Mérgező barát - novella ✅

2.

„Amikor vege van valaminek, már (...) nem változtatnak semmin az utolsó szavak. Semmilyen irányban." 

-Whitney G.

Egyszer az is megtörténik, amire még gondolni se mertem még soha. Benne volt a pakliban, mégis egészen a megtörténés pillanatáig hittem, hogy együtt lesznek. De nem. Reed és Zana, akik a szememben az álompár voltak, szakítottak. Hogy miért? Zana megcsalta és más fiúkkal csókolózott, ez pedig kiderült. Reed álláspontja szerint a csók már megcsalásnak számít, Zana azonban nem így gondolta.

Mikor ezt én is megtudtam Reeddel értettem egyet. Mindig is úgy gondoltam, hogyha valaki szereti a másikat annak eszébe se jut mással csókolózni.

Az év elején betekintést nyertem a kapcsolatukba, sokszor beszéltem Reeddel és tudtam, hogy ő tényleg nagyon szerette a Zanát. Ők ébresztettek bennem reményt egy olyan lehetséges kapcsolatra, ahol az érzéseket viszonozzák. Ilyen kapcsolatra vágytam Dylannel másfél éven keresztül.

Sose volt barátom és elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki mélyebb érzelmeket érezzen irántam és mikor megismertem őket, rájöttem, hogy nem lehetetlen csupán meg kell találni azt a fiút, aki megbecsül és büszke arra, hogy a barátnőjének nevezhet... a kapcsolatuk tartotta bennem a lelket és miután ennek vége lett, rájöttem, hogy a jó dolgok se tartanak örökké.

Sajnáltam Reedet, végig az ő pártját fogtam nem csak azért, mert a legjobb barátom volt és ő is mindig támogatott, hanem azért is mert nem volt helyes, ahogy ennek Zana véget vetett. Tisztességesebb lett volna, ha előbb szakít vele és csak utána kavar mással...

Sokkal jobbat érdemelt Zanánál a legjobb barátom. Láttam, hogy mennyire szerelmes és annyira szerettem volna, ha nem dobják el Reedet, mint egy használt zsebkendőt, hogy ezek után Zanától én is eltávolodtam. Nem tartottam helyesnek, hogy ilyen barátaim legyenek, akik nem becsülik a másik érzéseit.

Lehet ez volt az, ami miatt tízedik osztályban is - miután Reed elült Zana mellől - ismét egymás közelében ültünk annyi különbséggel, hogy most ő volt előttem.

Én akartam lenni az a személy az életében, akire mindig számíthat, aki nem hagyja cserben és kitart mellette, ha rosszra fordulnak a dolgok. Szerettem volna vele éreztetni, hogy én nem fogom elhajítani és megunni őt. Nem engedtem el, együtt költöztünk másik padsorba és továbbra is segítettünk egymásnak mindenben.

Sokszor hülyültünk órán és megszállottan imádtam piszkálni a haját is. Akkor még nem tudtam, hogy ez tudat alatt már mást jelenthet. Nem gondoltam túl a dolgokat. Természetesnek tartottam, hogy ennyit megengedhetek magamnak és ő se tiltakozott sose.

A tízedik osztály még erősebbre kovácsolta a barátságunkat. Volt mikor suli után ketten mentünk el egy játszótérre, majd sétálni. Beszélgettünk, már a fene se tudja miről, de azt tudtom, hogy mindig is ilyen legjobb barátra vágytam. Akivel lehet sétálni vagy késő estig lehet hívásozni vagy beszélgetni. Természetesen ez még mindig csak akkor volt érvényes mikor én írtam vagy kerestem.

Reed mindig is el volt magában, kiment a pályára focizni vagy éppen Xboxozott. Napi szinten ez volt a programja, ezért is segítettem neki dolgozatoknál, mert szinte sose tanult... Csak akkor keresett, mikor másnapra kellett készülni egy beadandóval vagy csak tudni szerette volna, hogy lesz-e számonkérés.

Akkor ez már kezdett nekem is feltűnni. Olyan naiv voltam, hogy mindig készségesen átküldtem neki az anyagot vagy a beadandót. A dolgozatok megoldásait is megosztottam vele, súgtam neki és azt hiszem nem titok, hogy ezzel sokat segítettem neki. Még a matek házijában is szívesen segítettem volna, ha mi is azt az anyagot vettük volna. A matek és az angol volt az egyetlen, ahol külön csoportban voltunk.

A gondolataim a szünet előtt kezdtek megmérgeződni. A sok túlgondolás és félelem az elvesztésétől kikészített. Kételyek kezdtek kialakulni bennem, amiért sose írt... azt hittem, hogy nem vagyok neki fontos vagy elég érdekes. Olyan gondolatfoszlányok születtek ebben a néhány hétben, hogy kezdtem azt hinni, hogy csak kihasznál. Pedig tudtam, hogy nem, mégse tudtam magam teljesen meggyőzni. A jelek nem az ellenkezőjét állították.

Mert a legjobb barát egyik feladata az, hogy érdeklődik feléd nem? Hogy legalább egyszer-kétszer ír neked, hogy „szia, mizujs veled?". Mert én minden tőlem telhetőt megtettem, de én is kezdtem belefáradni a viszonzatlan érdeklődésbe.

Nem akartam olyan szekér után futni, ami nem akart felvenni...

Tűrtem az érzéseimet, próbáltam megfejteni, hogy miért érint ennyire, hogy nem keres és egyre inkább kezdtem azt hinni, hogy nem ő változott meg, hanem én...