Egy másik életben - Bokuaka Fordítás [Haikyuu]

4

Akaashi ugyanazon az éjszakán zihálva ébredt fel, fojtott kiáltása kihúzta az álmából. Teste erősen összerándult, szemei pedig villámgyorsan kipattantak. Kezei a szájához tapadtak, hogy elnyomják azt a hisztérikus hangot, ami most nagyon kikívánkozott belőle. Akaashi érezte, ahogyan a szíve a torkában dobog, ezzel még inkább megnehezítve a nyelést.

- Fra-franc...ba...

Ebben a hónapban ez volt az ötödik alkalom, hogy Akaashinak egy rémálomból kellett csapzottan felébrednie. Még most is olyannyira elfogta az émelygés, hogy feljebb tornázta magát, és mély, lassú levegővételekkel próbálta lenyugtatni háborgó tüdejét. Így próbálta kissé lehűteni magát, de minden cselekedete szánalmasan kevésnek bizonyult. Felemelte kezét, hogy megdörzsölhesse szemeit, majd feszülten nézett körbe a félhomályban. Az ő szobája volt.

Mélyeket lélegezve Akaashi az ágya mellett levő íróasztalra nézett. Ott volt a telefonja. Alig egy pillanatnyi tétovázás után, végül kinyújtotta kezét és megérintette a készüléket. Mikor a képernyő bekapcsolt, Bokuto utolsó üzenete várt rá.

„Aludj jól, Akaashi." Nagyjából két órája küldhették.

Akaashi remegő kezekkel magához húzta, majd feloldotta telefonját.

Feladó: Akaashi (elküldve: 2:47)

[Itt vagy?]

Bokuto:

[Persze! De Akaashi, azt hittem, hogy már alszol.]

Akaashinak szinte csak egy percet kellett várnia, hogy a válasz megérkezzen. Mégis, ez volt a leghosszabb perc, amit valaha kénytelen volt kivárnia.

Akaashi:

[Felébredtem. Rémálmom volt.]

Bokuto:

[Rémálom? Rémálmod volt? Nagyon rossz volt?]

Akaashi:

[Hát, sikerült felébrednem tőle.]

Bokuto:

[Ez alatt a nyugodtabb felébredést érted?]

Akaashi:

[Nem, sokkal inkább a tipikus változatát, mikor hirtelen felülsz és a hideg futkos a hátadon.]

Bokuto:

[Sikerült megnyugodnod? Most már jobban érzed magad?]

Akaashi az üzenetre meredt, majd egy remegő sóhajt hallatva bólintott. A még most is reszkető kezei alapján meg tudta mondani, hogy még távol áll a nyugodtságtól.

Akaashi:

[Persze. Csak egy kicsit felzaklatott.]

Bokuto:

[Nem igazán tudok hinni ennek a „perszének".]

Akaashi:

[Jól vagyok.]

Bokuto:

[Rendben, de... De ezt majd én meglátom.]

Akaashi a telefonja képernyőjére pillantott, majd szemöldökét összevonva dőlt oldalra az ágyban. Ő nem olyan volt, mint Bokuto, aki egyenes módon megkérdőjelezte, amit mondott.

Akaashi:

[Nem tudom, hogy ezen mit kell látni...]

Megnyomta a küldés gombot, és kíváncsian figyelte telefonját, várva, hogy a kis pöttyök a képernyő bal alsó sarkában megjelenve jelezzék Bokuto gépelését. Azonban semmi sem történt. Nem kapott választ és a gépelés jeleit sem látta.