Thank you!

Hová viszel Tony?

Másnap reggel rettentően fényesen világított be a nap, pont az arcomba. Még békésen alszik, hmm..egész vicces érzés ahogy fel-le emelkedik a mellkasa. Mennyi lehet az idő? Már fél nyolc?! Húha, indulni kéne, de még alszik. Ha csak így nem ébred fel..bocsi! Finoman el kezdtem pofozgatni, inkább simogatni a borostája mentén. Szép lassan ébredezett és ez által meg-meg mordult néha, próbálta el hessegetni a mancsom. Hát erre rá pacsáltál tesó! Folytatom amíg ki nem engedsz.

- Hagyj má'! - fordult az oldalára ezáltal engem le lökve a földre. Bunkó! De nem adom fel, azért sem! - Jól van, kelek már! - ugrott ki kissé idegesen az ágyból. Én már az ajtóban állva vártam rá. Mire el indult én már a bejáratnál álltam. - Szóval mész is? Pedig azt hittem maradni fogsz.. - nyomott el szomorúan egy ásítást, de ki nyitotta nekem a nyílás zárót. Én hálás egyed vagyok, mint mondtam már, mielőtt ki mentem volna még körbe dörgölőztem a lábai körül majd rohantam a szokásos kis sikátor felé. A toronyban persze még nagyobb le cseszést kaptam a srácoktól mint tegnap előtt.

- Hogy gondoltad, hogy így el tűnsz?! 

- Tudod, hogy aggódtunk érted?!

- De csak egy barátomnál aludtam, mert nem akartam bőrig ázni! - harcoltam az igazamért. Persze eredménytelenül. Csüggedten fordultam volna meg, hogy el induljak a szobám felé amikor is Bruce lépett hozzám. Közel hajolt a fülemhez, úgy súgta.

- Lu..le kéne jönnöd a laborba Tony..valami nem stimmel vele, nagyon nem.. - lépett hátra komolyan nézve a szemembe, szinte kérlelve. Engedelmesen követtem, hisz ha a kedvenc ezermesteremről van szó rögtön megyek. - Nagyon furán viselkedik mostanában! Csak te tudsz segíteni rajta! - engedett előre a liftből.

- Én hogyan?! 

- Csak tedd amit szoktál..csak legyél önmagad! Tudod, hogy azt szereti. - nyitotta ki az ajtót nekem, de ő már nem jött be.

- Tony? - néztem körbe, de nem találtam első körben, aztán meg hallottam hörögni halkan egy munka asztal mögül a földön ülve. - Á, szóval itt bujkálsz! Minden rendben? - térdeltem le mellé. Ő csak ijedten nézett rám, mintha nem is tudná, hogy ki vagyok.

- Lu..lu..lulu.. - kezdett tisztulni a tudata, miközben hatalmasakat nyeldekelt. - ..Lullaby! Hogy kerülsz ide?! - fogta ijedten közre az arcom.

- Tony, mindig itt voltam és leszek! Nyugalom.. -vettem le a kezeit az arcomról, de továbbra is fogva. - És most mond el mi történt, amitől ilyen lettél!

- Én csak..elő jött megint! 

- Micsoda?

- A barlang..a féreg lyuk..a zuhanás.. - már kevésbé volt riadt, már csak csüggedten tördelte a kezét.

- Tony, ugye tisztában vagy vele, hogy PTSD-d van. Fel kéne keresned ezért egy szakértőt..

- De nem akarok nyugi bogyókat szedni! Se egy okos tojás szarságait hallgatni! - csapott idegesen a padlóra miközben pár könny csepp el indult az arcán amit idegesen törölt le, hiába.

- Tudom..tudom..ssss.. - öleltem át. - De attól még segítségre szorulsz. Le kell zárnod a múltat!

- Tudom már! - ugrott ki az ölelésemből. - Te!

- Én?

- Igen te! Te segíthetnél! - csapta össze a kezeit meg könnyebbülten.

- Hogyan?

- Csak gyere velem! - ugrott fel a földről, sietve a lift felé. - Gyere már Lulu!

- Jesszus, jövök már! - rohantam utána lélek szakadva. - De ugye nem valami perverz cucc?!

- Nem ígérhetek semmit! - nézett rám halál komolyan míg be záródott a lift, majd sátánian fel nevetett.

- Jesszus..

A quin jet-ekhez vitt, majd a legkisebbiket ki választva szálltunk fel. Egy-két óra némának nem mondható repülés után le szálltunk Kaliforniában.

- Miért pont Kalifornia? Rá adásul egy..hol is vagyunk pontosan?

- Itt volt régen a házam..

- Ó! Már értem így! Vissza akartál térni, hogy le zárhasd a múltad?

- Igen.. - meredten nézte a horizontot. Majd elő vett valamit a zsebéből.

- A régi ARC reaktorod? Hogy-hogy?

- Tovább kell lépni..! - hajította el az óceánba. 

- Tudod..büszke vagyok rád! 

