Wei Wuxian útja a szerelem felé (Befejezett)

5. fejezet

Wei Wuxian egy mosollyal a száján szemlélte Lan Zhant.

- Mm - egyezett bele Hanguang-Jun.

- Ezt szeretem hallani - vigyorgott Wei Ying, és fészkelődött kicsit Lan Zhan mellett, hogy minél közelebb üljön hozzá. - Szóval mit gondolsz a Yiling Pátriárkáról, Hanguang-Jun?

Feszült figyelemmel várt Wei Wuxian. A fejében átsiklott a gondolat, hogy húzza a kérdés feltevését. Rájött azonban, hogy a legjobb ha inkább egyenesen megkérdezi Lan Zhant a Yiling Pátriárkáról. És igazából Hanguang-Jun szokatlanul barátságos viselkedése nem csak egyre kíváncsibbá tette, hanem türelmetlenebbé is. Feleslegesnek tartotta az idétlen fecsegésével tovább rabolni az időt. Itt és most volt a nagy lehetősége. Meg akart tudni mindent, amit lehetett.

Lan Zhan Wei Wuxian arcát fürkészte elgondolkozva, mint aki választ keres valamire.

- Fontos a számomra - pillantott jelentőségteljesen Wei Wuxian szemeibe, aki Lan Zhanra mosolygott bátorítóan. Wei Wuxian féloldalasan az asztalra könyökölt, derűsen Hanguang-Jun elegáns vonásaira pillantva.

Ah, Lan Zhan, lényegretörő vagy, mint mindig. Mégis ez egy jó kezdet, gondolta Wei Wuxian. Várakozó érzéssel töltötte el, mire fog kilyukadni a beszélgetésük. Más nem volt a világon jelenleg, aki a Yiling Pátriárkát fontosnak tarthatta a szívében. Hosszú ideig Hanguang-Junt tartotta az utolsó személynek, aki úgy vélekedne róla.

Mivel Wei Wuxian az Wei Wuxian, Lan Zhannal az incselkedés természetes. A nyelve hegyén volt, hogy kimondja a gondolatát, de megállta, elvégre csak nem mondhatja "Milyen hízelgő a tudat, hogy számítok Hanguang-Junnak." pedig őszintén mondani akarta. Ha ezt tudta volna, hogy számít neki, még több időt töltött volna Lan Zhannal. De belenyilalt Wei Wuxianba, hogy tinédzser korában a Felhők Védelmében bizonyára azt tette volna, ám a Yiling Pátriárkaként már nem.

- Hogyhogy? Mármint tudom, hogy van múltatok, de a Yiling Pátriárka rossz hírnévnek örvendett, nem? Nem merész kijelentés ez egy kicsit, Hanguang-Jun? - grimaszolt Wei Wuxian.

A többség aligha hozná magát összefüggésben a Yiling Pátriárkával, ellentétben Hanguang-Junnal. Wei Wuxian feltételezte, hogy a 13 évvel ezelőtti rossz hírneve tovább romlott, és még inkább a rettegett és szörnyűséges Yiling Pátriárka lett.

- Nem az. Nem érdekelt a hírneve sosem.

- Ilyen erős kötelék volt köztetek? - tűnődött Wei Wuxian.

- Számomra igen. Ő nem biztos, hogy annak látta… - Lan Zhan lehajtott fejjel a kezeit bámulta, mint aki az emlékeiben elmerült.

Wei Wuxian úgy érezte hatalmas gombócot nyelt. Mégis hogy élte meg Lan Zhan vele együtt töltött időt, hogy úgy lássa, erős kötelék volt köztük? Az vitathatatlan volt, hogy sok mindenen keresztül mentek kezdve a Felhők Védelmében első találkozásuk harccal indult. Még az első küzdelmük is megvolt egymás oldalán vízi szellemek ellen, amikor a nem messzi Caiyi városába kellett menni. Később mikor Wen Chao klánjánál voltak kénytelenek tanulni, a Xuanwu barlangjában ragadva érezte először Wei Wuxian, hogy egymásra vannak utalva Lan Zhannal, s jobbá vált a viszonyuk. Még ott gondoskodott is a sérült lábú Lan Zhanról. A Yiling Pátriárkává válása előtt mondhatni akkor volt a legjobb a viszonyuk. Azonban, miután a démoni kultiváció útjára kényszerült, benne volt egy távolságtartó érzés Lan Zhan irányába valamilyen szinten. Wei Wuxian nem egy reményteli úton járt, ennek ellenére az ifjú Lan nem adta őt fel, igaz? Törődött vele Lan Zhan.

- Hogy lehetsz ennyire jó, Hanguang-Jun? - mormogta öntudatlanul maga elé Wei Wuxian. Wei Ying egyik kezével Lan Zhan ruhaujját meghúzta, de ő sem tudta, miért igazából. Lan Wangji zavartalanul hagyta, hogy a másik férfi a ruhaujjával játsszon.