Wei Wuxian útja a szerelem felé (Befejezett)

8. fejezet

Wei Yingnek elállt a lélegzete Lan Zhan kijelentésére. Legjobban a leplezetlen őszintesége érintette meg a másik szavaiban. Hanguang-Jun akár néhány szóval, akár azok nélkül képes volt felforgatni a belső világát, hogy már nem tudta, mitévő legyen az új érzéseivel, amiket miatta érzett. De valóban újak voltak? Elvégre előző életében az egyre növekvő tragédiák hatására nem foglalkozott mélyen velük.

Wei Wuxian akaratlanul jött rá, hogy ebben az életében ő egyedül Lan Zhannak fontos, máskülönben magára volt utalva. 13 évig halott volt, és ahogy észrevette rövid új élete alatt, többek félték a Yiling Pátriárka nevét vagy gyűlölték. Tehát a múlthoz képest nem javult a hírneve, sőt romlott is, és senki sem vágyott egy olyasvalakire, mint Wei Ying. A múltban másabb volt. Legalábbis mielőtt elkezdtek rosszra fordulni a dolgok, többek között Jin Zixuan és Jiang Yanli halálával, azelőtt biztosan számított Wen Qingéknek és Jiang Yanlinak, a szeretett nővérének, bennük sosem látta az ítélkezést arra, hogy a keskeny palló hidat választotta.

Most azonban egyedül Lan Zhan volt Wei Yingnek ezen a világon, akiről biztosan tudta most már, hogy nem ellene van, hanem mellette.

- Nekem is fontos vagy, Lan Zhan. De ezt remélem, tudod.

Wei Wuxian saját magára rácsodálkozott, mennyire könnyedén jöttek szájára a szavak. Mióta visszatért az élők sorába, most volt a legőszintébb. Mármint mindig számított neki Lan Zhan, de soha sem akkora mértékben, mint ahogy jelenlegi helyzetben érezte. Lehetséges, hogy egy személy iránt ennyire megnőjjenek az érzései alig egy nap alatt? Mindvégig szívlelte Lan Zhant még tökéletesnek nem nevezhető múltjuk ellenére is, viszont ezt több mint egy évtizedig egyoldalúnak vélte. Ráeszmélt, Hanguang-Jun olyasvalaki volt, akit szívesen maga mellett szeretett volna tudni.

Egy mosoly szökött Wei Ying arcára, amikor felnézett, és Lan Zhan bámulta őt. Ah, ennyire jóképű vagyok, hogy pislogni is elfelejtesz, Hanguang-Jun?

- Mivel fontos vagyok neked, elmondod, a billoggal mi a helyzet? - mutatott komoran Lan Zhan kulcscsontja alatt elhelyezkedő Wen billogra.

- Arról nem beszélnék - nézett el Wei Ying arcától.

Szeretett volna még kérdezni Wei Ying, viszont látva Lan Zhan elsötétült arckifejezését, hagyta a dolgot. Sokat firtatta a múltról, nem akarta feszegetni a határokat. Emellett Hanguang-Jun kedvét sem akarta tönkretenni.

Wei Ying megadóan sóhajtott maga elé nézve, és egy nagy lélegzetvétel után megszólalt.

- Rendben, nem erőltetem, Lan Zhan. De egy nap el kell mondanod nekem - mosolygott gyengén Wei Wuxian a másikra. Zavarta a tudat, hogy valamilyen okból miatta volt Lan Zhannak Wen billogja. De a múlt régi sebeket kegyetlenség lett volna feszegetnie.

- Mm.

Nem akarva Lan Zhant tovább kényes kérdésekkel nyaggatni, Wei Ying most látta a lehetőséget, hogy ellazítsa Hanguang-Junt.

- Hadd adjak neked egy vállmasszázst, Hanguang-Jun. Néha olyan merevvé válik a testtartásod, úgyhogy segítek rajtad - pillantott Wei Wuxian a másik aranyszínű szempárjába.

Hátralépett egy kicsit, hogy ne legyen túl közel a másikhoz, és két kezét felmutatta. Nem volt olyan erős, mint a saját testében, ennek dacára magabiztos volt, hogy képes lesz relaxációra bírni Lan Zhant a kezeivel.

- Nem szükséges, Wei Ying - mondta Lan Zhan. Erre Wei Ying elcsüggedt, de nem adta fel. Elhatározás csillogott a tekintetében.

- Nem utasíthatod vissza. Fogadd köszönetként amiért olyan bőven válaszoltál a kérdéseimre a nap során.

Hanguang-Jun hezitált, mintha valami nagy dologról lenne szó. A nap során jól tűrte Wei Ying érintését, nem idegenkedett a fizikai kontaktustól. A félmeztelenség miatt volt ilyen? Netán zavarba hozta volna megint? Bár ezen lehet nem kellene csodálkoznia, elvégre nem számít mindennapinak, hogy két férfi fürdés közben masszázst a másiknak. Annyi mindent tett már érte Hanguang-Jun, ki akarta mutatni, törődik vele.

Wei Wuxian már várta a másik ellenkezését vagy hogy figyelmen kívül lesz hagyva, ám egyik sem következett be.

