Thank you!

Hát oké..

- Úúúúúúú! Pizza..hmm! - csettintettem egyet a nyelvemmel örömömben ahogy mellette ugráltam amíg ajtót nyitott. 

- Hány éves is vagy? - sóhajtott mélyet. 

- 22, miért? - hagytam abba az ugrálást egyik lábamról a másikra. 

- Olyan gyerekes vagy! - nevette el magát miközben be zárta az ajtót. 

- Tudom..de hogyha szeretsz, akkor ÍGY kell szeretned EZT! - mutattam magamra és teljes lényemre. - mellém lépve össze borzolta a hajam és ment is tovább szó nélkül a telefonhoz. Bosszantó ez az alak! Néztem rá kiakadva teljesen.

- Most meg mi van? - nézett rám kínosan vigyorogva miközben én bosszankodva összevont szemöldökkel figyeltem ahogy próbálta az egyik pizzázó számát be ütni. 

- Olyan frusztráló tudsz lenni! - fontam össze a karjaim magam előtt.

- Még te beszélsz?! - ütötte tovább a telefon számot, majd a füléhez emelte. Én inkább "durcásan" le dőltem arccal előre a kanapéra. Párnákkal a fejem körül éppen, hogy hallottam valami dörmögést Bucky felől, majd csönd. Egyszer csak valami rám nehezedett. Én csak nyögni bírtam, baromi nehéz volt. Kapálózásom során majdnem az összes párnát le vertem magam körül, de így legalább oldalra tudtam fordítani a fejem. 

- Bucky! Te hülye, miért ültél rám?! - néztem fel rá a hajfüggönyömön keresztül.

- Mert el foglaltad az egész kanapét..pedig alig vagy több, mint egy és fél méter! - csapott finoman az épp kezével a hátam közepére, majd el tűrte a hajamat az arcomból. 

- Ha fel állsz..mármint rólam! Akkor le ülhetsz rendesen is..

- Nem is tudom..olyan kényelmes a feneked. - adta a hülyét.

- Ne má'!! - ficeregtem és kapálóztam ahogy csak bírtam. 

- Jól van, jól van! - állt fel rólam nagy kegyesen. Ki használva az alkalmat a szabadulásra rögtön ki bújtam alóla. Egy gyors fordulással már a kanapé másik végében is voltam mire ő vissza ült. - Mi az? Miért vágsz ilyen arcot? Ez ijesztő, tudod..NEE! - kezdtem csikizni ahol csak értem.  

- Nem hittem volna, hogy ilyen csikis vagy! - kacagtam ördögien. 

Finoman bár, de csapkodott egy párnával. De nem kegyelmeztem neki. - Ezt a reggeli hallgatásért! Ezt a tetős rúgásért! Nesze! - nem tudom hogy történt, de egy szempillantás alatt sikerült magára rántania. Ahogy négykézláb tartottam magam fölötte, éreztem, hogy egyre vörösebb leszek hiszen csak pár centire voltunk egymástól. - Öhhm, izé.. - ugrottam volna le róla, de ő el kapta a karom, így már ülve néztünk farkas szemet. Jé, most veszem csak észre ő is vörösödik! Mintha közelítene felém. Olyan közel van! Mindjárt össze ér az ajkunk.. BIMBAM! Úgy ugrottunk szét mint akiket valami bűncselekményen kaptak rajta. Mire fel eszméltem Bucky már sietett az ajtóhoz. - A pizza máris itt lenne? - léptem én is oda miután 2 perce már folyt a díszkurzus, a csevej. Ahogy közelebb értem hallottam meg, hogy Buck fojtott hangon, de eléggé idegesen beszél valakihez. Az előtérbe lépve láttam csak meg ki jött ide.

- TE! Komolyan EZT a kis seggdugaszt választod?! A kényeztetés helyett.. - simított végig Bucky fel karján "csábos" hangon a múltkori ribanc. 

- Igen! És most már tűnj innét! Annyira nem voltál nagy szám.. - csapta be az ajtót a férfi. Ezután ahogy rám nézett, Istenem! Mondania se kellett! Ott volt a szemében a bocsánat kérés ezért. Én utána csak néztem magam elé, próbáltam fel fogni a történteket. Seggdugasz...oké hogy ne azt nézzük mit mondtak, hanem, hogy ki mondta, de aúú!  - Sajnálom! - termett előttem Bucky az ölelésébe vonva rögtön. - Jól vagy? - hallotta meg a szipogásom.