Thank you!

Jók vagyunk így?

- Egy nap alatt kétszer..egyáltalán nem tudsz vigyázni magadra, igaz? - tette el a pisztolyt a kabátja belső zsebébe Bucky.

- Meg ölted...? Igaz? - néztem le sokkoltan Bucky-ra.

- Nem, csak el kábult. Nem ölök embert..már.. - a végét szinte csak suttogta, de mégis sikerült meg hallanom.

- Hogy kerülsz ide egyébként? - tértem magamhoz egy pillanat alatt.

- Hát..ezt nem a legjobb módon kommunikáltuk le. És szeretném ezt meg beszélni veled, hogy ez mi volt. Vissza jönnél, kérlek?

Szó nélkül indultam meg vissza felé el sétálva mellette, pár pillanat múlva már ő is mellettem sétált vissza a lakásába.

- Köszönöm..mind a két mentést! - néztem szégyenlősen a bakancsom orrát amint csöpögött rá a hajamból a víz az előszobában állva.

- Boo..ez-

- Nem Boo a nevem, hanem Lullaby. - szakítottam félbe.

- Ez még jobb is..talán. 

- Mi az, hogy talán?! - csaptam finoman a bal vállára amit rögtön meg is bántam. - Basszus mintha említette volna Steve..

- Steve? Mármint Rogers?

- Igen, nos úgymond velük élek egy toronyban mondhatni és fogalmazzunk úgy, hogy ki kérdeztem egy kicsit rólad..

- És azt is el mondta..?

- Hogy mi volt a HYDRA-val? Igen azt is..

- És te mégis jöttél..miért?

- Meg mondtam. Mert jó veled lenni..nyugis. - próbáltam zavaromat egy arc törlésbe fojtani, eredménytelenül, mert a kezem is vizes volt, mint mindenem. 

Ez lehetett az a pillanat amikor Bucky-nak el lágyultak a vonásai talán még inkább, és szó nélkül oda lépett egy szekrényhez a nappaliban és rövid keresés után át nyújtotta a törölközőt.

- Köszi..megint.. - kezdtem rögtön törölgetni a hajam.

- És miért..macskaként?

- Mert így követtem először ide Steve-t aztán követték egymást az események és itt tartunk most. Meg talán mert olyan..magányosnak láttalak, aztán jött az a csaj és el vesztettem a kontrolt az események felett.. - szó nélkül indult meg a konyhába. Pár perce molyól már oda bent, én addig is le ülök az asztalhoz lesz ami lesz.. Egyszer csak meg fordult és egy bögre forró teát tett le elém és egyet maga elé.

- És ha nem hozom fel azt a *khm* hölgyet, akkor örökké macskaként ismertelek volna csak?

- Nem elmondtam volna..egyszer! 

- Hihetetlen vagy..! - nevetett egy jót miközben meg fogta a bögréjét.

- De hidd el Bucky! - fogtam meg a kezét amit továbbra is a bögrén tartott. - Csak jót akartam!

- Tudom.. - nézett fel rám a kezeinkről csillogó szemekkel. Még néha-néha meg szólalva beszélgettünk erről arról, de inkább csendben elmélkedve iszogattuk a teát. - Szeretnél..tudod le fürödni, még mielőtt meg fázol? - pirult el mint egy kis fiú. 

- Lehet kéne, de..tudnál adni száraz ruhát ez esetben, mert nem hiszem, hogy egy hamar meg száradna a ruhám..

- Persze, ez természetes!

Sokáig folyattam magamra a forró vizet, mire azt éreztem már, hogy nem fázom egyáltalán. El húzva a függönyt egy a kis szekrénykére készített ruha csomag várt, ami egy egyszerű pólóból és egy melegítő nadrágból állt, de a pólót fel véve rá kellett jönnöm, ez akár egy kis estélyinek is jó lenne hiszen majdnem a térdemig ér!