Wei Wuxian útja a szerelem felé (Befejezett)

7. fejezet

Wei Wuxian nem akart magában várni a forrásnál, ám az idővel nem számolt, annyira kavarogtak a gondolatai Lan Zhanról. Kár volt kitérőt tennie a sétánál.

A Jeges Forráshoz vezető ösvényen ballagott a lemenő napban, mikor a fák mögül meglátta, hogy Lan Zhan már derékig a víz közepén fürdik. Háttal volt neki, így nem láthatta Wei Wuxiant. Ahogy közelebb ment, egyre jobban szembetűnővé váltak a hegek Hanguang-Jun hátán. A látványukon görcsbe rándult Wei Ying gyomra.

Biztosan vérben ázott, mikor kapta őket, gondolt bele keserűen. Összehúzott szemekkel tekintett végig Lan Zhan hátán.

Érthetetlen volt Wei Wuxian számára, a példamutató Lan Wangji mit követhetett el, hogy a büntetésének végeredményeként hegekkel telt meg a háta. Szigorúan vette mindig a klánja 3000 szabályát. Wei Wuxian bajkeverő volt tanítványként, de a Felhők Védelmében töltött ideje alatt egyszer sem verték el annyira, hogy maradandó nyomot hagyjanak a ütések.

A gyenge szél fújta fák lombjai elnyomták lépteinek zaját, bár néhány ág megreccsent Wei Ying lába alatt, a másik férfi nem nézett fel a vízből. Ezek ellenére Lan Zhan nem sokáig maradt tudatlan Wei Ying jelenlétéről. Amikor a forrás széléhez ment, váratlanul egy hangos loccsanással belecsúszott a sekély vízbe.

Hanguang-Jun egyből hátrafordult kitágult szemekkel. Zavartan összenéztek. Wei Ying ruhái teljesen átáztak, a hajából csöpögött a víz. Hát, ezt nem így terveztem, nyögött fel kínjában Wei Wuxian.

Lan Zhan nem volt lenyűgözve.

Wei Ying lassan feltápászkodott, és a víz szélén a földre ült, a lábait pedig belelógatta a vízbe. A hideg végigfutott rajta. A tekintete azonnal összefonódott Lan Zhanéval, akire hülyén rávigyorgott.

Látta, hogy Lan Zhannál elmúlt a könyvtár előtt volt incidensük hatása. Már a szemeibe tudott nézni, mintha mi sem történt volna. Összehúzott szemekkel méregette Wei Ying ázott kinézetét. Habár ez a bosszúságának volt betudható Wei Ying szerint. Elvégre hogy felejthetné el Lan Zhan, hogy Wei Wuxian ajkai oly érzéken füléhez érték. Legalábbis Wei Ying szerette volna, ha érzékien történt volna, a valóságban szimplán idióta helyzetet teremtett. Ha ez nem lett volna elég, a könyvtárban evés után is majdnem összeértek az ajkaik. Mi van a könyvtárral és környékével, hogy az ajkaim ott megakarják találni Lan Zhant?

Mielőtt esélye lett volna az Lan Wangjinak bármit is mondania az elmélázó Wei Yingnek, hangosan megszólalt.

- Látod, mit teszel velem, Hanguang-Jun? Annyira elvonod a figyelmem, hogy ügyetlenné válok a jelenlétedben.
Nem én tehetek róla. Eltérített a szépséged, Lan Zhan.

Meg a hátadon levő hegek főként, de erről még hallgatni akart egy kicsit. Azonban, azok sem voltak képesek elvenni Lan Zhan szépségéből. Ha volt férfi, akit valaha szépnek, jóképűnek tartott, az Hanguang-Jun volt. Valójában egyedül Lan Zhan esetében tűntek fel neki ezek a tulajdonságok. A lányok egyszer sem ragadták meg olyan tekintetben a figyelmét, mint Lan Zhan. Ez nem most kezdődött, már tinédzserkorában feltűnt neki a másik kivételes külseje. Amit az évek múlása még tökéletesített, jegyezte meg magában szégyentelenül.

- Légy óvatosabb, Wei Ying - mondta Lan Zhan aggodalommal a hangjában.

- Lan Zhan, nagyon rendes vagy. Megérintett, hogy így aggódsz értem. De bírok vigyázni magamra - görbült mosolyra Wei Wuxian szája.

Wei Ying még jobban elvigyorodott Lan Zhan kételkedő arckifejezésén. Hé, tudok ügyelni magamra, nem kell így nézni, Lan Zhan. Bár a múlt számos példát kínált ez ellen, kezdve azzal, hogy meghalt. Szóval talán nem volt a legjobb benne, hogy vigyázzon magára. Viszont annyira nem volt rossz, hogy Lan Zhan fanyar arcát kiérdemelje. Egyszerűen sokkal könnyebben ment neki mások előtérbe helyezése, védelmezése.