- Kösz, kölyök! - borzolta össze a hajam.

- Hé! Kölyök?! 22 éves vagyok ha nem tudnád.. - sétáltunk vissza fele a gépre. Haza úton végig beszélt csak, mint ide fele is, de most a múltról és az elengedésről, na meg persze a tovább lépésről. Örültem, hogy el kísérhettem és végig nézhettem az első lépését a gyógyulás felé. 

Otthon egy bögre tea mellett beszélgettem erről Wanda-val. Cuki nagyon bírom! Neki talán egyszer majd el mesélem, hogy kinek lettem a "macskája" amint én is meg tudom, hogy ki ez a férfi. Tuti meg fogja érteni! Na de, miután jól ki beszélgettük magunkat, rettenetes dilemmával szembesültem. Vagy el megyek ma is a férfihoz és vállalom, hogy újfent le hordjanak a lábamról vagy maradok itthon a rengeteg kérdéssel a fejemben. Steve lenne hatalmas segítség most, hisz ő biztos tudja, hogy ki ő és miféle, de persze, hogy most kellett el tűnnie egy küldetésre..nem hiszem el!

Végül győzött az előbbi. Szinte már monoton módon fordultam a megfelelő sarkokon és léptem ki a sikátorból a 12-es ajtó elé. Hmm, hogyan tovább, mert biztos, hogy itthon van hiszen nyitva az ablak. De viszont akkor mire várok?! Egy könnyed ugrással már fent is voltam az ablak párkányon és egy ügyes ugrással bent is voltam. Bár egy kicsit hangos lehetett az érkezésem, mert rémülten szaladt be a nappaliba a pasas. 

- Ó, csak te vagy az? - könnyebbülten ereszkedett fél térdre, hogy végig vakarja a hátam. Mire én hálásan dörgölőztem a térdéhez. - A szokásost? - indult meg a konyha felé én pedig követtem. Megint csak nem tudtam nem nézni ivás közben, ahogy eszegette a szendvicsét..nem is tudom, olyan békés volt így minden, szinte már idilli. Ha nem lennének ők, a családom akkor tuti ide költöznék csak zavarna, hogy macskaként kéne le élnem az életem..vajon egyszer be avatom majd? Érdemes lenne tönkre tenni ezt a nyugalmat? Ilyen kérdéseken filóztam elmélyülten amikor arra lettem figyelmes, hogy a száraz tálkát nyalogatom már. - Na, mi az még a tálkát is el nyalod? - nevetett egy jó ízűt a férfi. Nagyon vicces..ezért kapsz! Fel ugrottam az ölébe és éktelen dagasztásba kezdtem. - Aú, hé ez fáj! - kapott fel a levegőbe ki tartva, vérmesen komolyan nézve a szemembe. - Ajj, nem tudok rád haragudni! - ölelt magához szorosan. Az este további részében egy elég régi tv-n nézte a meccset, miközben én az ölében feküdtem élvezve a simogatást. - Nna..gyere szépen..hmm, kéne neked egy név. - el gondolkozva vakarászta a fülem tövét. - Mit szólnál mondjuk a Frank-hez? - hangos fújással jeleztem, hogy nem éppen tetszetős főleg a nem miatt. - Ó, tényleg hisz még azt sem tudom, hogy lány vagy-e vagy fiú..szabad? - kínos, rettentő kínos, de muszáj lenne meg néznie, de nem akarom nagyon nem akarok egy idegen férfinak be pucsítani, ha macska vagyok jelenleg ha nem! Kitartóan néztem rá, hátha fel hagy ezzel a tervével, hogy nekem itt alváz vizsgálatot rendez, és persze vártam, hogy folytassa a neveket. - Na mindegy, majd fogmosás közben gondolkozok ezen még..gyere szépen. - kapott fel az öléből és már mentünk is a szobája felé. Miközben végezte az esti tevékenységeit, gyakran hümmögött párat gondolom neveken gondolkozva. - Mit szólnál a Boo-hoz, hiszen tudod fehér vagy mint egy szellem és ma jól meg ijesztettél, plusz gyakran el tűnsz majd fel. Illene hozzád nem? - igen tetszett és az indoklás is, újfent dörgölőzéssel és dorombolással jeleztem gondolataim. - Rendben hát akkor Boo leszel! - emelt fel, hogy ölelgessen egy kicsit majd el indult velem az ágy felé. Bele gondolva egy kicsit fura és talán beteges is, hogy egy idegen férfi társaságát ennyire élvezem, valakiét akinek még a nevét sem tudom. De ez valahogy nem izgatott, pár nap múlva úgyis haza tér Steve és akkor ki kérdezhetem jobban is. Érzem valahogy, hogy mintha szüksége lenne rám, mármint egy szőrős kis társaságra. Jó lesz végre meg tudni a nevét! Hiszen olyan jó itt a mellkasán ahogy szépen emelkedik és süllyed finoman és lassan..ahhj de jó itt!