Wei Wuxian útja a szerelem felé (Befejezett)

9. fejezet

- Ez egy hatalmas megkönnyebbülés, mert ezek szerint kedvelsz - húzta Wei Wuxian önelégült mosolyra a száját kihangsúlyozva minden szót, és Lan Zhan vállait megszorította gyengén.

Bár Lan Zhan aligha tagadta volna, hogy kedveli, még ha nem is olyan módon, ahogy Wei Ying remélni szerette volna.

- Mm - rövid hezitálás után Lan Zhan  hümmögött egyet. Elnézett Wei Yingtől, előre fordította a fejét, így Wei Wuxian nem látta a másik zavart tekintetét, csak Lan Zhan gyönyörű fekete haját.

Csak ennyi a válaszod, Lan Zhan?, sóhajtott fel belül Wei Wuxian.

Vajon csak barátilag kedvelte? Wei Wuxian nem akart merész feltételezésekbe bocsátkozni. Még csak meg sem érintette Hanguang-Junt, amikor a Dafan-hegyen őrültet játszva heccelte, hogy tetszik neki. Bár tudta, Lan Zhan jól palástolta az érzéseit, így ha kiváltott az belőle bármilyen pozitív érzelmet, nem nyilvánította ki az arcán.

Mindezek ellenére, Lan Zhan cselekedetei mást mutattak számára.

Természetesen voltak, akik akár barátságból, bajtársiasságból vagy testvériségből elmentek a végsőkig a másik személy jólétéért. Wei Wuxian erre nem tekintett furcsaságként, hiszen ebben ő sem különbözött. Minden tőle telhetőt megtett azokért, akik számítottak neki, még ha később ő látta annak a kárát. A rosszalló tekintetek sora, a megértés hiánya előző élete utolsó időszakaiban a mindennapi élete részévé vált.

Wei Yingben ott motoszkált a sejtelem, hogy Lan Zhan esetében egészen más volt a helyzet. Nem úgy tűnt számára, hogy ő pusztán baráti érzésekből mond és tesz érte bármit.

Minden kellemetlenség dacára, Wei Ying bűntudat nélkül akarta az elesetteket védelmezni, ezért amit ennek érdekében elkövetett, nem okozott neki lelkiismeret-furdalást. Fontosnak tartotta, hogy segítsen azokon, akiken tud.

A Yunmeng Jiang klán befogadta őt az utcáról, otthont és egy új, jobb életet biztosítva neki. Később odaadta Jiang Chengnek az aranymagját anélkül, hogy várt volna valamit cserébe. Ez rendben volt számára. Wei Wuxian kiállt Wen Qing, Wen Ning és a megmaradt, ártatlan klántagjaik mellett mindennemű megbánás nélkül, hiába ítélte el számtalan klán a döntését. Bár Wen Qingék törődtek vele, Wei Wuxian valahogy valami másra is vágyott akkoriban.

Hiányzott valami mélyen belül. Vagy valaki, aki tényleg megérti.

Wei Ying először Lan Zhannak köszönhetően érezte több mint egy évtized után, hogy lett egy személy az életében, aki tényleg törekszik a megértésére.

De lehet a múltban sem volt ez másképp. Rosszul értelmezték egymás szavait és gesztusait, és ez szült köztük szerencsétlen félreértéseket. Azonban Wei Ying többé nem akarta hagyni, hogy ilyesmi előforduljon. Ha rajta múlt, nem is fog.

- Hogy értetted, hogy furcsa voltam? - tette fel Lan Zhan hirtelen a kérdést Wei Wuxian egy korábbi kijelentésére visszatérve.

Percekig lehettek csendben, mire Lan Zhan megszólalt. Ez az, amire fókuszálsz, Lan Zhan? Netán valami rejtegetnivalód van előlem?, töprengett el Wei Ying ravaszul.

- Lehet neked nem tűnt fel, de sokat változtál, Hanguang-Jun. Régen nem viselted jól a jelenlétem és oly fagyosan néztél rám sokszor. Ma pedig ugyanúgy bosszantottalak, mint a múltban, mégsem lettél bosszús a viselkedésem miatt.

Vajon Lan Zhan érdeklődött a férfiak iránt egyáltalán? Irántam?, fogalmazódott meg a kérdés Wei Yingben. Nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy Lan Wangji kifejezetten nagy figyelmet tulajdonított neki.