Thank you!

Peter, gyere már!

- Gyorsan gyere! Erre futott!

- Biztos vagy benne? - lengett át a fejem felett Peter egy zsákutcába. - Mert én nem látom!

- Tuti!

- Nem lehet, hogy csak egy nagyobb patkány volt?

De ahhoz, hogy ez a párbeszéd értelmet nyerjen, előbb vissza kell ugranunk pár órát.

Reggel a szokásosan indult, csak már nem aggódtam egy percig sem, sőt! Szép nyugodtan meg iszogattam a tejem miközben a pasas egy újabb szendvicset evett. Majd egy szó nélkül ki engedett. Otthon már ők sem izgulták túl, már-már semleges volt a reakciójuk.

- Áhh, és már megint..kezdem azt hinni, hogy pasi van a dologban! - lapozgatta unottan az újságot Clint.

- Tényleg erről mesélhetnél! - kúszott huncut mosoly az arcára Nat-nek.

- Jól van, jól van majd egy szép napon.. - rohantam be a szobámba inkább. Ó, az ágyam..de rég aludtam benne! Ahogy erről elmélkedtem egyszer csak a meg rezdülő mobilom rántott vissza a valóságba.

"Lula! Kéne a segítséged, kérlek talizzunk az 54.-dik utca melletti parkban!" 

Ó Peter..már megint mibe keveredtél. Egy irtó gyors készülődés után már úton is voltam az említett hely irányába. Sokat nem is kellett keresnem, ugyanis eléggé ki tűnt a sok zöld közül a piros kezeslábasában.

- Ó bár csak lenne itt egy szuperhős! - tettem drámaian a kezem a homlokomra, a hatás kedvéért el meredve az égre. 

- Itt vagy végre! - ugrott elém.

- Neked is szia! Amúgy.. - fontam durcásan össze a kezeim.

- Erre most nincs idő..sürgősen meg kell keresnünk egy kutyát!

- Egy kutyát?

- Igen, lényeg, hogy egy barátom el vesztett egy kutyát pedig nagy szüksége lenne rá..bizonyos okokból. És minden féleképpen meg kell találnunk..mert különben nagy baj lesz! És ez nem vicc!

- Nyugi már Pókember, mi baj lehet? Le szidják?

- Maradjunk annyiban, hogy katasztrófa lesz!

- Jól van, Pókember..mi a terv?

- Ajj nem tudom! Csak annyi a lényeg, hogy egy kis világos színű labradort kell keresnünk, egy rózsaszín nyakörvvel, ja és Szuszogi Úrnak hívják. Figyelj, te menny arra én meg fentebbről próbálom nézni!

- Oki doki! - rohantam el arra amerre mutatott. Kár, hogy Peter nem tudta a titkom ezért nem is változhattam át macskává, pedig úgy egész biztos hamar meg lett volna a kutyus. Az én káromra de meg lett volna. Amint ezzel a gondolat menettel játszottam, egyszer csak egy a keresett kutyára kísértetiesen hasonlító eb futott el előttem pont be a zsákutcába.

- Gyorsan gyere! Erre futott!

- Biztos vagy benne? - lengett át a fejem felett Peter egy zsákutcába. - Mert én nem látom!

- Tuti!

- Nem lehet, hogy csak egy nagyobb patkány volt?

- Parker, ez lesz az!

Ezután következett életem leghosszabb szemét között való turkálása egy barátért. Rengeteg idővel később sikeresen halásztam ki a kis kutyát egy halom karton doboz közül.

- Óóóóóóóó, hát meg találtad az én kis édiiiiim? - egy fekete, piros maszkos kezeslábasos férfi közeledett felénk, irtózatosan utánozva egy öreg nénit. Hát ez egy idióta..