz róla. Csakis Hanguang-Jun nagylelkűségének köszönhetően vagy itt! - oktatta ki Lan Jingyi.

Wei Ying felhúzott szemöldökkel szemlélte a Lan tanítványokat.

- Az meglehet, de Hanguang-Jun kedvel engem. Még azt is megengedte, hogy az ölében aludjak - vigyorgott, s gyorsan útjára eredt, mielőtt Lan Jingyi felrobbant volna a kijelentésétől. - Viszlát, Lan tanítványok! - köszönt el, nem várva meg Lan Jingyi válaszát.

Remélte, nem tűnik fel nekik, hogy nulla útmutatás nélkül indult meg a könyvtárnak. Már nem mintha szüksége lett volna rá.

---

Annak ellenére, hogy Wei Wuxian előző életének idején leégett Wen klán miatt a Felhők Védelme - egyúttal a Könyvtár Pavilon -, az épület ugyanúgy nézett ki. Wei Ying magabiztos léptekkel megállt a könyvtár előtt és nagy lélegzetet vett. Csendben betorpanva, kíváncsian körbepillantott.

Lan Wangjit az egyik asztalnál ülve találta, aki könyvet olvasott. Ugyanott foglalt helyet, mint tanítványkorukban. Vannak dolgok, amik változatlanok maradtak még ennyi év után is, kuncogott magában Wei Wuxian.

Az azonban kicsit sértő volt Wei Wuxian számára, hogy Lan Zhan figyelemre sem méltatta, pedig ő hívta ide. Lan Wangji orrát az olvasmányába temette, viszont Wei Ying mégiscsak csak vendég volt itt. Kijárt neki a figyelem. Hát Lan Zhan nem tanultál belőle, hogy veszélyes engem figyelmen kívül hagyni? Ezúttal nyulak sincsenek, akik érdekesebbek lehetnének tőlem Hanguang-Jun számára.