Mérgező barát - novella ✅

7.

„A felismerés tudja a legnagyobb pofont adni az embernek. Amikor rájön, hogy semmi nem lesz már olyan, mint régen."

– Riley Baker

Sokáig magamnak se tudtam bevallani, hogy kezdtem érezni valami erősebbet, mint barátság iránta. Sokáig elnyomtam magamban ezt az érzést, mert nem tartottam helyénvalónak. Napról napra úgy éreztem, hogy egy hatalmas hibát követtem el azzal, hogy ezt be is vallottam neki. Tudtam, hogy ez mindent meg fog változtatni.

Reed részéről biztos nem volt ez egyszerű, hiszen egy szerelmi háromszög kellős közepén találta magát.

A legjobb barátom a beszélgetésünk után tényleg törekedett arra, hogy a kapcsolatunk olyan lehessen, mint amilyen volt. Csak hogy ez az én részemről már nem így zajlott. Azzal, hogy a fejére olvastam, hogy sose írt úgy éreztem, hogy kényszerből ír nekem akárhányszor keresett önszántából.

Annyira erőltetettnek éreztem a kapcsolatunkat, hogy sokszor elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha lezárnánk a barátságunkat. Megviselné vajon? Vagy megkönnyebbülne?

Reed piros pontokat érdemelt az első hét utáni kisebb kirohanásom után. Szorgosan írt nekem minden nap, mikor nem jelentkeztem. És ezért nagyon is hálás voltam neki, hogy nem szar a fejemre, de miután az első hét letelt, mintha eltűnt volna.

Utána is vártam, hátha ír, de nem írt. Elengedtem egy napot, hiszen nem kérhettem számon, hogy miért nem írt aznap. De a napok csak teltek és semmilyen életjelent nem kaptam felőle.

Bennem meg elkezdett fortyogni a düh...

Az érzéseim csillapodtak felé, egyre inkább kezdtem azt hinni, hogy ez a hirtelen fellángolást csak a hiánya okozta és miután ez lecsengett csak a csalódottság és a harag maradt meg, így hát kénytelen voltam megbeszélni ezt Bess-szel és tanácsot kérni tőle.

Vanessa

Szia Bess, tudnál egy kicsit segíteni?

Bess

Szia, persze, mondd.

Vanessa

Korábban mondtam, hogy minden nap írt ugye Reed... és most már egy jó ideje el van tűnve és nem tudom mi tévő legyek. Kicsit már lenyugodtak az érzéseim és most haragszom rá és csalódott vagyok. Még azon is elgondolkodtam, hogy ezt le kellene zárnunk, ami kettőnk között van, mert csak elölről fog kezdődni az egész érzelmi hullámvasút.

Bess

Miért nem ír? Nem mondott semmit?

Vanessa

Nem, egyszerűen csak eltűnt, mint a kámfor.

Bess

A fiúk hülyék...

Vanessa

Igen... de érted, mi a francért nem tud írni annyit, hogy „szia, bocs, de elfoglalt vagyok, ne várd az üzeneteimet egy ideig"? Tényleg elgondolkodtam, hogy ezt le kellene zárnom. Mert ez csak kikészít engem... Ez nem olyan barátság, mint amilyen volt régen... Már ki is írtam magamból, hogy mivel zárnám le ezt...

Bess

Küldd el.

Vanessa

De még nem vagyok biztos benne... nehéz lenne megtennem ezt a lépést és nem tudom, hogy később megbánnám-e... Nem tudom, hogy jó ötlet-e ezzel lebombáznom azok után, hogy nem beszéltünk...