- Mm - bólintott Lan Zhan vonakodóan. Fülei elvörösödtek már sokadjára a nap folyamán. Wei Ying kíváncsi volt, vajon annyira fel vannak-e forrósodva, mint ahogy tűntek.

Nem értette Wei Ying, mire fel volt ez a nagy vonakodás. Ennek ellenére kedvére volt, hogy Hanguang-Jun ezt is megengedi neki, és titkon remélte, másnak nem engedné csak úgy meg. Azzal már különlegesnek érezhette magát Lan Zhan szemében.

- Hahaha, ezt szerettem volna hallani! Nem kell vonakodni, a legjobb masszázsban foglak részesíteni.

Wei Ying óvatosan a másik vállaira tette a kezeit, és gyengéden elkezdte masszírozni a fehér vállakat. Döbbenten tapasztalta, mekkora erő van bennük. Voltaképpen erősnek nézett ki Lan Zhan és nem kételkedett az erejében, de egész más volt a kezeivel érezni. Megállapította a nyilvánvalót: Lan Zhannak tényleg nem volt min szégyenkeznie.

- Mellesleg bármikor adok neked masszázst, csak kérned kell, Hanguang-Jun - hajolt oda Wei Ying füléhez hátulról, kezeivel gyengéden másik vállain támaszkodva.

Wei Ying okos volt, ezért rendszerint tanult a hibáiból. Ám a szégyentelensége nagyobb volt, így vállalta a kockázatot, hogy ismét kis balesete lesz, ami mindkettőjük zavarában fog végződni. Nem tehetett róla, Lan Zhan közelében szeretett volna lenni minél jobban. A helyzeten Hanguang-Jun sem javított, hiszen fel sem csattant rá pedig megtehette volna, hogy megmondja, ha nem tetszik neki valami vele kapcsolatban. Ez idáig nem történt meg.

- Wei Ying! Miért csinálod ezt? - csikarta ki magából a szavakat Lan Wangji.

Wei Ying a hátához simult, annyira ráhajolt. Lan Zhan tisztán érezte Wei Ying szívének dobbanásait, s testének hőjét a hátán. Bár a Jeges Forrásban fürödtek, egyikőjük sem fázott ezek után. Wei Wuxian arca felforrósodott, mikor tudatosult benne a kettőjük pozíciója, mégsem bánta. Vajon Lan Zhan is annyira élvezi, mint én, mikor így viselkedek vele? Noha nyíltabb volt a másik a múltban ismert énjéhez képest, Wei Ying nem várhatta, hogy a visszafogott Lan Zhan nyíltan kinyilvánítsa, mikor jól érzi magát.

- Mert élvezem - vigyorgott Wei Wuxian. - De betartom a szavam, ezúttal tényleg masszázst adok neked - eltávolodott kicsit a másiktól, hogy beváltsa a szavát.

- Tudod, több elképzelésem volt, mi történik a mai napon - kezdett el mesélni Wei Ying, finoman masszírozva Lan Zhant, közben a fekete hajzuhatagát bámulva. - Mikor megtudtam Zewu-Juntól, hogy nem utálsz. A rólad addig alkotott képem összetörte.

Hanguang-Jun mindössze egy hümmögéssel válaszolt. Wei Ying elégedetten vigyorgott a másik háta mögött, ahogy érezte, hogy lassan ellazul Lan Zhan a dolgos kezei alatt.

- Ah, Lan Zhan, meg sem lepődsz, hogy a bátyáddal beszéltem, bár többször felemlegette. Ráadásul ő is egyből rájött, ki vagyok, pedig hozzád képest alig voltam az ő közelében, neki nem szabadott volna ilyen könnyen felismernie.

- Ő jól figyel mindenre. Tudja, mit csinál.

- De tényleg rossz, hogy nem szóltál, hogy tudod a valódi kilétem, Hanguang-Jun. Olyan furcsa voltál. Az általam megszokott távolságtartó Lan Zhan olyan barátságos és kedves volt Mo Xuanyu felé. A lelkem nem volt felkészülve erre. Azt hittem, kedveled őt - mormogta Wei Wuxian az orra alatt.

Wei Wuxian kezei alatt megrezzent Lan Zhan. Az arcát nem látta, de feltételezte, kisebb döbbenet ült ki rajta. Hallotta, ahogy Lan Zhan egy nagy sóhajt engedett ki.

- Ez sosem volt így, Wei Ying - Lan Zhan hátrafordította a fejét a mögötte állóhoz, komolyan nézve rá. - Nem is ismertem őt.

- Hahaha, most már biztosan tudom. A feltételezésem is hülyeség volt - Wei Ying a fejét vakarta. Ennyire meghökkentnek életében nem látta Lan Zhant. Bizakodott, hogy nem amiatt, hogy önkéntelenül arra célzott, Lan Zhan is meleg.

- Minden, amit tettem és mondtam, neked szóltak és nem másnak -  mondta Lan Zhan, és szemei találkoztak Wei Yingével. Wei Wuxian nyelt egy nagyot a másik intenzív tekintetétől. Nem tudta, meddig fogja ezt bírni anélkül, hogy felrobbanna a szíve.