Miraculous - Reménytelen szerelem, vagy mégse?

Minden innen kezdődött ~ 1.

*Marinette, Katica*

Arra keltem fel hogy anyám lentről kiabál.

- Marinette! Kelj már fel elfogsz késni!

- Jó anya azonnal - mondtam unottan.

Suli, de jó, de legalább látom Adrient. Már mióta nem láttam, hiányzik, persze Alyaval egész nyári szünetben figyeltük távolról ha volt fotózása, de júliusban augusztusban már nem, szóval 2 hónapja nem láttam te jó ég!

Gyorsan összekaptam magam. Rekord gyorsasággal öltöztem fel, mostam fogat és csináltam a többi dolgot. Nem is tudtam hogy tudok ilyen gyors lenni. Szóval elindultam.

Amikor megérkeztem észrevettem hogy Alya Ninoval beszélget, és mindenki más, mással. Szóval nem volt kivel beszélnem. Viszont amint mentem beljebb elbotlottam. És vajon kibe botlottam? Hát persze hogy Adrienbe! Felém nyújtotta a kezét hogy felsegítsen és megszólalt.

- Jól vagy Marinette?

- H..h.á...tt persz..ee

- Segítségre lenne szüksegem segítesz?

- Persze, mib... - de nem tudtam befejezni mert elhúzott egy padhoz ahova leültünk.

- Nos akkor, bocs, de fura errol beszelnem, mert egy lányról van szó.

- Lányról? - kérdeztem reménykedve hogy én vagyok az.

- Egy lányról, akivel sokat vagyok együtt, de egyelőre csak barátok vagyunk, de ez megváltozott.

- Ez megváltozott? - csillant fel a szemem.

-Igen, mert elkezdtem őt másképp látni, mondd, történt már veled ilyen?

- Igen! Nem, nem tudom. És milyen lány?

- Különleges, és csinos. - tette hozzá - Sötétkék selymes haja van - ekkor eltátottam a szám - igéző titokzatos szeme.

- Mondd, én ismerem őt? - kérdeztem reménykedve.

- Igen, ő,            Kagami -  KAGAMI?!?! Kagami a vetélytársam, szerelmes Adrienbe és semmiért nem hajlandó lemondani róla, és most Adrien elmondta, hogy ő is szereti, úgy éreztem hogy mindjárt elsírom magam. Adrien viszont megszólalt.

- Ömm, Marinette?

- Mi az?

- Azt kérdeztem szerinted mihez kezdjek Kagamival?

- Adrien, az igazság az, hogy nekem fogalmam sincs ezekrol a dolgokról, és nincs ötletem számodra, szóval bocsáss meg de én most elmegyek - amint kimondtam felálltam es elindultam.

- Marinette, Várj! - kiáltott utánam, de nem vártam, úgy éreztem hogy mindjárt keserves sírásban török ki.. Viszont mivel csak most kezdodött el a suli, ezert volt meg pár óra a suliból szóval ki kell bírnom.

Ezért úgy döntöttem hogy elmegyek a wcbe, ott rendezem a fejem, és azután megyek órára, gyors küldtem Alyanak egy üzenetet.

. SOS (ez nálunk azt jelentette hogy NAGY baj van) (. az az sms jelölése)

. Hova menjek?

. A mosdóba.

. Indulok!

*Alya*.

Ha Marinette SOS üzit küldd akkor nagy baj van, szóval szóltam Ninonak.

- Figyelj Nino, most mennem kell.

- Miért? És hova mész?

- Marinettenek szüksége van rám, megyek gyors szia!

- Ömm, szia?

*Marinette, Katica*

Gondolkodtam, Adrien szerelmes Kagamiba, Kagami is Adrienbe, akkor összejonnek, és én mi leszek utána? Teljesen el leszek felejtve. Adrien nem lesz többé a barátom, és soha nem fogunk összejönni, mi, ketten. El leszek felejtve. Ezt a mondatot ismételgettem és észrevettem hogy patakokban folyik a könnyem, ekkor bejött Alya.

- Te jó ég Marinette mi történt? - nézett rám rémülten.

- A.. Adrien - szipogtam.

Erre Alya átölelt.

- Jajj kislány mit tett veled már megint?

- És.. Kagami. - mondtam halkan, mert a sírógörcs kerülgetett ismét.

- Hogy mii? Kagami ráakaszkodott Adrienre? - szembe fordított magával.

- Rosszabb. 

- Összejöttek?

- Még nem, de nem sok kell. - mondtam még halkabban.

- Adrien szerelmes Kagamiba?!?!

- Igen - szipogtam.

Erre Alya elszomorodott.

- Ajj kislány, délután átmegyek hozzád, és kitalálunk valamit, viszont most segítek összeszedni magad mert már 2 perce elkezdődött az óra!

- Jó - szipogtam - Alya

- Igen?

Becsuktam a szemem majd jó erősen átöleltem.

- Köszönök mindent!

- Ez a feladatom - elmosolyodott - észhez téríteni ezt a bolond kiscsajt.

- Hééééé - mondtam röhögve. 

- Miért nem mondtam igazat? - mosolygott

- Nem. Nyem is vagyok bolooond.

- Dehogynem, na most kapd össze magad és induljunk.

- Okés - mosolyodtam el.

----------------

Bocsi hogy ez ilyen rövid lett, de nemsoká jövök a kövi résszel!