Jemma Clark életének határozott elképzeléseit édesanyja halála fenekestül felforgatta.Mentális sebeit gyógyítgatva tölti mindennapjait,próbál kiutat találni a sötétségből,ám az Életnek más tervei vannak.
A nő alig pár óra alatt az Alvilág legrettege...
Majdnem egy hét telt el mióta felébredtem egy idegen házban. Dylan párszor jön csak be a szobába,hogy megnézze hogy vagyok.
Távolság tartás...
Az egyetlen dolog ami kézzelfogható volt közöttünk,a feszültségen kívül. Mióta feltárta az érzelmeit nem hajlandó hozzám szólni csak azt kérdezi éhes vagyok e vagy sem. Próbáltam beszélni vele ,de csak olajat adtam a tűzre. Olyanok voltunk,mint az ötévesek. Ha én lementem a konyhába kávézni,ő biztosan az emeleten volt.
Került..
Foggalmam sem volt,miért pont ő van megsértődve,mikor nekem kell elviselnem őt. Majdnem egy fél éve nem tudunk normális házastársak módjára beszélni. Leülni és tiszta vizet önteni a pohárba.
-Jóreggelt!-morogta,mikor reggel benézett a szobámba-Csináltam reggelit,ha van kedved gyere le!-megsem várta a választ,becsukta az ajtót,majd hallottam a lépcső nyikorgását. Lassan felkeltem az ágyból és egy mankó segítségével indultam le a lépcsőn.
Tojás és szalonna illat szökött az orromba. Elhúztam a teraszajtót és leültem Dylannel szembe.
-Köszönöm!-csak ennyit mondott. Összezavart a viselkedése. A reggeli csendben telt és egyre kellemetlenebb lett. Mikor végeztem,megfotam a mankót,hogy felállhassak,de hirtelen visszahúzott.-Várj! Jemma,kérlek hallgass meg!-gyengéden fogta meg a kezem,nem durván ahogy eddig. Láttam a szemiben,tényleg szeretné ,ha meghallgatnám. Lehunytam a szemem és visszaültem a székemre.
-Tudom,hogy rossz ember vagyok. Sőt a legrosszabb akivel valaha találkozhattál. Szörnyű ember vagyok és durva voltam veled. Nem akartam az esküvőt,nem akartam,hogy a feleségem legyél-itt megállt ,majd a kezeit összefonta az enyémmel-anyám mielőtt elváltak apámmal,mindig azt hajtogatta a templomban,mikor elvitt meggyónni a rossz tettem,hogy ha Istem nem ér rá,küld egy angyalt. Nem értettem és idővel magasról tettem anyám minden szavára. Minden értelmet nyert mikor,nézhettem milyen nyugodt vagy alvás közben és gyűlöltem ,hogy egy olyan embert kaptál ,mint én. Igazad volt,tényleg szörnyeteg vagyok és hagynom kéne hogy elmenj. Jobbat érdemelsz,de egy önző seggfej vagyok és azt akarom,hogy velem maradj-éreztem a könnycseppeket az arcomon. Ujjaival letörölte,majd a fülem mögé tűrte a hajamat-Sosem aggódtam senkiért annyira,mint mikor a szemem láttára lőtt meg az a rohadék. Azt hittem elveszítelek. Azt hittem vége. Kérlek! Adj mégegy esélyt! Mindent jóvá teszek!
Hosszan néztük egymást. Dylan jó ember volt,de a szörnyeteg átvette az irányítást.
-Dylan,annyiszor próbáltalak szeretni! El akartam fogadni és emberként tekinteni rád! De mindig csalódnom kellett. Elveszítettem a bizalmat. Nem érzek mást,csak ürességet.
-Jemma,én egy gyilkos vagyok. Az Alvilágba csöppentél. Próbállak védeni,de ha Te nem tudsz bízni,ez nem fog sikerülni! A biztonságodat szeretném! -felállt és a verandán sétálgatott körbe -körbe. Lassan sétáltam mellé.
-Félek. Félek a holnaptól és attól mi lesz ha bízok benned,mert....-ajkai befogták a számat. Először tiltakozni próbáltam,de még sosem volt ilyen gyengéd. Lehunytam a szemeim és visszacsókoltam. Kezei körbefogták arcomat,majd félredöntötte a fejét,hogy mélyebben csókolhasson. Kezei a csípőmet simították,majd megszorította,mire fájdalmasan felszisszentem. Mintha áramütés érte volna. Hirtelen engedett el-Sajnálom! Nem akartam!
Nem válaszoltam csak a deraka köré fontam a lábaimat. Nem érdekelt senki és semmi csak,őt akartam. Kezeit összekulcsolta a fenekem alatt és mélyen a szemembe nézett.
Felcsillant a vágy és elsötétült a szeme..
Erőre kaptam,mikor éreztem a merevedését az ölemben.
Újra megcsókolt ,én pedig behódoltam a pillanatnak.
Folytatása következik...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
